tők is vitatnak - legutóbb Gyurkó László aValóságban -, és amire színészek ritkábbanis válaszolnak: Tehát - milyen színházat szeretnél? Olyat, ahol mindenki tudja, micsodafegyverrel céloz estéről estére. Hogygondolatot ébreszthet, nevetést, felzaklathat,vigasztalhat. Hogy a személyesjelenlét hatásával, varázsával, semmilyenmás eszköz nem versenyezhet. Hogy aközönségért és a közönség igényeiért ismi, színháziak felelünk ... Beszélgetésünksorán először telepedik kettőnk közézavart csend. Mélyebben átélt, vagylegalábbis - konkrétabb választ vártam.Margittay Ági megérti a kimondatlanszemrehányást és folytatja. Sokféle színház lehet igazi .. . De én nem az igazi színházról faggattalak,hanem azt kérdeztem, milyenszínházat szeretnél? Az ember vágyai mindig a meg nemvalósult lehetőségek körül mozognak.Tehát én olyan színházat szeretnék, aholmindig a darab határozza meg, hogy hol éshogyan játszuk. Elszigetelt színpadon, vagya nézőkkel egészen szoros fizikaikontaktusban, szinte közöttük, mint annakidején a szegedi Elektrát. Ahol a nézőszemébe nézhettünk, hogy a bőrén érezzeaz igazságot, az állásfoglalás kényszerét.Olyan színházat szeretnék, ahol, haelővesznek egy darabot, annak ott és akkoregészen konkrét meghatározott célja van.Ahol a klasszikusok interpretálása ismindenkor állásfoglalás, felfedezés. Hiszena színház egyik legnagyobb vívmánya,hogy a világ legnagyobb drámai alkotásaitmindenkor újjáteremtheti, és eszköznekhasználhatja fel arra, hogy a maga koránaküzenjen vele. Az interpretáció csak akkorizgalmas, ha hozzászólás is. Hozzászólás akorhoz, amely ihlette. Annak idején játszottamHermiát, tehát elhiheted, hogyismertem a Szentivánéji álom szövegét. Ésmégis, Brookék előadása után, ott-hon előkellett vennem a kötetet, megnézni, hogyez, vagy az, ami különösen megfogott,valóban benne van-e a shakespeare-iszövegben. És az előadás minden merészújdonsága - benne volt! Csak éppen, addignem figyeltünk fel rá, amíg Brookék nemfedezték fel. A korszerűség fogalmát énúgy fordítom le a magam színészi nyelvére,hogy arról kell beszélni a színpadon vagy adobogón, ami az embereket foglalkoztatja.Ezért is izgatnak annyira a mai magyardarabok. Még akkor is, ha nem shakespeare-ialkotások, vagy esetleg a sajátszerepem nem elégít ki. Juli szerepétKertész Ákos Névnapjában nem szerettem,de magát az ügyet, a darab igazságát,nagyon. Ahhoz, hogy a színész neszerepben, hanem darabban gondolkozzék -igaz ügyre és igazi kollektívára vanszükség. Tehát mégiscsak tudod, milyenszín-házat szeretnél! És ha már álmodozunk: van egyutópisztikus vágyam, ötletem, aminektulajdonképpen csak formát, keretet kellenevégre adni. Arra gondolok, milyen jólenne, ha alkalmanként módja lenne öt-hatnyolcszínésznek összeállni, és kevéspénzből, sok ötletből - teremteni valamit.Egy-két előadást, szűkebb közönségnek,mondjuk egy kultúrházban, vagy klubban.Az ilyenfajta előadás az-után valóbankísérlet lehetne, nem kötné meg akísérletezők kedvét a bevételi terv, aköltségvetés. Természetesen gondolati,dramaturgiai és formai kísérletekre isgondolok. Feltételezed, hogy találnál hozzápartnereket? Meg vagyok róla győződve! Mertigaz, hogy a színészek rette<strong>net</strong>esen elvannak foglalva, hogy nagy a hajtás, hogyaz emberek szeretik a