Ádám, aki a névtelen leveleket kapja (Huszti Péter). és Imre, akiről azt hiszi, hogy írja őket(Balázsovits Lajos) Illés Endre drámájában (Iklády László felvételei)mint ahogyan Illés Endre darabjábanezeknek szerepük van. Örkénynél azonbana spicli valahogy hozzátartozik anormális élethez, mint ahogyan ArisztophanészMadarakjának ama hőse, akicsúszómászásával és intrikáival bebizonyítja:nincs társadalom, mely őt nélkülözhetné.Azután szerepel valóban komolyvasutascsalád; tagjai érezve az újidők szelét, aktivizálják magukat, még aszabad időben is, és valóságos sátoros ünnepetrendeznek a színpadon, továbbászerepel egy fiatal házaspár is, a vasutasözvegy-spiclititkos albérlői, és az ifjúférj hatalmas tudásanyagot szed össze,hogy bejuthasson a vasúthoz (érdekesmódon nemcsak vasutas-szaktudást, hanemabból kiindulva összefüggő általánostudást is). Végül a munkakönyvilegvasutas-házaspár kislánya, aki perszeszintén vasutas akar lenni, s e célbóltöbbször végigrohangálja a színpadot.Mindez furcsa, sokkoló, de kérdés az,hogy kikerekedhet-e belőle dráma. Örkénydramaturgiájának egyik jellegzetességeaz, hogy nála minden kétszer játszódikle. Egyszer mint komédia, ésmásodszor mint melodráma. Itt sincsmásképp. Az első részben a nyugdíjasvasutas vért kéreget, mégpedig vasutasvért,mert gyógyulásának ez a feltétele.Hosszas, groteszk küzdelem után megkapjaa vért. Bokorék tehát megindítjákaz „életéért vérünket" mozgalmat. Azthinnők, hogy a következő részben a„gabonát nem" című fejezet következik,de csak egynéhány pillanatig tűnik úgy,hogy a végre boldog Bokor boldogtalanlesz, melodramatikusan összebékül véradóival.Azonban mégis ebben a részbenmerül fel az egyetlen, gondolatilag isexpressis verbis megírt összeütközés. Amár befutott Bokor és a vasutas-jelöltifjú férj-Bokor összecsap azon akérdésen, hogy vajon a vasutat az áldozatoktartják-e normális mozgásban,vagy pedig a vasutat kezelők tudományosfelkészültsége. Nagy vita kerekedik, viharegy pipetta vérben, de az-után kiderül,hogy a vitázók azonos vércsoportbatartoznak, és így a vasúti érrendszervalószínűleg - ha nem is hibátlanul -lüktetni fog a jövőben is.Nyilvánvaló, hogy a dráma végső sorontúl könnyen optimista. A groteszkség ittnem mélyíti el a világlátást, ha-nemsokkal inkább felhőjátékká teszi. Ezértnem is éri el ez a dráma Örkénylegértékesebb darabjainak színvonalát.Ezért válaszolja meg úgy a kérdést - ami aközhelyhez közelít, de első közelítésbenigazságtartalma vitathatatlan -: mindenenergia végeredményben fel-használható.S az energia természetéből következik,hogy végül is nem tűnik el. Okoz ugyanzűrzavarokat, hogy egy-mással ellentétesenergiák csapnak össze, de Örkény szerintspontán módon, jól kiegészítik egymást.Ez az, amit nem hiszek. Ez spontánmódon nem megy. Az újrakezdés vágyanem azt jelenti, hogy végül is mindenösszebékül. Persze sokkal több békülössze a folyamatokban, mint az elsőpillanatra tűnik. E téren tehát Örkénynekigaza van. De nem minden. S a kisebbfennakadások, a kisebb elkésések,kisiklások, összeütközések ugyan nemteszik kérdésessé a vasút létét, de sokbakerülnek nemcsak a vas-útnak, hanem azembereknek is, akik például a kisiklottvonaton utaztak.S ez nem mindegy. A groteszk perszeérzékelteti ezt is. De már nem azzal azerővel, mint ahogyan ezt érzékeltetniszükséges. Az a kérdés, hogy áldozni kellea vasútért, vagy ismereteket kellszerezni, ezért válik absztrakttá, mert azismeretek maguk is áldozatok. Legfeljebbolyan áldozatok, melyeket nagyon jóbemutatni, mert maga az ember isgazdagabb lesz tőlük. Viszont rokonszenvesaz, és a darab nagy értéke,hogy a görccsé váló szolgálat - akár fizikai,akár szellemi szolgálat - mégis-csakelszegényíti az embert.S íme, a problémák ölelkeznek. Azemlített darabok vérrokonok. Nemcsakazért, mert van spicli itt is, ott is. Ha-nemazért, mert a Lengyelnél rigorózusanmegjelenő történelmi feladatvállalásdrámai problémájának itt allegorikusfonákját kapjuk. S ez a fonákságkölcsönöz végül tartalmat Örkény művének,s ez gondolkoztat meg újra és újraaz újrakezdés, a már eddig fölépített éskidolgozott alapokon történő újrakezdéskérdéséről.
