arcok és maszkok - Színház.net

temperamentumos figurája sem egyszerűenérett korú, élni vágyó szépasszony, hanem aprincípiumnak teret adó, azzal frigyre lépőáltalánosabb magatartás.Természetesen csonkítást emlegetnénk,ha pusztán ennek az egyetlen - bár alapvető- gondolatnak a kiemelésé-re szorítkozna aThália Stúdió. Hiszen Lengyel Józsefjátékából számos társa-dalmifogyatékosságra esik kritikusan éles fény.Szerencsés megoldások meg-tartásávalazonban elérte a színpad, hogy ezek akísérő mozzanatok is meg-maradtak, éltek.Különösen jó ötletnek bizonyult az ÁllamiBiztosító hirdetés-szövegének beépítése. Eztöbbek között arra is kitűnő példa, hogy alegelcsépeltebb szóhalmaz is frenetikushumor forrása lehet megfelelő szituációban.S ugyanígy a bohóc-intermezzó történelmiatmoszférát felvillantó alkalmazása.(ró, dramaturg és rendező mellé negyedik„társszerzőnek" sorakozott fel aszínészgárda. Fantázia, ötletgazdagság, ajátszókedv jó közérzete áradt a pergőritmusú előadásból. Buss Gyula Tördeky ésGéza bácsi alakjában társa-dalmi érvényűfigurát jelenített meg. Mögéje rajzolódottegy kikopott menazséria és egycezaromániás vezetési rendszertársadalmunktól idegen, mégis oly ismerősvilága. Nagystílű volt és megvetni való,elegáns és embertelen, világfi és szemét.Dzsentroid pózai és basa-arroganciájanemcsak érzékletessé tették a figurát, devéleményünk határozott kiformálását is jólszolgálták. Anyu naiv-okos személyétHacser Józsa keltette életre, életvidámszexepillel és ordenáré cinizmussal.Nagyasszonyos méltóság és kispolgárianyagiasság jól keveredett játékában.Végvári Tamás Boróka Hubájatelitalálatnak bizonyult A svihák karrieristabőrében - amíg őt nem láttuk - könnyebbvolt elképzelni Harsányi Gábort a társulattagjai közül. A bemutató alkalmával azonbenVégvári elhitette, hogy ez az ő szerepe.Áldott jó kisfiú tudott lenni, naiv és ravasz,simulékony és célratörő, aki elég butuskaahhoz, hogy Géza bácsi nélkül ne tudjonkarriert csinálni. Neki ugyanis olyan remeklépések, mint patrónusának, eszébe semjutnának. De mert Das Princip van, éppenaz ilyen áldott jó, kenyérre kenhető figurákkellenek, hogy mások, a valóban méltóak,idomíthatóak legyenek. Vallai Péter aszakszervezeti funkcionáriust remekkarikírozó készséggel jelenítette meg,Gálvölgyi János több kitűnő epizódéletre keltése mellett legjobbnak Mirzl,Tördeky emberlelkű kutyájának szerepébenbizonyult. Tandori Lajos és Gór-NagyMária kellemesen illeszkedtek azegyüttesbe. Nagy Attila Írója bölcsiróniával, mélyről fakadó ember-szeretettelszólalt meg, az Arisztophanész-szerepetrészben átvállaló Thália alakjában HámoriIldikó dekoratív partnernek bizonyult.Utóirat - szigorúan bizalmasFél esztendővel ezelőtt a SZÍNHÁZszerkesztőségében - nehezen tisztázhatókörülmények között - e sorok írója, segy külső munkatársunk, a LevelekArisztophanészhez rendezője összeszólalkozottegymással. A fiatal rendező -Romhányi László - azt állította, hogy akritikusok értetlenek, oktalanul fölényeskedők,mert nem ismerik azokat azalkotói gyötrelmeket, amelyek árán egydrámából színjáték lesz. E sorok írója pedigamellett kardoskodott, hogy akritikusnak nem feladata megállapítani ésértékelni, hogy milyen tolófájások közepette,hanem, hogy mi született. Miutána személyes sértések szakmai vonatkozásúkörét kimerítettük, abbanmaradtunk, hogy Romhányi László legközelebbi- mondhatnánk, első önálló -rendezését több kritikus szíves közreműködésévelelejétől végig megfigyeljük.Ebből - a kölcsönös fogadkozásokellenére - sem lett semmi. A kritikusokkimaradtak, a színházi szakemberek pedig előadást teremtettek. Hogyan?