arcok és maszkok - Színház.net

te is. Hunyadkürti István egy percig semhitte (nem is hihette) magáról, hogy szép,fiatal, hódító, szerelmes katona tiszt. Csakhumorában hitt (kétségtelenül van neki),amire itt alig van szükség.A miskolci előadásban (Péva Ibolya ésVarga Tibor) líraibb és kicsit igazabb isvolt a jelenet - de ők se merték vagyakarták vállalni az érzelmeket, aszenvedélyt, s így ők is elcsúsztak abohózat felé. (Van a jelenetnek humora is -de ez annak is elég gyenge mulatság volt.)Az öreg szülők mindkét előadásbantétován topogtak leányaik „regényében " . Akaposvári előadásban talán több szívvel, amiskolciban inkább fanyar bele-törődéssel.A Miskolci Nemzeti Színház Szerelemelőadásakellemes, könnyed - helyenkéntbohózatba hajló - vígjáték volt. Ez arendezői értelmezés elsősorban atávolságot hangsúlyozta, mely a mainézőket a színpadon megelevenedő világtólelválasztja.A kaposvári Csiky Gergely Színházelőadása komolyabb, súlyosabb, vaskosabb- inkább hajlott a tragikomédia felé. Kár,hogy a rendező nem tudta Reviczkyalakításához jobban közelíteni a többiekét.*A marosvásárhelyi előadásról külön ésrészletesebben kell beszélni, mert az előbbikettőtől teljesen eltérő, csöppet semhagyományos, eredeti produkciót hozottlétre Harag György. A szokatlan, merészdíszletmegoldás már eleve más játékstílusttételezett fel. De itt nem egyszerikitalálásról vagy rátalálásról van szó.Fontos állomása ez az előadás annak atudatos rendezői törekvésnek, mellyel arendező a polgári színjátszásmegcsontosodott formái, a gesztusokkalillusztrált szövegfelmondásra redukáló-dóidejétmúlt színjátszás ellen harcol. Ezen aszínpadon nem lehet a hagyományosszínpadi sablonokkal, a bevált és jól ismertszínjátszó készlettel élni. Szükségtelenekés hatástalanok az apró-lékos, pepecselőrészletezések. Ha egy szereplő feldúlt, aztnem hanglejtéssel, szóelharapással, idegestevés-vevéssel vagy ujjainakremegtetésével érzékelteti; nem roskadhatkétségbeesésében a fotelba, nincs is fotel;nem játszhat unalmában vagyszórakozottságában a kávés-csészével,mert nincs csésze; nem vagdoshat dühösindulatában tányérokat aSzabó Ildikó (Nelli) és Reviczky Gábor (Komoróczy)a Kaposvári Csiky Gergely Színház Szerelem című előadásában (Fábián József felvétele)falhoz, mert az sincs ... Az arcjátéknakkevés a szerepe. Az ábrázolóeszközöknyersebbek, keményebbek, nagyvonalúbbak.Nagyobb szerepet kap a színpadimozgás, a mozgás stilizálása. Ez nemöncélú, nem szép látványosság, hanemkonkrét tartalmakat fejez ki: lelkiállapotot,kapcsolatokat, kapcsolatok hiányát.Nemcsak a mozgás kap nagyobb szerepet,másként bánnak a színészek a hangjukkalis. A szokásosnál nagyobb intenzitással,bátrabban és végletesebben élik szerepeiket.Dermedt csönd és üvöltő indulat, puritánpóztalanság és vakmerő kitörések váltjákmerészen egy-mást.Az üres szobában, a csupasz színpadonnem üldögélhetnek és nem kézimunkázhatnaka Szalay lányok. A kifosztott, lemeztelenítettjátéktéren - mint valamiketrecben - állnak, lesnek, várnak, bolyonganakvagy rohangálnak. S haösszecsapnak, marakodásuk nem mulatságos„színpadi" verekedés, hanem keményküzdelem. A rendkívüli intenzitás, a magashőfokon izzó szenvedély tette nagyszerűp illanattá a legkisebb Szalay lány és aszerelmes katonatiszt jelene-tét. Vacogtak,izzottak, tépték egymást, elveszetten ésreménykedve egymáshoz simultak - éstehetetlenül megdermedtek. Néhány percalatt éltek meg, éltek át mindent: egyszerelem teljes történetét, a szerelem és afiatalság törékenységét, sebezhetőségét.Lujza tragédiájának, kifosztottságának alevélepizód nagyszerű eltalálása adott aszokottnál kegyetlenebb hangsúlyt. Kihagytáka jelenetből a levélhordó hatásosmegjelenését, Lujza szövegét lerövidítették.Egyetlen mondatot hajtogat a szobábankeringve, szinte eszelősen, kőnyörögve,nyögve, nyüszítve: „Mi van alevelemmel?!! " A levél a széken gyanútlanulszunyókáló papa zsebében lapul.Az öreg semmit se vesz észre a körülöttefolyó őrületből, s mikor végremeghallja " Lujzát, kiveszi a levelet ésmókásan játszani kezd vele, odanyújtja,visszakapja, háta mögé dugja - szenilis,ostoba játékával szinte a tűrhetetlenségigfeszítve a gyötrelmes szituációt.A reménytelenül keserű harmadik felvonásvégén - a szerzői instrukció szerint -a lányok kimennek, „kiviszik tragédiájukat "a színről - s a jelenet az öregek gyanútlanjóindulatúfecsegésével ér véget. Ittbennmaradnak a lányok, keservesenegymásba kapaszkodva, összeborulva - skörülöttük keringve, zavartalanul folytatjáksétájukat és zavaros fecsegésüket a semmitsem értő öregek. Helyenként kiugrat arendező mondatokat, másuttszövegmontázzsá mossa össze. MikorSzalay papa és Komoróczy elkezdikszokásos férfibeszélgetésüket a hivatalimunkáról, a kormányról stb. - egyszerrebeszélteti őket. Egymást nem hallják, s miis csak egyes szavakat hallunk: „hivatal " ,„fizetési osztály " , „állam " ... De él ilyenszövegmontázzsal másutt is: a társadalmi,közéleti, magánéleti sablonok,beidegződések jelzésé-re. S egy más példaa kiemelésre.Komoróczy belépése pillanatában (I.felvonás) hirtelen eltűnik a színpadrólmindenki. Magányosan áll a hatalmas,csarnoknak tűnő üres szobában - s belekiáltjaa süket csendbe a bemutatkozást:Komoróczi Komoróczy Jenő adótiszt -egyszer, kétszer, háromszor . . . egyrehangosabban és riadtabban... végrenesztelenül előtűnik Nelli ...Már a darab elején, a papával való