pénzt. De alegnagyobb és legelfoglaltabb színészeknekis van hobbija. És az ügyszeretet, aszínház, a meg nem valósult álmokrealizálása - szerintem a legmagasabbrendű hobbi! Mi lenne ennek az utópisztikus kísérletneka tartalma, a stílusa? Ez attól függ, hogy kikkel, kiknek éshol játszhatnánk. Paál István Szegedenbemutatott Elektráját például ilyenkísérletnek tekintettem. Az amatőr színház megint másproblémákat vet fel. Számomra nincs amatőr és profi.Pontosabban, van dilettáns szintű hivatásos,és hivatásos rangra érdemes ama-tőr is.Paál Istvánban én nem az ama-tőrtértékeltem, hanem a tehetséges rendezőt. ASzegedi Egyetemi Színpad gyerekeitermészetesen amatőrök voltak, de aszemléletük nem volt az. Szakmaihiányosságaikbólis sokat pótolt alelkesedés. És a részvételnek, a velük valójátéknak megvolt számomra nem-csak azöröme, de a szakmai haszna is.Kipróbáltam, mit jelent a játékstílusszempontjából a nézőkkel való egészenközvetlen kontaktus. De ezen túl, évek étavágytam nemcsak egy Elektrához hasonlószerepre, hanem arra is, hogy kipróbáljam ajáték közvetlen szuggesztióját.Izgatott, hogy mit és mennyit fejezhetki a színész mozgással. Meggyőződésem,hogy a klasszikus és magyar,görög és abszurd drámákban is nagyobbteret kellene biztosítani a színpadi mozgásnak,mint ahogy a mi előadásainkszokták. Attól tartok, hogy ehhez nálunkhiányzik a színészek megfelelő mozgáskultúrája.Margittay Ági felcsattan. Látod, ez az, ami ellen minden fórumontiltakozom! Hogy a színészek nemtudnak beszélni, nem tudnak mozogni ...Szerintem a színész mindent tud, amitelvárnak tőle. Itt volt a pécsiek Tévedésekvígjátéka előadása. Vajon mi volt az oka,hogy itt szinte minden színész tudottmozogni? Csak az, hogy fiatalok voltak?Nem hiszem. Szerintem az, hogy SíkFerenc odafigyelt, hogy elvárta tőlük. Hiddel, a színész - az igazi színész - mindazttudja, ami benne van a korban, a korszínházában, aminek felmutatására,gyakorlására és kifejlesztésére alkalmatkap. Nézd, én hiszek az alkalom, az ügy, arendezői elvárás és a koncepció szerepében.Én is láttam, hogy nőtt fel példáula veszprémi együttes a Latinovits rendezteKispolgárok-előadáson. Hogy múlta felülönmagát Dobák Lajos, hogyan lettmegrázó erejű színész Majczen Mária, éshogyan vált együttessé, még-hozzá remekegyüttessé, egy közepesnek elkönyveltszínészekből álló társulat. De azért nemhiszem, hogy minden felelősségetlevehetnénk a színész válláról!- Ellenkezőleg. Én éppen vállalniszeretném színészként - az egész előadásfelelősségét. És állítom, hogy ha a színésznem teljes szívvel, tehetséggel szolgál egyszínházi ügyet - aminek bizony, gyakranvagyunk tanúi -, akkor rend-szerint azüggyel vagy az ügy képviseletével is bajvan. Hiszek abban, hogy mi, színészektöbbet tudunk, mint amennyire azátlagelőadások alapján következtetni lehet.Hogy nem a beszéddel, a mozgással, inkábbtalán a köz-szellemmel van a baj. És eztvalóban nemcsak a rendezőkre értem.Hanem a rendezői elvárások problémájántúl arra is, hogy mi sem akarunk, vagy nemakarunk elég szenvedélyesen közölni valamita nézővel. Tulajdonképpen olyanszínházat szeretnék, amelynek mindendarabbal, minden alakítással, és mindenáldott este van mondanivalója. És olyannézőket, akik odafigyelnek arra, amit mi,színészek mondani akarunk.
