arcok és maszkok - Színház.net

tők is vitatnak - legutóbb Gyurkó László aValóságban -, és amire színészek ritkábbanis válaszolnak: Tehát - milyen színházat szeretnél? Olyat, ahol mindenki tudja, micsodafegyverrel céloz estéről estére. Hogygondolatot ébreszthet, nevetést, felzaklathat,vigasztalhat. Hogy a személyesjelenlét hatásával, varázsával, semmilyenmás eszköz nem versenyezhet. Hogy aközönségért és a közönség igényeiért ismi, színháziak felelünk ... Beszélgetésünksorán először telepedik kettőnk közézavart csend. Mélyebben átélt, vagylegalábbis - konkrétabb választ vártam.Margittay Ági megérti a kimondatlanszemrehányást és folytatja. Sokféle színház lehet igazi .. . De én nem az igazi színházról faggattalak,hanem azt kérdeztem, milyenszínházat szeretnél? Az ember vágyai mindig a meg nemvalósult lehetőségek körül mozognak.Tehát én olyan színházat szeretnék, aholmindig a darab határozza meg, hogy hol éshogyan játszuk. Elszigetelt színpadon, vagya nézőkkel egészen szoros fizikaikontaktusban, szinte közöttük, mint annakidején a szegedi Elektrát. Ahol a nézőszemébe nézhettünk, hogy a bőrén érezzeaz igazságot, az állásfoglalás kényszerét.Olyan színházat szeretnék, ahol, haelővesznek egy darabot, annak ott és akkoregészen konkrét meghatározott célja van.Ahol a klasszikusok interpretálása ismindenkor állásfoglalás, felfedezés. Hiszena színház egyik legnagyobb vívmánya,hogy a világ legnagyobb drámai alkotásaitmindenkor újjáteremtheti, és eszköznekhasználhatja fel arra, hogy a maga koránaküzenjen vele. Az interpretáció csak akkorizgalmas, ha hozzászólás is. Hozzászólás akorhoz, amely ihlette. Annak idején játszottamHermiát, tehát elhiheted, hogyismertem a Szentivánéji álom szövegét. Ésmégis, Brookék előadása után, ott-hon előkellett vennem a kötetet, megnézni, hogyez, vagy az, ami különösen megfogott,valóban benne van-e a shakespeare-iszövegben. És az előadás minden merészújdonsága - benne volt! Csak éppen, addignem figyeltünk fel rá, amíg Brookék nemfedezték fel. A korszerűség fogalmát énúgy fordítom le a magam színészi nyelvére,hogy arról kell beszélni a színpadon vagy adobogón, ami az embereket foglalkoztatja.Ezért is izgatnak annyira a mai magyardarabok. Még akkor is, ha nem shakespeare-ialkotások, vagy esetleg a sajátszerepem nem elégít ki. Juli szerepétKertész Ákos Névnapjában nem szerettem,de magát az ügyet, a darab igazságát,nagyon. Ahhoz, hogy a színész neszerepben, hanem darabban gondolkozzék -igaz ügyre és igazi kollektívára vanszükség. Tehát mégiscsak tudod, milyenszín-házat szeretnél! És ha már álmodozunk: van egyutópisztikus vágyam, ötletem, aminektulajdonképpen csak formát, keretet kellenevégre adni. Arra gondolok, milyen jólenne, ha alkalmanként módja lenne öt-hatnyolcszínésznek összeállni, és kevéspénzből, sok ötletből - teremteni valamit.Egy-két előadást, szűkebb közönségnek,mondjuk egy kultúrházban, vagy klubban.Az ilyenfajta előadás az-után valóbankísérlet lehetne, nem kötné meg akísérletezők kedvét a bevételi terv, aköltségvetés. Természetesen gondolati,dramaturgiai és formai kísérletekre isgondolok. Feltételezed, hogy találnál hozzápartnereket? Meg vagyok róla győződve! Mertigaz, hogy a színészek rettenetesen elvannak foglalva, hogy nagy a hajtás, hogyaz emberek