arcok és maszkok - Színház.net

gül - Wyspianskinál - a nagyságot, a célt, alengyelség értelmét már csak a halálban,öngyilkos gesztusban tudja elképzelni. Azutolsó nagy romantikus próféta - a lengyelszámítás szerint a negyedik - Wyspianski, aszázad elején, azért számol le az egészromantikával, mert számára az önállólengyel állam ugyan továbbra is a céloknetovábbja, de elérésére semmi remény,Lengyelország soha nem lesz „igazi ország ' ,„olyan, mint a többi", és azért illet kegyetlenés következetes kritikával mindeneszményt, minden osztályt és réteget, mertvalamennyi - önhibájából - képtelennekbizonyult a szabad, egységes, függetlenLengyelországmegteremtésére.Wyspianski, az utolsó nagy romantikustehát a maga retorikus, gyakran terjengős,halálosan komoly, elképesztően humortalanmodorában minden addigi illúziónakmegadja a kegyelemdöfést. (Andrzej Wajdanálunk is látható filmje, a Menyegző ebbőla szempontból a változások ellenére isminden kockájában hű Wyspianskiszelleméhez.)Witkiewicz: Az anya (Szegedi Kisszínpad). Barta Mária a címszerepbenWitkacy tehát már a romantikával valóleszámolást is készen kapja - Wyspianskitegyébként, Micinski és Przybyszewskimellett - igen nagyra is értékeli. Kitör avilágháború, Witkacy visszatér távol-keletikutató útjáról, és tiszt lesz a pétervárigárdaezredben. Aztán kitör a 17-es polgáriforradalom, majd az októberi szocialistaforradalom. Witkacy közelről éli át ahatalmas kataklizmát, majd visszatér - afüggetlen Lengyelországba, amelyWyspianski pesszimizmusa ellenére mégismegszületett.Megvalósult hát a lengyel romantikusokálma. Ez a független Lengyelországazonban teljesen működésképtelen. Egycsapásrakiderül, hogy az államiságvisszanyerése semmit sem oldott meg, azország a feudalizmus béklyójában vergődik,az önmagát többszörösen is túl-éltarisztokrácia csak nem tud kimúlni, aparasztság, a „nép " helyzete nem lett jobb,tudata nem fejlődött, a polgárság továbbrais igen gyönge, a munkásosztály az iparfejletlensége miatt nem szerveződhetütőképes erővé, az értelmiség önlevében főés tehetetlen. Jarry Üb ü királyának tipikushelyzete. Ilyen körülmények között kellenefolytatni az elnyomatásban és emigrációbanszületett csodálatos lengyel irodalmat.Witkacy megoldhatatlan problémahalmazelőtt találja magát. Világosan látja,hogy ez a Lengyelország így csak látszat,mely nem képes indokolni önállóállami létét; visszamaradt lidércek kísértenekhús-vér álruhát öltve. Gyűlöli akapitalizmust, bár tudja, hogy a nyugateurópaikapitalizmus jóval fejlettebb, minta lengyel, amely kapitalizmusnak semigazi. Utálja a liberálisnak misztifikáltpolgári demokrácia kisded játékait, tudja,hogy a forradalom elkerülhetetlen, denincs semmiféle társadalmi bázisa, és nemfogadja el - bár okait megérti - az októberiforradalmat, mert a vulgáris utópiákmegvalósulását látja benne, amolyanfalanszternek véli, amely az egyéniségmegsemmisítésére, a kultúralerombolására, a pozitív hagyományokvisszavonására, az értékek nivellálásáratör. Witkacy teljesen tanácstalan,kétségbeesését nem oldja semmi,az európai kultúra hanyatlásában a világvégétlátja, és dühöngve nekiesik avilágnak.Nekiesik minden addigi lengyel téveszmének.Túl akar lépni a romantikán ésromantikát tagadó mesterén, Wyspianskin,meg akarja haladni az európainaturalizmust - amely még nem isasszimilálódott a lengyel kultúrába -, kigúnyoljaa szociális utópiákat és az aktuálispolitikai blöfföket.Határtalan paródiaA húszas évek elején pár év alatt többtucat drámát ír, egy részüket amatőrök-keladja elő, más részüket hivatásos színházakmutatják be szerte Lengyelországban.A Tumor Mózgo wiczna k, a Kisu d varházba n na k és a Hőbörgő János