arcok és maszkok - Színház.net

mintha csak Witkacy legjobban megírtjelenete lenne: a nevetséges és szánalmashősök karddal és téveszmékkel indulnak atankok ellen.Witkacy romantikus - ám vonzó - módonazonnal szeretné orvosolni a bajokat, azévszázadok óta megoldatlan és mélyülőkonfliktusokat, erre azonban honfitársaibansemmi hajlandóság sem mutatkozik.Witkacynak mint lengyel értelmiséginek,egyáltalán nincs tömegbázisa. Nem tudkapcsolatot teremteni pártokkal ésirányzatokkal, minden programot eleveelhibázottnak lát, s bár ebben nincs teljesenigaza, a lengyel állam totális összeomlásaés a világháborúban elszenvedett irtózatosveszteség utólag indokolttá teszi Witkacyegyetemes kritikáját. Ilyen értelembenWitkacy életműve, sokat emlegetettkatasztrofizmusa a világháborúelőérzetének tekinthető.A kelet-európai abszurd, különösen alengyel változat, amelynek éppen Witkacy alegpregnánsabb képviselője, erősenkülönbözik a későbbi nyugat-európaiabszurdtól. (Es az egzisztencializmustól is.)Igaz ugyan, hogy Witkacy maga előtt isletagadta saját, mélyen gyökerezőromantikus vonásait, életmű-véneklegértékesebb részét paradox módon mégisa romantikával tartott szoros kapcsolatajelenti. A lengyel iroda-lom fejlődésébenrövidre zárult a fejlődés a romantika és azabszurd között, kimaradt egész sorközbeeső szakasz, a naturalizmus, aszimbolizmus stb., és ennek oka a nyugateurópainálkiélezettebb, súlyosabbkonfliktusokban keresendő. Ezért előzhettemeg Witkacy sok találmányával a nyugateurópaiírókat. A kelet-európai abszurdnagyon hamar elér a nullpontra a polgáriforradalom felmenő ágának hasonlóképpenhaladó romantikus művészetétől, ezért akelet-európai abszurd - minden negatívvonásával együtt - mozgósítóbb, fejbevágóbb,cselekvésre sarkallóbb, kiürültségepedig nem azonos a fejlett kapitalistaországok abszurdjának ürességével: mégmindig a romantikus ideák, az el-maradtforradalmi átalakulás akarása érződikbelőle.Ennyit Witkacy mentségére.Esztétikai kérdésMost már tisztán az esztétikum szempontjábólazt kell megállapítanom, hogyWitkacy drámái formailag is igen problematikusak.Ez már nem magyarázhatóegyszerűen az adott társadalomból. AAngolnay Leon (Csernák Árpád) és könnyű erkölcsű menyasszonya, Zosia (Martin Márta) Azanya című Witkiewicz-drámában (lklády László felvételei)fiatal Witkacy sokáig a legkisebb ellenállásirányában haladt. Termékenységebárkiben gyanút ébreszthet, a baj azonbaninkább az, hogy grafomániásan úgygyártotta tömegével a darabjait, hogyeszébe sem jutott a művészi megformálássalvesződni. A húszas évekbenvalamennyi darabja egy kaptafára íródott.A szereplők - velejükig rohadt emberek amaguk módján - hosszadalmasvilágmegváltó csevelyekbe merül-nek,filozofálnak, játszadoznak egy darabig,aztán jön valamilyen külső erő és végetvet az egésznek. Nemcsak a negatív deusex machina vall Witkacy önkényére és aműfaj iránti teljes közömbösségre, hanemdarabjainak felépítése is: cselekménynincs vagy teljesen önkényes, afelvonásokat pedig a legócskább sardou-ifogásokkal fejezi be. Jellemei nem igazijellemek, csakszócsövek, sajátos módon valamennyiWitkacy szócsöve, átmosódnak egymásba,de nem valamiféle esztétikai meggondolásból,hanem mert így könnyebbenés gyorsabban lehet írni. Witkacyvilágnézeti különcségei nem mentik adrámák dilettantizmusát. A drámát,amelynek önmagában megálló egésznekkell lennie, különben nem műalkotás, nemdráma, Witkacy lefokozza a példabeszédszintjére. Witkacy csak a saját hangulatátakarja közölni, ábrázolásra, folyamatokfeltárására, lélek-elemzésre, semmi névennevezhető mű-vészi megismerésre nemvállalkozik.Ha - nem is egyértelműen dicsérőenmegemlékeztem arról, hogy Witkacytsok szál köti elődeinek romantikusnézeteihez, most meg kell mondanom:esztétikailag Witkacy korai kor-szaka igennagy visszalépés a lengyel