szerep. Pontosabban: lábra szabott, mert anyílt színen haldokló hős, Marc-Bertrand,az ifjú francia katona (azelőtt színész) - akitsenki sem hajlandó eltemet-ni - a franciaangolantant jegyében fogant Sarahamerikai turnéja számára. A hetvenegy évesdíva ekkor már fél-lábú volt - természetes,hogy a kamasz-katonának is jobb lábát lőtteel egy gonosz ellenséges golyó. Sarahvértől lucskos, megszaggatott, piszokszürkeegyen-ruhában. Mindent - még Spivakoffnyitott zubbonyának kivágásában előbukkanómellszőreit is - csillámpor fed, mertmég a toprongynak és a kínoknak iskiragyogtatott luxusváltozatával vandolgunk. A második darab kevésbé bonyolultdrámailag, de lényegesen összetettebbszínészileg. Spivakoff azt játsszaférfiként, hogy olyan nőt játszik, aki férfitalakít. Tehát egy férfi olyan asszonynaköltözött, aki férfinak van öltözve. Aztmutatja meg a színész, mi-ként alakíthatottegykor Sarah Bernhardt férfiszerepet.Talán a tapsok megköszönése a legnagyszerűbb.Újból és újból kiront aszínpadra. Megcsapkodja a falat tenyerével.Fáradt, de hálás arcot vág. Gépiesenvillantgatja szemeit nézőire. Megcsapkodjaa portálokat tettetett szenvedélyeutánzásában. Föl-földobja a függönykönnyű tüllszárnyait. Majd meg-roggyantana kimerítő szereptől, kilúgozott és kifosztottönmagát kínálja tapsoló nézőinek. Fölveszia padlóra ledobott aranyköpönyegét, hogyösszegyűrten belekapaszkodjon, és ismét aföldre vesse. Aranyozott babérkoszorútlenget feje fölött: egyszerre búcsúzva segyszer-re koronázva meg magamagát.Spivakoff mindent megcsinál a függönyelőtt, amit Sarah megcsinálhatott, és amitvidékiesen rossz ízlésű színészek ma ismegcsinálnak. Valóságos antológiáját adjaa Sarah-vá átöltözött két szerepben a színészihiúságnak, önmutogatásnak, kritikátlanságnak,butaságnak, önteltségnek,tolakodásnak, kevélységnek, dölyfnek,közönséghízelkedésnek, sikercsikarásnak,talmiságnak ... és mégis: valami erő,megittasultság, játéktéboly csap kiSpivakoffból, pontosabban a megidézettSarah-ból. Valami borzasztó szenvedélye atetszésnek, robotoló munkája aszínészetnek. Izzadtság. Erőlködés. Hangokfölkavart orkánja. Rettentő arcjáték. Kezekcsapkodása. Érzelmek mesterségesfölpiszkálása. A legnemesebb érzelmekrevaló legnemtelenebb hivatkozás. Csupa erőshatás. Csupa talmihatás. Csupa kapásból fölfogható szín-padidagály ... Ez a nő gályarabként robotoltazért, hogy a színpad királynője lehessen,hogy a színpad királynője maradhasson.Van valami tragikuma, tragikomikuma akét gonosz paródiának, és bár Spivakoffegyetlen pillanatra sem állítja meg aparódia gépezetét, és nem tisztelegérzelmesen a nagy tragika emlékműveelőtt, mégis gondja van rá, hogy mindkétegyfelvonásosban a parodisztikus eszközökalatt fölvillantsa az igazi drámaiságot, és alegpatetikusabb és legüresebbpillanatokban is a tragikum hatásátébressze föl.A „bazárszerű" színpadi mesterségűszínésznőről az ibsenista-színikritikusShaw azt állítja: „Elismerem, hogy SarahBernhardt-nak kidolgozott Mona Lisamosolya,amikor szemszőreit le-vonja, sszemérmesen kitáruló, hosszú, karminpirosajka körül kivillog a fog-sora: a maganemében igen hatásos, s nemcsak pályázika fogékonyságunkra, hanem határozottanmegfog bennünket. Es a varázs egy percigtart, néha tovább." Duséval egybevetve atermészetes játék javára dönt Shaw.