érvényesülése enged meg bizonyos rögtönzéseket.Ádámnál a színésznek nem ajátékosságra való hajlama szabadul föl,hanem lélektani bázisa. Mivel ebben arendezői fölfogásban nincs a színészrerákényszerített jellem (Brooknál sincspersze, legföljebb szigorúbb ragaszkodás akarakter fizikai és biológiaimeghatározottságához), a színpadi figuraképlékenyebb. Jobban átveszi az alakító, aszínész személyiségét, és együtt változik azőt ért pillanatnyi hatásokkal.Akárcsak más rendezőknél, az előadásÁdámnál is eljut a bemutatón egy többékevésbévégleges állapotba. Innen márfolytathatjuk a gondolatme<strong>net</strong>etSztanyiszlavszkij szavaival ( A színész ésa rendező művészete): „Ez azonban nemjelenti azt, hogy a színészek alkotó munkájabefejezettnek számít abban a pillanatban,amint az előadás a közönség elékerül, s nekik nincs más föladatuk, mintgépiesen ismételgetni az első elő-adást.Éppen ellenkezőleg, minden elő-adásújabb ihletet követel tőlük, lelki-erejükteljes igénybevételét, mert csak ígyidomíthatják szerepük partitúráját azokhoza szeszélyes változásokhoz, amelyekminden egyes alkalommal valamennyiükben,mint eleven, érzékenylényekben végbemennek. Így mintegymegfertőzik egymást érzéseikkel, visszatudják adni a drámának láthatatlan ésszavakban nem kifejezhető lelki tartalmát.És ebben rejlik a színpadművészetlényege. "Ádám Ottónak, a legsztanyiszlavszkijibbmagyar színházi rendezőnek rendkívülfontosak ezek a „szeszélyes változások" ésaz az alkotói légkör, amelyben a színészek„megfertőzik egymást érzéseikkel". Ezértad a színésznek próba közben nagy belsőszabadságot és mozgási lehetőséget. Ámugyancsak Sztanyiszlavszkij figyelmeztetarra, hogy a színész szabadsága nagyonveszélyes dolog (Megjegyzések aszínházművészetről, A színészszabadsága): „Hiba lenne azt hinni, hogya művész szabadsága abban áll, hogy azttehet, amit akar. Ez az önfejű emberszabadsága ... Az szabad igazán, aki magaszabadította föl magát, akinek nincsszüksége mások segítségére, aki mindenttud, mindenre képes, mindenben önálló,mert saját véleménye van; akinekbőségesen állnak rendelkezésére azállandóan elő-forduló akadályok ésellentmondások el-leni harc eszközei.Ezért az a színész valóban szabad, akijobban átérzi a szerepet a szerzőnél, jobban elemzi a kritikusnál,jobban tanulmányozza a dara-bota rendezőnél, jobban ismeri tehetségét,lelki és kifejező eszközeit, mint bárki más..."Elolvasva Sztanyiszlavszkij rövid eszmefuttatását,világossá válik előttünk,hogy abban a rendezői módszerben,amelyet Ádám Ottó is követ, rendkívülsok a kockázat. Rendkívül sok mindenrevan szüksége a színésznek ahhoz, hogy föltudja használni kivívott szabadságát. Nemegyszerűen tehetségre, hanem arra, hogyjól ismerje tehetségének minőségét.Önállóságra, kifejezőeszközökre és sajátvéleményre!Ez a rendezői módszer nagyszerű színészeketföltételez. Csak az tud egy szerepetsaját egyéniségéből kibontani, akinekvan egyénisége. Ha nincs mit a fölszínrehozni belülről, soha nem jön létreszerves, élő alakítás. (Az Othello előadásábanis van ilyen.)De még akkor is nagy a kockázat, ha arendező és a színészek egyaránt emberileggazdag személyiségek. Mert lehetnekihlettelenek, átme<strong>net</strong>ileg ki-ürültek vagyéppen lelkileg sérültek a próba- és azelőadás-folyamat idején. Egy tetszetős„koncepcióval " ezt könnyen el lehettüntetni, de a szóban forgó módszerrel azelőadás hűen fogja visszatükrözni azalkotók adott állapotát. Esetlegválsághangulatukat,átme<strong>net</strong>iközömbösségüket, a társadalommal valókapcsolatuk hiányát, csalódásaikat