arcok és maszkok - Színház.net

gát. Sikerül is mindent elintéznie a sajátelképzelései szerint - most már az semérdekes, hogy váratlanul megérkezikKardos is. Torkos az úr, s bár ismét dicséria másikat, hízeleg neki, ezt olyan pimaszfölénnyel teszi, ami éles kontrasztban állelső párbeszédükkel, éppen így hivatkozvaés visszautalva arra. A nagy családiegymásra találáskor pedig értetlenül ésfölényesen néz ezekre a csudabogarakra:hát nekik még most is ez a fontosabb? Ésszeme előtt megjelennek a filléresszappanok aranyban csillogó, illatosanhívogató csomagocskái.Aki mindkét lovat megnyergelnéMiért akar a vidékről felkerült fiatal-ember,Beck éppen Kardoséknál szobát kivenni?Beck ügynökösködni kíván, s ehhezelképzelni sem lehet jobb ajánló-levelet,mint egy ilyen család barátja-ként élni aköztudatban. Úgyis annyit fecsegnekkülönböző nőügyekről, meg miegymásról.Persze, hát arra is szükség van azért, ésugyebár a Licike kisasszony is felettébbkívánatos szűzike, de a polgári lakás éscsalád biztosítékot és biztonságot isjelenthetne. Ám az öreg Kardos makacs éskitartó, legfeljebb vacsorára hívja meg.Beck: Harsányi Gábor. Középen kettéválasztott,gondosan lenyalt haj, csinosnaknem mondható, de tiszta öltözék,alamuszi ábrázat. Dadogva félénkeskedik,összerezzen egyetlen hangosabb szótól.Maga a megtestesült tisztességtudás.Félénk és riadt nyúl. Minden mozdulatasuta, hangja kántáló és könyörgő, miért éppén vagyok ilyen szerencsétlen, hát ténylegnem könyörülnek rajtam? Ellenállhatatlanulkomikus figurát formálHarsányi, akinek talán pályája eddigi egyiklegjobb alakítása ez. Úgy harcol, küzd amaga idétlen módján a céljáért, hogy csakazért nem sajnáljuk meg, mert közbenmindig érzünk benne valami alamuszisimaságot is. Az első közös vacsoránál mára leülés sem akar sikerülni - még életébennem evett a középosztály polgári asztalánál-, majd észbekapva maga is mormogni kezdle-hajtott fejjel. Evés közben jobbra-balratekinget, mintha valami biztatásra vár-na.Amikor beállít Torkos, majd a detektív, avacsora fejében kötelességének érzi kiállniKardos mellett, megvédeni, még ha nemkérték is rá, sőt, szívesen le is mondanánakerről.Kutyahűség? Pontosabban félelem anagyobb kutyáktól. Mindig annyira eresztiki a hangját, amennyit az erőviszonyokmegengednek. Nincs véleménye,hite: mindenkihez tartozni szeretne, nemhűséges, csak önállótlan. Amikor Kardostelviszik, egyetlen pillanat alatt alakul át:magabiztossá válik, még a fej-tartása ismás lesz, biztosítja a családot - a kétmegriadt nőt -, hogy addig nem érheti őketbaj, amíg ő mellettük áll. Harsányi itt mára komikum mellé be-csempészi azundorítót is: ez az alak még rosszabb, mintaz üzlet tisztességtelenjei. Ő is ilyenszeretne ugyanis lenni, de eközbenmegőrizné a polgári erkölcs és tisztességlátszatát. Ezért fér össze nála minden célminden eszközzel. Amikor beteljesül életeegyik legfőbb vágya, és albérlő leszKardoséknál, mindjárt első este biztosítjaLicikét, hogy tőle nem kell félnie, legyencsak hozzá őszinte, és csak mondja el, mibántja, ő megpróbál majd segíteni, és csakszóljon, ha valami kell neki. Átmegy aszomszéd szobába, majd ismét beállít,pizsamakabátban és snájdig hajhálóban,megnyugtatni a lenge pizsamás Licit jószándékáról. S mi-közben nyugtatgatja,lassan mellé ül, átöleli, majd felkapja ésátviszi a saját szobájába. És ezzelnagyjából eleget is tesz a maga értelmeztepolgárierkölcs-viszonyokkövetelményeinek