KOLTAI TAMÁSOthello, avagy egy előadáséleteTétel és bizonyítási eljárásA tételMájusban alkalmam volt elkísérni a MadáchSzínházat szovjetunióbeli vendégszereplésére.Az Othello leningrádi bemutatójánakéjszakáján írt, napilapnakkészült telefontudósításomból terjedelmikorlátok miatt kimaradt egy bekezdés. Akövetkező: „Az Othello Ádám Ottórendezésében a színházi évad egyik kiemelkedőelőadása. Nem csupán a különlegeskörülményekhez való alkalmazkodáseredménye, hanem Ádám Ottórendezői alkatából fakad, hogy a produkcióelőadásról előadásra gazdagodik, újabbrészleket tárva föl a darabból vagyhelyezve a korábbihoz képest valamelyestmódosult megvilágításba. Nem arról vanszó, hogy az előadás gondolati rendszeremegváltozik, hanem a szerves színpadi életmegteremtése olyan belső szabadságot ad aszínész-nek, olyan lazán oldottnak érzimagát, a szerepben, ami lehetővé teszi afinomabb hangsúlyeltolódásokat."Talán valahol e pont körül kell keresnünkÁdám Ottó rendezéseinek lényegét.Sikereit és kudarcait is innenkellene magyaráznunk: egyazon mód-szerszínéről és visszájáról. De könnyebb ilyentételt fölállítani, mint bizonyítani. Gyakranhatározzuk el, hogy többször ismegnézünk egy-egy színházi előadást,figyelemmel kísérve színpadi életét, amelynem zárult le a bemutatóval, ellenkezőleg:akkor kezdődött. Legtöbbször azonbanpuszta szó marad az effajta nekibuzdulás, sa napi hajsza, a bemutatók tolakodóegymásutánja elfeledteti velünk önkéntesígéretünket. Igaz, ritka az olyan előadás,amelyik kikényszeríthetné vállalásunkteljesítését. Véletlen tapasztalataink isrosszak: rendszerint az ötödik és a tizedikelő-adás között él a produkció, míg előtte akoraszülöttség, utána a koravénség jegyeitviseli.Az Othello titkaAz Othello már a bemutatón is titkokatrejtett. Jóféle titkokat; olyanokat, amelyeketsohasem bírunk teljesen megfejteni,és mégis sokat tudunk meg általuka világról. Talán többet, mintha mindenegyértelmű és határozott lenne.Shakespeare Othellójáról nagyon sokatírtak már, és ehhez az irdatlan irodalomhozmost néhány lapszéli jegyzetkéntkapcsolódnak azok az írások, amelyeka Madách Színház Othellójáról születtek.Egyetlen titok továbbra is meg-fejtetlenmaradt. A legfontosabb. Mi hajtja JagótOthello ellen? Régen azt mondták erre: agyűlölet. A Madách Színház előadása aztmondja: a szeretet. A kettő nincs is olyantávol egy-mástól. A gyűlölethez éppúgy amásik ember vonzása kell, mint aszeretethez. Gyűlölni és szeretni - ezegyaránt valakinek a kiválasztását jelenti.A Madách Színház előadásában Jagokiválasztja magának Othellót, és szinteteljesen mindegy, hogy szeretetből vagygyűlöletből. Talán, mert birizgálja a pletykafeleségéről és a mórról. Vagy, mertféltékeny rá - a karrierjére. EsetlegDesdemonára féltékeny, mert túl nagyhelyet foglal el Othello lelkében, kiszorítvaonnan a baráti érzést. Dühít-heti Cassiohadnagysága. És mindez együtt.De meglehet, hogy csupán kapcsolatotkeres - ha fonákot is - azzal az egyet-lenemberrel a környezetében, akivel érdemes.A nagy magányossal - Othellóval.Többször látva az előadást, hajlok arra,hogy Jagóról szól, amint Othello magányátostromolja. És a sajátját, persze.Az értelmezés nehézségeiItt egy kis kitérőt kell tenni. Tartok tő-le,hogy akárhányszor indulunk is földeríteniÁdám Ottó Othellóját, mindannyiszor máseredményre fogunk jutni. Ezek azeredmények hasonlítanak egy-máshoz, ésmégis eltérnek egymástól. Az előadásbólfakadnak, de mire megfogalmazódnak,már nem annyira az elő-adásra ésrendezőjére hasonlítanak, mint inkábbarra, aki megfogalmazza őket.