és ígytovább.A művésznek tehát, aki mindenek-előttbelső hangjaira figyel, szembe kell nézniea saját rosszabb pillanataival is. Esvállalnia kell őket, mint ahogy vállalniakell a velük járó művészi kud<strong>arcok</strong>at is.Az Othello - siker. Rendezőjének kedveltformulájával ezt úgy fogalmaz-hatnánkmeg, hogy létrehozói az elő-adásra valófölkészülés óta folyamatosan a tehetségállapotában vannak.SPIRÓ GYÖRGYTermékeny zsákutcaAz első magyarWitkiewicz-előadás utánJókora töltettel megtömött lövedékvagyok és tétlenül fekszema mezőn. Egyelőre nincs ágyúhozzám, és nincs, aki ki-lőne.Egyedül nem megyek semmire -emberekre lenne szükségem.St. I. WitkiewiczWitkiewicz - a beavatottaknak Witkacy - anagy mítoszok közé tartozik. Mítoszmindig a tudatlanságból fakad, Witkacyrólsokáig csak annyit tudtunk, hogyLengyelországban újra felfedezték,nyugaton nagy lármával fogadták - lám,van még egy korai kelet-európai abszurd -,aztán megjelent a kissé vékony magyarkötet, kapott egy-két recenziót egy-másfélflekk terjedelemben. Most a szegediNemzeti Színház színésztársalgóbólképzett kisszínpadán bemutatták Az anyacímű drámáját, erről kellene kritikátírnom.Túllépni és meghaladniWitkacy abból a krakkói körből indult,amelyet leginkább Wyspianski tett jelentőssé.Witkacy készen kapta a lengyelromantikus drámát, amelynek visszatérő éstörténelmileg indokolt monomániája:hogyan és miben lehetne megtalálni azeleve kudarcra ítélt felkelésekbekényszerített, térképről letörölt, háromrészre szabdalt Lengyelország világtörténelmihivatását. Ezt a hivatásttöbbnyire metafizikában, vallásos hitben,messianizmusban keresték. Witkacy szinteönmagát is ,;készen kapta" a lengyelromantikus drámából: ő az a folytonos,lényegében nem fejlődő drámai főhős, akihol Gustaw, hol Konrad, hol Kordian, holismét Konrad néven a romantikus morálnevében megpróbál szembeszállni az egésztörténelemmel, s bár mindig vereségetszenved, mindig kiderül rólatehetetlensége, emberi nagysága mégiskétségbevonhatatlan. Ez a drámai hős, akifélig az idealizált arisztokrata, félig azidealizált „nép" kívánatos tulajdonságaitegyesíti, a kelet-európai byronizmustipikus alakja; MickiewicztőlWyspianskiig csak annyit változik, hogyátitatódik az aktuális filozófiai irányzatokbizonyos eredményeivel, egyre kevésbévan ereje, és vé-
gül - Wyspianskinál - a nagyságot, a célt, alengyelség értelmét már csak a halálban,öngyilkos gesztusban tudja elképzelni. Azutolsó nagy romantikus próféta - a lengyelszámítás szerint a negyedik - Wyspianski, aszázad elején, azért számol le az egészromantikával, mert számára az önállólengyel állam ugyan továbbra is a célok<strong>net</strong>ovábbja, de elérésére semmi remény,Lengyelország soha nem lesz „igazi ország ' ,„olyan, mint a többi", és azért illet kegyetlenés következetes kritikával mindeneszményt, minden osztályt és réteget, mertvalamennyi - önhibájából - képtelennekbizonyult a szabad, egységes, függetlenLengyelországmegteremtésére.Wyspianski, az utolsó nagy romantikustehát a maga retorikus, gyakran terjengős,halálosan komoly, elképesztően humortalanmodorában minden addigi illúziónakmegadja a kegyelemdöfést. (Andrzej Wajdanálunk is látható filmje, a Menyegző ebbőla szempontból a változások ellenére isminden kockájában hű Wyspianskiszelleméhez.)Witkiewicz: Az anya (Szegedi Kisszínpad). Barta Mária a címszerepbenWitkacy tehát már a romantikával valóleszámolást is készen kapja - Wyspianskitegyébként, Micinski és Przybyszewskimellett - igen nagyra is értékeli. Kitör avilágháború, Witkacy