„Fölvehetjük a látcsövünket, smegolvashatjuk, hány ráncot vont arcára agond és az idő. Ez az ő embervoltánakigazolása, s ő ezt a sokatmondó, hitelesírást nem hajlandó a drogistától beszerzettbarack-hamv alá rejteni" - írja Duséról.Vele majdnem egyidőben, a budapesti vendégjátékután (a Dráma és színpadban) azelvbarát, Hevesi Sándor ellenkezőálláspontot foglal el: „Sarah-nak meg-vanaz a hajlandósága, hogy mutatni akarja,milyen kitűnő árnyalat az, amit megjátszik;ezáltal szinte kiesik a szerepéből, smodorossá válik. Bernhardt Sárakacérkodni akar a mesterfogásaival, ez az őfrancia természetéből következik. Ámdeigazságtalanság amaz állítás, melyet amagyar kritika hangoztatott, hogy Duse éla színpadon, s Bernhardt Sarah játszik."És hogy Sarah Bernhardt-ban mindenmodorossága ellenére komédiás erő van, ésa színház ősi lázát hozza a szín-padra, aztA kaméliás hölgy főszerepčben látottBernhardt és Duse kettős elemzésébenHevesi 1896-ban a francia színésznő javáraés az olasz tragika rovására így dönti el:„Duse e szerepben a cocotte-ot teljesenelejti, s ez által minden valószínűségétlerontja. Az ő Margitja elejétől végig azérzelmes, beteg leány, a ki szenvedélyesenés nemesen szeret, s a kitől méltánelvárhatni,hogy a harmadik felvonás után a Szajnábaveti magát. Bernhardt Sára már sokkalkülönben fogja fel az alakot. A francziaművésznő világosan látta, hogy ezt azalakot csak úgy lehet némileg valószínűvétenni, ha megjátssza a cocotte-ot, akönnyelmű, megtévedt, s folyton tévedőleányt ... Ezért az ő Gauthier Margitjasokkal igazabb alak, mint Duseé, habár azolasz művésznő a részletekben többtermészetességet mutat, mint BernhardtSára. Ámde a részletek sohasem pótolhatjákaz egész fogyatékoss á g á t.. . A felfogásalaposságára és igazságára nézve mind aketten elmaradnak Jászai Mari mögött, márannál fogva is, hogy sokkal kisebbfeladatok megoldására vállalkoznak, mint amagyar művésznő. " *Kell-e egy ötven esztendeje halott színésznőrőltudni, hogy ő volt a nagyobbművész vagy vetélytársnője? Kell, mert akérdés ma is fel-felvetődik. Igazolt hitelességvagy drámai erő? Természethűségvagy a személyiség egyéniséggé növekvőnagysága? Pontosság vagy tehetség?Mindössze ez a kérdés forog kockán. S haígy nézzük: a Sarah vagy Duse kérdése masem időszerűtlen. Jóllehet, nem volnahelyes lemondani az életszerűségről, aszínészi ábrázolás realizmusáról, de ha atermészethűség a művészi élmény rovásáramegy, akkor újra kell vizsgálnunkfelfogásunkat, az eszközöket és a divatokat.Spivakoff : Délirante Sarah (A megittasultSarah) című kettős játéka nem-csakeleven színpadi móka, nemcsak színpadiszellemidézés, nemcsak annak abizonyítása, hogy darab nem vész el, csakátalakul, hanem figyelmeztetés, intő jel: ajelenkori színház túl pontos, túl élethű,túlontúl valósághoz tapadt, és a játékmámora lassanként a paródiákba és akabarékba szorul vissza.
<strong>arcok</strong> és <strong>maszkok</strong>CSERJE ZSUZSAKét arc az önáltatásdrámáibólJoxer Daly, a részeges csavargóSivár bérkaszárnya, ahol a Juno és a pávaszomorú sorsú ír proletárasszonya,iszákos, munkakerülő férje, Jack Boyle ésgyerekeik élnek. Ide toppan be gyakran abőbeszédű és részeges Joxer Daly, acsaládfő barátja és hű ivócimborája.Horváth Sándor játssza a József AttilaSzínház előadásában. Szedett-vedett öltözékében,lötyögős nadrágban, rongyospulóverben, nyakán rendetlenül átvetettsálban állít be Junóékhoz ez a furcsa,vidám fickó. A kocsma az otthona. Mindigonnan jön vagy