arcok és maszkok - Színház.net

seknél - így az egyetemistáknál is - nemlehet végcél, csak eszköz. Eszköz agondolkodáshoz, a gondolkodtatáshoz.A színházasdi esetén a formai elemekkerülnek előtérbe, de a dolgok logikájaszerint csak a külsődleges megoldásokszínvonalán. Ezzel szemben azok azegyüttesek, amelyek lényegében összeforrott,érzékeny közösségek, gondolataikközlésére találják meg a színházi formátmint kifejezési eszközt, s a szín-háziformanyelvet szabadon, alkotó módonhasználják, és ezáltal a maguk lehetőségeiszerint azt meg is újítják. Ez utóbbiegyüttesek - a szó művészi és politikaiértelmében avantgarde együttesek. Adebreceni fesztivál élményt adó előadásaitéppen ezektől a maximális gondolati ésművészi igényességre törekvőegyüttesektől kaptuk.*A Szegedi Egyetemi Színpad előadásaitmár többször méltattuk. Debrecenben -versenyen kívül - mutatták be legújabbprodukciójukat, címe: Miként; rendezője:Árkosi Árpád; műfaja: kabaré. Aműfajmegjelölés azonban nem fedi azelőadás lényegét, stílusát. Legalábbis análunk meghonosodott kabaré-műfajkellékeit, vicceit, poénjait, verbalizmusát,témáit hiába keressük a Mi-kéntelőadásban.Nem a kedélyes csipkelődés, aszemélyeskedés, nem a „bátor "odamondogatás jellemzi a szegediek műsorát,hanem az emberi szituációk abszurditásiglecsupaszított elemzése.Apró jelenetek füzére a műsor. Azönálló szituációkat a mű egészének gondolatiságafogja össze. A jelenetek alapvetőenkomikusak, de majd mindig felvillana szituáció tragikus oldala is, alegharsányabb kacagást forrasztják a nézőtorkára egy-egy vágással, ellenpontozással.Nem lehet belefelejtkezni a gegek, ötleteksorozatába, nem lehet a nevetés örömemögé rejtőzni, a jelenetek és a szerkesztés,a tragikum és a komikum váltakoztatásamindig szembesíti a nézőt önmagával.Mindezt jórészt képi eszközökkel érik el:mozgáskompozíciókkal, tablókkal, precízenkidolgozott együttesjátékkal, s csak a legszükségesebbesetekben a szöveggel.A jelenetek lényegében bohóctréfák.Legtöbbször állandó típusokkal dolgoznak.Két faarcú, jellegzetesen egyénimozgású, szemig-fülig behúzott svájcisapkásfigura játssza a stupid, közönyös,mindenre érzéketlen embert. Velükszemben állnak az ügyetlen, naiv, jórarosszraegyaránt felhasználható egyének. Akét típus között jön létre általában akonfliktus. Például a játéktérre bejön a naivés a faarcú, elindulnak egymás felé, egynégyzet alakú pályán. Minden találkozásnálki kell térniük egy-másnak. A naivkezdetben udvariasan félreáll, majdmosolyog, fejével biccent, kalapot emel. Afaarcú is felenged, egy-re barátságosabbanviszonozza az üdvözlést, sőt már ő nyújtjaa kezét a naivnak. A gyakori találkozásokemberi kapcsolatok kialakítását tesziklehetővé - mint az életben. Aztán az újabbtalálkozásoknál már meg is állnak, összeölelkeznek,vállveregetés következik, puszijobbról, puszi balról - s egy gáncs, és márisegymást gyömöszölik, ütik-vágják aföldön. Akárcsak az életben.A műsor tele van groteszk, abszurdjelenettel, a fekete humor sem idegen azegyüttestől. Egy keresztre feszített, de mégélő férfi van a színen. Bejön egy faarcú,körbejárja a keresztre feszítettet és kihúzzaa jobb kezét tartó szöget. Alaposanmegvizsgálja a szöget. A keresztre feszítettreménykedve mutogat a fejével a balkezére, várva, hogy azt is megszabadítja aszögtől. Közben a jobb