MÉSZÁROS TAMÁSEzt kellene megtanulni...Beszélgetés Kern Andrással David Rabe Bot és gitárját általábanfenntartással fogadták a kritikák a darabot és az előadást egyaránt deÖnt szinte kivétel nélkül felsőfokbandicsérték. És olyan magától értetődően,mint akit már fel sem kell fedezni, hiszentucatnyi nagy alakítás áll a háta mögött.Holott valójában a fő-iskola elvégzése ótanem játszott figyelemfelkeltő szerepeket. Igen, négy év óta a Bot és gitárRickje az első úgynevezett kulcsszerepem.Ez a látszólag közönyös, csak a hasával ésa gitárjával törődő tinédzser, akit a nézőkezdetben ártalmatlan epizódfiguránaktekint, és mégis ő az, aki végül a megoldástdiktálja. Tulajdonképp ő az értelmi szerzőjetestvére meg-gyilkolásának. A túlélő, akirájön, hogy ezt a hirtelen támadtméregfogat ki kell húzni, hogy minden úgymehessen a családban, mint azelőtt. Izgatottez a szerep, izgatnak ezek a látszólagártalmatlan, potenciális gyilkosok. Engemegyéb-ként minden darabból az érdekel,ami a Bot és gitár egyik rendezői ésszínészi alapkérdése, a reális-irreálisviszonya. Ázok a jele<strong>net</strong>ek, amelyekben aszerző nem hajlandó eldönteni - és azelőadás sem kényszerül rá -, hogy ezvalóságos történés vagy nem. Rabe darabja valóban ilyen. Úgyláttam, az előadás zavarba is ejti a közönséget... Igen, nagyon furcsán fogadják.Vannak, akik teljes elutasítással, és vannak,akik azt mondják, évek óta nem voltilyen színházi élményük. Létezik egy úgynevezett belvárosiközönség? Igen, de évről évre javul, olyan értelemben,hogy egyre több a fiatal. Az 500személyes Pesti Színházban az erkélyenáltalában fiatalok ülnek, mintegy 150ember. Ezek a harmincon aluliak jobbanreagálnak, és gyakran előfordul. hogyvalami csak az erkélyen „jön be", aföldszint néma és rezzenéstelen. Én nagyonfigyelem a közönséget, érzékeny vagyok aviselkedésükre. Befolyásolja játékát ez a viselkedés? Határozottan. Azt szinte hallani lehet,hogy egy bizonyos mozzanat hogyan érintia közönséget. Mikor idegen, kívül-álló aszemléletük, akkor mocorgósabbak,kevésbé figyelők. És a játékintenzitásonennek megfelelően lehet változtatni.Például ha a Bot és gitárban lassabbanemelem fel a lábam, amikor elindulok Rickfelé, akkor azt is lassabban lehet kezdeni:„Te, figyelj csak, ha fölvágod azereidet...", és akkor „fogom" a csendet,érzem, elkezdenek figyelni. A közönségenszinte tapintható, hogy mikor kerül ajátékba holt szín-házi pillanat. Előfordulpersze, hogy a színész nem tehet semmit. Adarab az oka vagy a rendezés: vagyegyszerűen az, hogy érzi az ember, nem jóa szerepben, nem nekivaló. Feszítő erőlehet például, ha ilyenkor lenéz a közönségegy tagjára. Hallatlan sok erőt képeskoncentrálni a színész egy-egy ilyen tekintetbe,sokkal többet, mintha csak úgy„általában" lenéz a nézőtérre. Lényegében a közönség bevonásárólbeszél. Ez mostanában divatos kérdés.Sokan és sok mindent kitalálnak, ezzelkapcsolatban... Igazán jó darabokban és előadásukbana kitalációk, a külön erre a cél-raszolgáló eszközök nélkül is be lehet vonnia közönséget. A kérdés mindig az, hogymennyire szól hozzájuk az elő-adás. Attól,hogy leköpik, felpofozzák, táncra ésvéleménycserére kérik fel a nézőt,egyáltalán nem biztos, hogy az előadásmondanivalójával kapcsolatot talál. Éselképzelhető, hogy a „hagyományos"Csehovval és Millerrel minden-ki együttmegy, mert köze van ahhoz, amit írtak - ésahogy ezt a színház eljátssza. Igen: „... ahogy ezt a színház eljátssza" . Tehát végül mégiscsak eszközökrőlvan szó. Hiszen a közönséggel valóegyüttjátszást, a közönség megfigyelését isazért tartja fontosnak, hogy minélhatásosabban vonhassa bele a játékba. De kérdés, hogy a figyelem eszköznekszámít-e? A következményei bizonyosan.Vagyis, amit a közönség reakcióinak hatásáraváltoztat az alakításon. Igen, de ezek ritkán tudatosak. PéldáulA kör négyszögesítése című KatajevdarabbanTahi Tóthtal közös jele<strong>net</strong>ünkbenfordult elő, hogy a nézők egy mozdulatramásként reagáltak, mint a korábbielőadásokon, bejött a nevetés, és mi továbbimprovizáltunk erre az egyetlenmozdulatra. Egy-két percesnéma bohóctréfa kerekedett a dologból,amelynek a végén cirkuszi mozdulattalegymásra mutattunk, és meghajoltunk.Mindez a darab és az előadás szellemébentörtént, de nem volt megbeszélve,kitalálva. Szerintem ezek a színház legszebbpillanatai.