arcok és maszkok - Színház.net

mely Lengyel költői prózájának bizonyosértékeit őrzi. Nem dramatizálás ez, ha-nempusztán színpadra állítás. Így a darabnakdramaturgiája nincsen, hanem csupán arrólvan szó, hogy egyrészt Lengyel alakjai újfórumhoz jutnak, másrészt felvetődik azújrakezdés, illetve a már kezdetbenproblematikusnaktűnőfejlődésmozzanatok néhány kérdéskomplexuma.Lengyel ugyanis, mint író,megérti a következőt: akadhat ember, aki afasizmus poklában feladja a küzdelmet.Annyira csalódott és annyira fáradt, hogybár zseniális építész, mégis visszautasítja amegmenekülés lehetőségét, melyet akommunisták biztosítanának számára atáborban. Trend Richárd - ez az építészneve - (talán kissé beszélő név is) trendjemár igen korán, még otthon is lefelé ívelt.Egyszerre nem lehet valaki kiválószakember és foglya a dekadensönfeladásnak. A Trenddel szembeállítottfigura viszont Prenn Ferenc, aki mindenüttés minden helyzetben megtalálja azönmagán segítés és ezáltal a másokonsegítés lehetőségét is.A harmadik típus a kommunistapártmunkás, aki elsősorban a másokonvaló segítés lehetőségét találja meg. De aző élete sem problémátlan. Van egyé-niéletcélja, de ezt alá kell rendelni azúgynevezett történelmi kötelezettségeknek.Prenn Ferenc ezt nem teszi meg, őönmagát is meg akarja valósítani - ahogylehet, úgy -, viszont a mozgalom embereinagy önfeladással indulnak az új életbe. Skeveset nyom itt a latba, hogy Lengyelnagyon távolról ismeri csupán a fasizmuskoncentrációs táboraiból való szabaduláslélektanát. Az ő hőse egy ideig pihenni akarés pihen is. Holott a fasizmus táboraibólszabadultak elsősorban igazságot akartaktenni, mégpedig aktívan. A probléma azonban,melyet emellett felvet, már igaz.Hősének pártirányítója, felettese rideg,határozott, és számon kéri a hőstől a pártiránti kötelezettséget - tekintet nélkül aszemélyes vágyakra. S hiába akarszakmájában dolgozni, folyóiratot kellszerkesztenie. Ha tehát a kezdetről vanszó, vagy az újrakezdésről, Lengyel szerintérdemes azon gondolkozni: hogyan lehet atörténelmi feladatokat egyesíteni,összefűzni az egyéni képességekkel, vágyakkal.Mert ha kívülről jönnek a feladatokés rátelepszenek az egyén törekvéseire,akkor végrehajtásuk valószínűlegbürokratikus lesz. S nem az egyén tehetróla, hanem a szerkezet.A tudós Bokor Péter (Tahi Tóth László), a kispolgári Bokor Péterné (Halász Judit) és a legifjabb Bokor,Judit (Kútvölgyi Erzsébet) Örkény István Vérrokonokjában (Pesti Színház)Végül, de nem utolsósorban (menynyireelcsépelt s mégis szükséges fordulat ez),Örkény újabb drámájáról, aVérrokonokról kell beszámolni. Ugyanisez a darab is mélyen összefügg az újrakezdés,az úgynevezett tiszta lap perspektívájával.Amint Örkény mindigszellemes író, úgy ez a Pesti Színházbanbemutatott darabja is rendkívül szellemes.A groteszk allegória műfajába tartozik,ahol a groteszkség részben abbólszármazik, hogy olyasmit is allegorikusanmond el, amit nagyon egyszerűen ésköznapian lehetne elmondani. Csak-hogyaz allegorikus jellegnek itt is megvan azoka. Ha ugyanezt elmondja köz-napinyelven, akkor a groteszkség adtadistancia nem teremt lebegést. Így viszonta Bokornak elnevezett szereplők, akikmindannyian a vasútnál vannak és avasútért é lek, és akiknek minden vágyuka vasútnál dolgozni, noha első pillanatrakissé süsüknek tűnnek, vég-eredménybensifrírozott valóságos általánosságok. (S haaz olvasó az utóbbi mondatot nemértené, tekintse sifrírozottnak, amitlesifrírozni kell.)Egyszóval itt vannak a magyar Bokorokvagy Bokor magyarok, akik között akadnyugdíjas vasutas, akinek vérre vanszüksége, nyugdíjas vasutasözvegy, akiviszont hivatásos spicli - persze, nemközönséges, hanem vasúti spicli -, s éppenúgy megírja a névtelen leveleket,3