is. Harsányi mindenlehetőséget kihasznál a jellemzésre: szűkölés vonít, férfias és nevetséges, határozottés félszeg, megvaduló kan és szégyenlősúrifiú. Asztalra mászik, zongora alá bújik,ágyra telepszik, vad és szelíd egyszerre.Aztán ismét beállít a börtönből szabadultKardos. Beck, aki biztonságban éreztemagát, olyannyira, hogy már egy jó adagpolgári lelkiismeretfurdalást ismegengedhet magának, teljes jogú állampolgárbólsunyi pincsivé válik. Csak annyithangoztat mindig, hogy ő nem csinált ámsemmit, de retteg a leleplezéstől, akényelem elmúlásától. Család-tagnak érzimagát, de nem mer bizalmaskodni.Harsányi itt szöveg híján a kámforrá válástjátssza el. Beck olyan kicsinyre húzódikössze, hogy szinte ész-re sem lehet venni.Most ismét az a vidékről felkerült úrifiú,akiről legfeljebb a megátalkodottrosszakarói állíthatják, hogy piszkos kisüzletei és kétes nőügyei lennének. Hiszen őegyszerűen csak úri-ember akar lenni:mindig a helyzet dönti el, hogy viszonylagtisztességesen vagy teljesentisztességtelenül. És amikor a nagy családikibékülés iszonyúan groteszk jelenetezajlik, Beck ismét pozícióban érzi magát:megdicsőült, bárgyúmosoly önti el együgyű és számító fizimiskáját:biztos abban, hogy mindez végsősoron neki is köszönhető. Úgy tűnik, az őtaktikája is kifizetődő. Csak megfelelőbalekok és elég nagy kutyák kellenekhozzá. Mert meg lehet nyergelni két lovatis egyszerre - ez a Harsányi-féle Beckfilozófiája.Akinek mindegy,hogy tisztességes vagy seKardos apósa ő. Valaha lovai voltak éskocsija volt, elismert fuvaros és bizonynyaltisztességes mintapolgár lehetett. Demit is számít ez ma már, amikor kegyelemkenyérenél, akit csak a lóverseny érdekelegy kicsit, meg az ital, nagyon. Ő alegszerencsésebb: számára már nem tét atisztesség. S mivel a második gyerek-korküszöbére érkezett, a polgári szokások egyrésze alól is mentesülhet. S bár Kardosszámára a bűnténnyel egyenlő, hogyTorkosnál vesz szappant, érthető, ha nekimár újra a színes és látványos csomagolástetszik.Ez a nagypapa: Szabó Gyula. Remekkomédiás. Mindig tudja, hol a határ. Nembohóckodja el az öregember szerepét,mellőzi az ilyen patronokat. Inkább avásott kölyköt hangsúlyozza a nagy-papafigurájában, akinek öröme telik akülönböző csínyekben. Nagyszerű például,ahogyan iszik: az ital jelenti számáraugyanis a legnagyobb kincset. Féltve őrizminden cseppet, szívesen tölt, deféltékenyen nézi, hogy mennyi marad neki.Ám eközben mégis mindent meg-ért, ettőlaztán bizonyos értelemben ő alegemberszabásúbb a haláltánc összesrésztvevője közül. A régiből a szépet őrzi,az újból a szépet akarja észrevenni. Ezértnem érdekli a csőd sem. Csak motyog azorra alatt, vagy bölcs mosollyal félreül, ésa lovaira gondol. Ő a bevásárló acsaládban: ennek fénypontja pedigköztudottan az, amit elszámoltatásnakszoktak nevezni. Buzgó igyekezettel folytatharcot minden stiklijének elleplezésére,minden egyes krajcárocskáért. Ötször isátszámolja a tételeket, burkolt áremelésthajt végre, de végül minden kiderül, s őbűnbánatot tart a következő napibevásárlásig, újabb kis csalásaiig. Terítenikezd vejének felügyelete alatt. Mozdulataiegyszerre tükrözik lassúságukkal azöregséget, kiszámítottságukkal ésésszerűségükkel a szépérzéket, de azunalmat és a megszokást is. Tart egy kicsiterkölcseibe merevült vejétől, ezértfellélegzik ő is annak dicstelen távozásakor.Határozottabbá és virgoncabbá is