szeretik a pénzt. De alegnagyobb és legelfoglaltabb színészeknekis van hobbija. És az ügyszeretet, aszínház, a meg nem valósult álmokrealizálása - szerintem a legmagasabbrendű hobbi! Mi lenne ennek az utópisztikus kísérletneka tartalma, a stílusa? Ez attól függ, hogy kikkel, kiknek éshol játszhatnánk. Paál István Szegedenbemutatott Elektráját például ilyenkísérletnek tekintettem. Az amatőr színház megint másproblémákat vet fel. Számomra nincs amatőr és profi.Pontosabban, van dilettáns szintű hivatásos,és hivatásos rangra érdemes ama-tőr is.Paál Istvánban én nem az ama-tőrtértékeltem, hanem a tehetséges rendezőt. ASzegedi Egyetemi Színpad gyerekeitermészetesen amatőrök voltak, de aszemléletük nem volt az. Szakmaihiányosságaikbólis sokat pótolt alelkesedés. És a részvételnek, a velük valójátéknak megvolt számomra nem-csak azöröme, de a szakmai haszna is.Kipróbáltam, mit jelent a játékstílusszempontjából a nézőkkel való egészenközvetlen kontaktus. De ezen túl, évek étavágytam nemcsak egy Elektrához hasonlószerepre, hanem arra is, hogy kipróbáljam ajáték közvetlen szuggesztióját.Izgatott, hogy mit és mennyit fejezhetki a színész mozgással. Meggyőződésem,hogy a klasszikus és magyar,görög és abszurd drámákban is nagyobbteret kellene biztosítani a színpadi mozgásnak,mint ahogy a mi előadásainkszokták. Attól tartok, hogy ehhez nálunkhiányzik a színészek megfelelő mozgáskultúrája.Margittay Ági felcsattan. Látod, ez az, ami ellen minden fórumontiltakozom! Hogy a színészek nemtudnak beszélni, nem tudnak mozogni ...Szerintem a színész mindent tud, amitelvárnak tőle. Itt volt a pécsiek Tévedésekvígjátéka előadása. Vajon mi volt az oka,hogy itt szinte minden színész tudottmozogni? Csak az, hogy fiatalok voltak?Nem hiszem. Szerintem az, hogy SíkFerenc odafigyelt, hogy elvárta tőlük. Hiddel, a színész - az igazi színész - mindazttudja, ami benne van a korban, a korszínházában, aminek felmutatására,gyakorlására és kifejlesztésére alkalmatkap. Nézd, én hiszek az alkalom, az ügy, arendezői elvárás és a koncepció szerepében.Én is láttam, hogy nőtt fel példáula veszprémi együttes a Latinovits rendezteKispolgárok-előadáson. Hogy múlta felülönmagát Dobák Lajos, hogyan lettmegrázó erejű színész Majczen Mária, éshogyan vált együttessé, még-hozzá remekegyüttessé, egy közepesnek elkönyveltszínészekből álló társulat. De azért nemhiszem, hogy minden felelősségetlevehetnénk a színész válláról!- Ellenkezőleg. Én éppen vállalniszeretném színészként - az egész előadásfelelősségét. És állítom, hogy ha a színésznem teljes szívvel, tehetséggel szolgál egyszínházi ügyet - aminek bizony, gyakranvagyunk tanúi -, akkor rend-szerint azüggyel vagy az ügy képviseletével is bajvan. Hiszek abban, hogy mi, színészektöbbet tudunk, mint amennyire azátlagelőadások alapján következtetni lehet.Hogy nem a beszéddel, a mozgással, inkábbtalán a köz-szellemmel van a baj. És eztvalóban nemcsak a rendezőkre értem.Hanem a rendezői elvárások problémájántúl arra is, hogy mi sem akarunk, vagy nemakarunk elég szenvedélyesen közölni valamita nézővel. Tulajdonképpen olyanszínházat szeretnék, amelynek mindendarabbal, minden alakítással, és mindenáldott este van mondanivalója. És olyannézőket, akik odafigyelnek arra, amit mi,színészek mondani akarunk.