visszatér távol-keletikutató útjáról, és tiszt lesz a pétervárigárdaezredben. Aztán kitör a 17-es polgáriforradalom, majd az októberi szocialistaforradalom. Witkacy közelről éli át ahatalmas kataklizmát, majd visszatér - afüggetlen Lengyelországba, amelyWyspianski pesszimizmusa ellenére mégismegszületett.Megvalósult hát a lengyel romantikusokálma. Ez a független Lengyelországazonban teljesen működésképtelen. Egycsapásrakiderül, hogy az államiságvisszanyerése semmit sem oldott meg, azország a feudalizmus béklyójában vergődik,az önmagát többszörösen is túl-éltarisztokrácia csak nem tud kimúlni, aparasztság, a „nép " helyzete nem lett jobb,tudata nem fejlődött, a polgárság továbbrais igen gyönge, a munkásosztály az iparfejletlensége miatt nem szerveződhetütőképes erővé, az értelmiség önlevében főés tehetetlen. Jarry Üb ü királyának tipikushelyzete. Ilyen körülmények között kellenefolytatni az elnyomatásban és emigrációbanszületett csodálatos lengyel irodalmat.Witkacy megoldhatatlan problémahalmazelőtt találja magát. Világosan látja,hogy ez a Lengyelország így csak látszat,mely nem képes indokolni önállóállami létét; visszamaradt lidércek kísértenekhús-vér álruhát öltve. Gyűlöli akapitalizmust, bár tudja, hogy a nyugateurópaikapitalizmus jóval fejlettebb, minta lengyel, amely kapitalizmusnak semigazi. Utálja a liberálisnak misztifikáltpolgári demokrácia kisded játékait, tudja,hogy a forradalom elkerülhetetlen, denincs semmiféle társadalmi bázisa, és nemfogadja el - bár okait megérti - az októberiforradalmat, mert a vulgáris utópiákmegvalósulását látja benne, amolyanfalanszternek véli, amely az egyéniségmegsemmisítésére, a kultúralerombolására, a pozitív hagyományokvisszavonására, az értékek nivellálásáratör. Witkacy teljesen tanácstalan,kétségbeesését nem oldja semmi,az európai kultúra hanyatlásában a világvégétlátja, és dühöngve nekiesik avilágnak.Nekiesik minden addigi lengyel téveszmének.Túl akar lépni a romantikán ésromantikát tagadó mesterén, Wyspianskin,meg akarja haladni az európainaturalizmust - amely még nem isasszimilálódott a lengyel kultúrába -, kigúnyoljaa szociális utópiákat és az aktuálispolitikai blöfföket.Határtalan paródiaA húszas évek elején pár év alatt többtucat drámát ír, egy részüket amatőrök-keladja elő, más részüket hivatásos színházakmutatják be szerte Lengyelországban.A Tumor Mózgo wiczna k, a Kisu d varházba n na k és a Hőbörgő János
- Page 5 and 6: mely Lengyel költői prózájának
- Page 7 and 8: KOLTAI TAMÁSOthello, avagy egy el
- Page 9: OthelloJago az előadásban mozgék
- Page 13 and 14: mintha csak Witkacy legjobban megí
- Page 15 and 16: olyan kultúrákban születnek, ame
- Page 17 and 18: Dok to r Sz ak aj tó ( S. T ó t h
- Page 19 and 20: temperamentumos figurája sem egysz
- Page 21 and 22: szeti komponáltsága, ugyanakkor a
- Page 23 and 24: len lehetséges út: férjhez menni
- Page 25 and 26: te is. Hunyadkürti István egy per
- Page 27 and 28: társalkotóként hosszasan, minden
- Page 29 and 30: aratott, immár a kísérletezés s
- Page 31 and 32: komplex eszközeit: a vizualitást,
- Page 33 and 34: tragédia, ha elveszíti a biztons
- Page 35 and 36: Kardos (Ráday Imre), Beck (Harsán
- Page 37 and 38: A k o n s z o l i d á c i ó , a z
- Page 39 and 40: négyszemköztFÖLDES ANNAPollytól
- Page 41 and 42: van, az éppen a színészi játék
- Page 43 and 44: MÉSZÁROS TAMÁSEzt kellene megtan
- Page 45 and 46: Ayckbourn: Keresztül-kasul (Vígsz
- Page 47 and 48: nem is éppen vakítóak, az embere
- Page 49 and 50: arcok és maszkokCSERJE ZSUZSAKét