- Lehet-e ilyen kikacsintó, rögtönzött --hogy azt ne mondjam: elidegenítő -megoldásokat a hagyományos, nézőtőlszínésztőlegyaránt átélést kívánó színjátékbanis megengedni?-- Azt hiszem, igen. Egyszer egy kritikusazt írta rólam - nem a Bot és gitárkapcsán -, hogy felmutattam egy sorsot, ésugyanakkor a véleményemet ismegmutattam róla. Ennek nagyon örültem,mert valóban ezt akarom csinálni.Brookék Szentivánéji álom-előadását aVígszínház igazgatói páholyából néztükvégig néhányan, s tudvalevő, hogy onnanszinte oldalról lehet látni az előadást. Úgyfigyelhettem meg például a színészeklégzéstechnikáját. Döbbenten vettemészre, hogy az a bizonyos hasi légzés, amitnekünk annyit tanítottak a főiskolán, desohasem tanultuk meg igazán, az Oberon-Theseust alakító Alan Howardnál milyentökéletes! Bő ruhája ellenére is láthatóvolt oldalról, hogy úgy emelkedik a hasa,mint egy fújtató. És az utolsó jele<strong>net</strong>ben,amikor Theseus meghatódik ésszembefordulva, de egyenletesen hátrálvaelmond egy hosszabb szöveget. láttam azta végletekig kidolgozott technikát,ahogyan a lábait emelte - a színészektudják, milyen nehéz hátrálni a színpadon!-, láttam, hogyan dolgozik meg akönnyedségért. Hogyan figyelte Howard,hogy a beszéd és a mozgás ritmusa teljesszinkronban legyen! Akkor úgy éreztem,meg-értettem, amit a brechti színjátszáslényegének érzek: az őszinteség és a tárgyilagosságazonos pillanatban való létrejöttét.Ahhoz, hogy a színész, mintHoward akkor este, ne az alak pillanatnyilelkiállapotát élje át közvetlenül, azt csakfelmutassa; ahhoz minden technikaitudását teljes erővel, valóban szintehidegen kellett latbavetnie. Jót venni hasra'a levegőt, jól erősíteni a hangot, jóllépegetni hátra, mint egy balett-táncos, jólmozdulni a karjával, előbb nyitni a száját,és csak késleltetve beszélni, minthameghatott lenne, pedig nem az, és a többi.Amikor mindez megvan, és érzi, hogy aközönségre mindez úgy hat, ahogyan őszeretné; akkor efeletti boldogságát éli át,azt az-tán igazán, 'melegen, úgy, hogytalán még valóban el is sírná magát, az át-
- Page 5 and 6: mely Lengyel költői prózájának
- Page 7 and 8: KOLTAI TAMÁSOthello, avagy egy el
- Page 9 and 10: OthelloJago az előadásban mozgék
- Page 11 and 12: gül - Wyspianskinál - a nagyságo
- Page 13 and 14: mintha csak Witkacy legjobban megí
- Page 15 and 16: olyan kultúrákban születnek, ame
- Page 17 and 18: Dok to r Sz ak aj tó ( S. T ó t h
- Page 19 and 20: temperamentumos figurája sem egysz
- Page 21 and 22: szeti komponáltsága, ugyanakkor a
- Page 23 and 24: len lehetséges út: férjhez menni
- Page 25 and 26: te is. Hunyadkürti István egy per
- Page 27 and 28: társalkotóként hosszasan, minden
- Page 29 and 30: aratott, immár a kísérletezés s
- Page 31 and 32: komplex eszközeit: a vizualitást,
- Page 33 and 34: tragédia, ha elveszíti a biztons
- Page 35 and 36: Kardos (Ráday Imre), Beck (Harsán
- Page 37 and 38: A k o n s z o l i d á c i ó , a z
- Page 39 and 40: négyszemköztFÖLDES ANNAPollytól
- Page 41: van, az éppen a színészi játék
- Page 45 and 46: Ayckbourn: Keresztül-kasul (Vígsz
- Page 47 and 48: nem is éppen vakítóak, az embere
- Page 49 and 50: arcok és maszkokCSERJE ZSUZSAKét