Ádám Ottó valószínűleg azon a nézetenvan, hogy ha egy színdarabról alkotottvéleményt szavakba lehetne foglalni, akkorfölösleges volna magát a darabotmegrendezni. És viszont: ha egy-szer márszínpadi életét éli egy dráma, akkor nincsmit beszélni róla.Ádám tehát nem a színműről alkotottvéleményét, divatos szóval: koncepciójátrendezi meg. Akkor mit? Ma-gát a darabot,mondhatnánk erre. Csak-hogy ilyen nemlétezik. Az Othellónaka színháztörté<strong>net</strong>ben egyetlen „hiteles"előadása volt: a legelső. Mindegyik utánakövetkező eltért tőle. Ha másban nem, aszereplők aznapi hangulatában, aWhitehall vágy a tetőtlen Globe Szín-házfölötti légnyomásviszonyokban. Abemutató után' minden további előadásba,másnap vagy évszázadok múlva, belejátszotta közben eltelt idő, a művészetről,az életről és magáról a műrőlfölhalmozódott tapasztalat, az éppen adotttársadalmi körülmények összessége, meg aművészek személyisége: világnézetük,erkölcsi felfogásuk és tehetségük.Az a rendező tehát, aki nem „koncepciót"rendez, nem tesz mást, mintmozgósítja szellemi erőit a találkozásra akiválasztott művel. Az előadás ebben azesetben a rendezőnek és munkatársainak apróbaidőszak alatti állapotát fog-jatükrözni. Ebbe az állapotba belejátszikszemélyiségfejlődésük foka: politikai ésmorális véleményeik, hangulataik,magánéletük részletei, pillanatnyi sérüléseik,sőt a városi közlekedésből adódóizgalmak. Mivel pedig mindez csak afölkészülés időszakára vonatkozik, apremier után (amelyet természetesen megintegész sor napi körülmény befolyásol)minden további előadás módosul abemutatóhoz képest. Ettől már igazánnincs is olyan ' távol az a Peter Brooktólszármazó és abszurdnak tartott új keletűfölfogás, hogy egy színházi elő-adást csakegyszer lehet eljátszani, mert egyszeri ésmegismételhetetlen.Ha megkíséreljük elemezni, hogy mi-rőlszól az Othello előadása, akkor nemdrámaértelmezés után kutatunk, nemegyetlen rendezői gondolatot keresünk,hanem rendszerezni próbáljuk a sajátgondolatainkat, amelyeket a világ sokoldalú,gazdag ábrázolása keltett a színpadon.Végül is, valljuk meg őszintén,minden kritika ezt teszi.Ádám Ottónak nem az Othellóról vanvéleménye, hanem az életről. Rendezésétnem az minősíti, hogy fölfedezzük-e agondolatait, hanem az, hogy rájuk tudunkehangolódni a sajátjainkkal.Mindebből az következik, és erről eddignem esett szó, hogy az előadás változótényező között szerepel a néző is. Nincskét egyforma előadás, és nincs kétegyforma néző. A fentiek után azt sem kellindokolni, hogy ugyanaz a néző semugyanaz, ha másodszor vagy harmadszornézi végig az előadást.A kérdés most már az: ennyi viszonylagosságután van-e értéke és ér-
- Page 5: mely Lengyel költői prózájának
- Page 9 and 10: OthelloJago az előadásban mozgék
- Page 11 and 12: gül - Wyspianskinál - a nagyságo
- Page 13 and 14: mintha csak Witkacy legjobban megí
- Page 15 and 16: olyan kultúrákban születnek, ame
- Page 17 and 18: Dok to r Sz ak aj tó ( S. T ó t h
- Page 19 and 20: temperamentumos figurája sem egysz
- Page 21 and 22: szeti komponáltsága, ugyanakkor a
- Page 23 and 24: len lehetséges út: férjhez menni
- Page 25 and 26: te is. Hunyadkürti István egy per
- Page 27 and 28: társalkotóként hosszasan, minden
- Page 29 and 30: aratott, immár a kísérletezés s
- Page 31 and 32: komplex eszközeit: a vizualitást,
- Page 33 and 34: tragédia, ha elveszíti a biztons
- Page 35 and 36: Kardos (Ráday Imre), Beck (Harsán
- Page 37 and 38: A k o n s z o l i d á c i ó , a z
- Page 39 and 40: négyszemköztFÖLDES ANNAPollytól
- Page 41 and 42: van, az éppen a színészi játék
- Page 43 and 44: MÉSZÁROS TAMÁSEzt kellene megtan
- Page 45 and 46: Ayckbourn: Keresztül-kasul (Vígsz
- Page 47 and 48: nem is éppen vakítóak, az embere
- Page 49 and 50: arcok és maszkokCSERJE ZSUZSAKét