karja szinteélettelenül leng. Ezt meglátja a faarcú, ésgyorsan visszaszögezi a jobb kezet.Visszaállt a rend, a keresztre feszített úgyáll, ahogy kell, ahogy illik. Egy másikjelenetben háború folyik. Egy dobogó kétoldalának fedezékében hasal-lapul a kétellenfél. Egyszer csak megjelenik, beosonegy harmadik személy, megáll, és szól:„Jelentem ..." Rászól az egyik hasaló: „Vigyázz!" Az újonnan érkező haptákba vágjamagát, mire az ellenfél lelövi. A hasalóújból rákiált: „Nem megmondtam, hogyvigyázz! "Ehhez hasonló, az alapszituációnálmindig mélyebb jelentésű jelenetekből áll aMiként. Kegyetlen kabaré ez, s éppen anevetéseket megszakító szomorú pillanatokmiatt elgondolkodtató és felemelő.*A Debreceni Kossuth Lajos TudományegyetemFőnix együttese évekig elsősorbanköltői műveket szólaltatott meg. Afesztiválon viszont egy mozgáskompozíciótmutatott be. A Sachsenhauseni emlékmű(rendezője Kun János) variáció RadnótiMiklós, Schaár Erzsébet és KrysztofPenderecki témáira. Koncentrációs tábortidéz meg az előadás, a nap-pali borzalmakután az éjszakai álmokat,a hazavágyódást, a gondolati és atettekig eljutó kitörési kísérleteket. (Aprodukció sok tekintetben rokon az Universitasegyüttes évekkel ezelőtti, nagyhatású, a hazai amatőr és hivatásosszínjátszást termékenyítő előadásával, Apokol nyolcadik körével.)A játék egy kettős tagolású téren játszódik,a színpad hátsó része erősenemelkedik. A színpad jobb hátsó sarkánálállnak a jellegzetes, felkiáltójelhezhasonló Schaár Erzsébet-szobrok, a sima,tagolatlan hasábokba bezárt, leszorítottkarú, gipszarcú, -kezű alakok. E szobrokés a nézők közötti valóságos és szellemitérben játszódik a darab. Mi-közben anéző a cselekményt figyeli, a Schaárszobrokkalnéz farkasszemet, a darabkonkrét időre és helyre szűkített történetéta szobrok tágítják általánosabb érvényűvé.Akárcsak az elő-adást átszövő, megrázóerejű Penderecki-zene.Az előadás egy érzelmes zenei aláfestésűbékés-idillikus tablóval kezdődik.Stilizáltan régi, „békebeli " öltözetbenurak-hölgyek, gyerekek sétálnak, táncolnak,játszanak. Egy fiatalember színesépítőkockákból tornyot épít. Megjelenikegy fekete ruhás férfi, minden mozgásmegmerevedik, mindenkinek szürkeegyenruhát dob, a szereplők átöltöznek,rabbá válnak, a fekete ruhás Hatalomrabjává. Méteres barna kockákat görgetnekzárt sorban a rabok. Az építőkockásfiatalember három nagy, nehézkockából ismét megépíti a tornyot, felmászikrá, és az építmény egyik sarkáraelhelyezi a zsebéből előszedett, megmentettparányi kis sárga építőkockáját. Adarab egész szellemisége, stílusa,gondolata rendkívül tömören fejeződik kiebben a képben. A fiatalembert tornyávalegyütt a fekete ruhás letaszítja. Azelőadásban a drill, a kínzás, akegyetlenkedés váltakozik az elvágyakozásjeleneteivel. Egy-egy versrészlet,dal, néhány mozdulat jelenti azálomban hazai tájakra, emberi környezetbevarázslódott egyének vágyait. A raboktöbbszöri kitörési kísérlete sikertelen, csakaz építőkockás fiatalember jut ki atáborból - de ő is csak holtan.Annak ellenére, hogy az erőszakot naturalistaeszközökkel ábrázolták, s ez a műegészének emeltebb, absztraktabb líraihangvételétől elütött, hogy a befejezéstúlzottan didaktikus és sematikus - a táborlakói fellázadnak és megölik a feketeruhást -, az egész kompozíció líraisága, amozgásformák képzőművé-