arcok és maszkok - Színház.net

KOLTAI TAMÁSOthello, avagy egy előadáséleteTétel és bizonyítási eljárásA tételMájusban alkalmam volt elkísérni a MadáchSzínházat szovjetunióbeli vendégszereplésére.Az Othello leningrádi bemutatójánakéjszakáján írt, napilapnakkészült telefontudósításomból terjedelmikorlátok miatt kimaradt egy bekezdés. Akövetkező: „Az Othello Ádám Ottórendezésében a színházi évad egyik kiemelkedőelőadása. Nem csupán a különlegeskörülményekhez való alkalmazkodáseredménye, hanem Ádám Ottórendezői alkatából fakad, hogy a produkcióelőadásról előadásra gazdagodik, újabbrészleket tárva föl a darabból vagyhelyezve a korábbihoz képest valamelyestmódosult megvilágításba. Nem arról vanszó, hogy az előadás gondolati rendszeremegváltozik, hanem a szerves színpadi életmegteremtése olyan belső szabadságot ad aszínész-nek, olyan lazán oldottnak érzimagát, a szerepben, ami lehetővé teszi afinomabb hangsúlyeltolódásokat."Talán valahol e pont körül kell keresnünkÁdám Ottó rendezéseinek lényegét.Sikereit és kudarcait is innenkellene magyaráznunk: egyazon mód-szerszínéről és visszájáról. De könnyebb ilyentételt fölállítani, mint bizonyítani. Gyakranhatározzuk el, hogy többször ismegnézünk egy-egy színházi előadást,figyelemmel kísérve színpadi életét, amelynem zárult le a bemutatóval, ellenkezőleg:akkor kezdődött. Legtöbbször azonbanpuszta szó marad az effajta nekibuzdulás, sa napi hajsza, a bemutatók tolakodóegymásutánja elfeledteti velünk önkéntesígéretünket. Igaz, ritka az olyan előadás,amelyik kikényszeríthetné vállalásunkteljesítését. Véletlen tapasztalataink isrosszak: rendszerint az ötödik és a tizedikelő-adás között él a produkció, míg előtte akoraszülöttség, utána a koravénség jegyeitviseli.Az Othello titkaAz Othello már a bemutatón is titkokatrejtett. Jóféle titkokat; olyanokat, amelyeketsohasem bírunk teljesen megfejteni,és mégis sokat tudunk meg általuka világról. Talán többet, mintha mindenegyértelmű és határozott lenne.Shakespeare Othellójáról nagyon sokatírtak már, és ehhez az irdatlan irodalomhozmost néhány lapszéli jegyzetkéntkapcsolódnak azok az írások, amelyeka Madách Színház Othellójáról születtek.Egyetlen titok továbbra is meg-fejtetlenmaradt. A legfontosabb. Mi hajtja JagótOthello ellen? Régen azt mondták erre: agyűlölet. A Madách Színház előadása aztmondja: a szeretet. A kettő nincs is olyantávol egy-mástól. A gyűlölethez éppúgy amásik ember vonzása kell, mint aszeretethez. Gyűlölni és szeretni - ezegyaránt valakinek a kiválasztását jelenti.A Madách Színház előadásában Jagokiválasztja magának Othellót, és szinteteljesen mindegy, hogy szeretetből vagygyűlöletből. Talán, mert birizgálja a pletykafeleségéről és a mórról. Vagy, mertféltékeny rá - a karrierjére. EsetlegDesdemonára féltékeny, mert túl nagyhelyet foglal el Othello lelkében, kiszorítvaonnan a baráti érzést. Dühít-heti Cassiohadnagysága. És mindez együtt.De meglehet, hogy csupán kapcsolatotkeres - ha fonákot is - azzal az egyet-lenemberrel a környezetében, akivel érdemes.A nagy magányossal - Othellóval.Többször látva az előadást, hajlok arra,hogy Jagóról szól, amint Othello magányátostromolja. És a sajátját, persze.Az értelmezés nehézségeiItt egy kis kitérőt kell tenni. Tartok tő-le,hogy akárhányszor indulunk is földeríteniÁdám Ottó Othellóját, mindannyiszor máseredményre fogunk jutni. Ezek azeredmények hasonlítanak egy-máshoz, ésmégis eltérnek egymástól. Az előadásbólfakadnak, de mire megfogalmazódnak,már nem annyira az elő-adásra ésrendezőjére hasonlítanak, mint inkábbarra, aki megfogalmazza őket.Ádám Ottó valószínűleg azon a nézetenvan, hogy ha egy színdarabról alkotottvéleményt szavakba lehetne foglalni, akkorfölösleges volna magát a darabotmegrendezni. És viszont: ha egy-szer márszínpadi életét éli egy dráma, akkor nincsmit beszélni róla.Ádám tehát nem a színműről alkotottvéleményét, divatos szóval: koncepciójátrendezi meg. Akkor mit? Ma-gát a darabot,mondhatnánk erre. Csak-hogy ilyen nemlétezik. Az Othellónaka színháztörténetben egyetlen „hiteles"előadása volt: a legelső. Mindegyik utánakövetkező eltért tőle. Ha másban nem, aszereplők aznapi hangulatában, aWhitehall vágy a tetőtlen Globe Szín-házfölötti légnyomásviszonyokban. Abemutató után' minden további előadásba,másnap vagy évszázadok múlva, belejátszotta közben eltelt idő, a művészetről,az életről és magáról a műrőlfölhalmozódott tapasztalat, az éppen adotttársadalmi körülmények összessége, meg aművészek személyisége: világnézetük,erkölcsi felfogásuk és tehetségük.Az a rendező tehát, aki nem „koncepciót"rendez, nem tesz mást, mintmozgósítja szellemi erőit a találkozásra akiválasztott művel. Az előadás ebben azesetben a rendezőnek és munkatársainak apróbaidőszak alatti állapotát fog-jatükrözni. Ebbe az állapotba belejátszikszemélyiségfejlődésük foka: politikai ésmorális véleményeik, hangulataik,magánéletük részletei, pillanatnyi sérüléseik,sőt a városi közlekedésből adódóizgalmak. Mivel pedig mindez csak afölkészülés időszakára vonatkozik, apremier után (amelyet természetesen megintegész sor napi körülmény befolyásol)minden további előadás módosul abemutatóhoz képest. Ettől már igazánnincs is olyan ' távol az a Peter Brooktólszármazó és abszurdnak tartott új keletűfölfogás, hogy egy színházi elő-adást csakegyszer lehet eljátszani, mert egyszeri ésmegismételhetetlen.Ha megkíséreljük elemezni, hogy mi-rőlszól az Othello előadása, akkor nemdrámaértelmezés után kutatunk, nemegyetlen rendezői gondolatot keresünk,hanem rendszerezni próbáljuk a sajátgondolatainkat, amelyeket a világ sokoldalú,gazdag ábrázolása keltett a színpadon.Végül is, valljuk meg őszintén,minden kritika ezt teszi.Ádám Ottónak nem az Othellóról vanvéleménye, hanem az életről. Rendezésétnem az minősíti, hogy fölfedezzük-e agondolatait, hanem az, hogy rájuk tudunkehangolódni a sajátjainkkal.Mindebből az következik, és erről eddignem esett szó, hogy az előadás változótényező között szerepel a néző is. Nincskét egyforma előadás, és nincs kétegyforma néző. A fentiek után azt sem kellindokolni, hogy ugyanaz a néző semugyanaz, ha másodszor vagy harmadszornézi végig az előadást.A kérdés most már az: ennyi viszonylagosságután van-e értéke és ér-