Ők tudják. Milyen lett az előadás - eztmegírta a kritika, fölényeskedés, értetlenségnélkül. Miért? Mert az előadás jóvolt. Nem azért, mert ismét nem voltak otta kritikusok, hanem, mert ki-ki a magadolgát végezte. Ehhez a vitához ennyi atanulság.Lengyel József : Újra a kezdet (Veszprémi PetőfiSzinház)Rendezte: Pethes György, díszlet: Fehér Miklós,jelmez: Hruby Mária.Szereplők: Szoboszlay Sándor; Kenderesi Tibor,Joós László, Meszléry Judit, Horváth László,Dobos Ildikó, Czeglédy Sándor, Bakody József.Lengyel József: Levelek Arisztophanészhez (TháliaStúdió)Rendezte: Romhányi László, művészeti vezető:Kazimir Károly, díszlet és jelmez: Rajkai György.Szereplők: Nagy Attila, Buss Gyula, VégváriTamás, Hacser Józsa, Hámori Ildikó, Gór-NagyMária, S. Tóth József, Vallai Péter, GálvölgyiJános, Tándor Lajos, Kalocsai Ferenc.NÁNAY ISTVÁNEgyetemi színjátszás- 1974Mi lehet az egyetemi színjátszó együtteseklegfontosabb feladata-célja? Ez a kérdés azáprilis közepén Debrecenben megrendezettháromnapos Országos Egyetemi SzínjátszóFesztivál minden előadásánál akarvaakaratlanulmegfogalmazódott. Mint ahogymegfogalmazódott a két évvel ezelőttiszegedi fesztiválon is (lásd a SZÍNHÁZ1972. júliusi számát). Akárcsak akkor,most sem kaptunk az előadásokat nézveegyértelmű és megnyugtató feleletet.Miért?Az egyetemi színjátszásnak sok tekintetbensajátos szerepe van a színjátszómozgalmon belül. Az értelmiségi lét,magatartás lényege: a nyitottság és a hatniakarás. Értelmiséginek lenni nem-csakannyit, tesz, hogy el kell látni az iskolaivégzettségből adódóan kvalifikáltmunkakört. Hanem elsősorban azt jelenti,hogy az értelmiségi - tanár vagy mérnök,politikus vagy mezőgazdász -környezetének, a körülötte élő emberiközösségnek alakítója, formálója. Ehhez elkell igazodnia a világ, az ember dolgaiban,látnia kell az események, a tettek ésszándékok összefüggését, s a megszerzetttudással gazdagítania kell a közösséget.Ez természetesen csak követelmény. Mintahogy az is csak cél, hogy azok a fiatalok,akik az értelmiségi hivatásra készülnek, azátlagnál jobban érdeklődjenek a köz ügyeiiránt, és legyenek közösségi emberek.A színpad, a pódium éppen azért fontos,mert olyan fórum lehet, amely sűrítvemutatja meg: mi érdekli, izgatja,foglalkoztatja a fiatal egyetemistákat,miről vitatkoznak, milyen gondjaik ésörömeik vannak, miben hisznek, és mibenkételkednek, milyen célokat tűznek magukelé.S - akárcsak két éve, most is - azegyüttesek' jelentős részénél éppen ezhiányzik. Úgy tűnik, jó néhány színjátszócsoportot csak a színházasdi játék érdekel,s nem az a gondolati mag, amelyhezkifejezőeszközként járulhat a színház.Márpedig annak nem sok értelme van,hogy jól-rosszul (inkább rosszul) cs akszínházi produkciót mutassanak be. Aszínház az amatőr együtte-