oda megy sietős, nesztelenléptekkel, s szinte mindig ének-szóval.Furcsa dallamot szerzett egy buta kisdalocskához, ezzel jelzi jöttét barátjának.Széles mozdulatokkal, szétterpesztettlábbal jár, örökké mozgó, gesztikuláló kezemindig talál valami foglalatosságot. Boyleéknálviselkedésében állandó riadtság van.Sokszor kidobták már innen. Mindig ügyjön, mintha már menne. Lump,munkakerülő haverja érdekében nagyhandabandát vág le Junónak,hazugságaihoz jó képet akar vágni, dekőzben félelmében úgy reszket, mint anyárfalevél: érzi, hogy ezt a keményasszonyt nem lehet becsapni. NemcsakJunótól fél, mindenkitől reszket.Igazán mosolyogtató, ahogyan a hirtelenmeggazdagodott családhoz beállítvarongyait és magát nézegeti nagy megelégedésselaz új szerzeményű, dekoratívtükörben. Gyermekmódra örül az újbútoroknak, sír örömében, dadog,megtapogatja az új szőnyeget, cimborájanadrágjának anyagát. De Horváth Sándorazt is eljátssza, hogy a lelke mélyén sunyiirigység lapul. Még a mondat közepén ismegakad a csodálkozástól, amikor meglátjaJack új zsebóráját. Viselkedése a szokásosbaráti közvetlenkedésből alázatosraváltozik, a gazdagság iránt érzetttisztelettől és irigységtől. Készségesinasként segíti fel pöffeszkedő barátjára akabátot, a fiatalok előtt meghajol,szolgálatkészen alájátszik mindenkihangulatának, bárki megjegyzésérehelyeslően bólogat, majd szétterpesztettlábbal, hanyagul elveti magát az újkarosszékben, rongyos külseje kihívóan éskirívóan ellensúlyozza a harsány,de elegáns fotel nagyképű előkelőségét.Egyhajtásra megiszik egy üveg sört,sokáig lógatja kezében az üres üveget, ésmialatt Juno és Mary egy finom dalocskáténekelnek, lelkes mosollyal, tátott szájjalfigyel, de közben titokban törelmetlenpillantást vet az üres sörösüvegre. Aztán atöbbiek unszolására ő is belekap egy dalba,megigazítja ruháját (rongyait), behunyjaszemét, és széttárt karral, átszellemültenénekelni kezd. Hangja alig van, s az istökéletesen ha-mis. Amikor megakadéneklés közben, és elfelejti a folytatást,megijed, megnyugtatta gesztusokat tesz avendégek felé, nagy önbizalommal újrakezdi, bár legbelül tudja, fogalma sincs afolytatásról. A családfő verselni kezd, sajátkölteményét mondja, s ő mostelévülhetetlen barátságát bizonyítandó, shogy az össze-tartozás látszatát keltse, aszakaszvégi szavakat, rímeket félhangosandünnyögi. A fiát temetni készülőTankrédné sirámai alig néhány pillanatrazökkentik ki mulatozásából, röviddel utánamár ő sürgeti leghevesebben, hogy lemezttegyenek fel az új gramofonra. A franciaszámot ugyan nagy élvezettel hallgatja, smég mások a zenére figyelnek, néhánysüteményt csen el az asztalról. Sört is iszikhozzá, boldog, ha tarhálhat.Ez az egyik legjellemzőbb tulajdonságaHorváth Sándor Joxerjának: az élősködés.Van egy jele<strong>net</strong> az első felvonásban, melyennek a potyaleső csavargónak egészjellemét megvilágítja. Egy alkalmi ebédegész ideje alatt látszólag nagy figyelemmelcsüng barátja szavain, aki éppen ittasanpolitizál - hazáról, ön-érzetről mondközhelybölcsességeket -, s ő ezalatt csakarra figyel, hogyan ehetne minél többet.Egyetértően bólint, gesztikulálva helyesliJack Boyle szavait, aki. egyre jobbanbelemelegszik, s ő ezalatt ügyesmozdulatokkal cseni el az ételt barátjatányérjáról. Néha közbeszól, hogytorkossága ne lepleződjék le, mondvalamit, majd ismét visszagörnyed azasztalra, és mókus módjára majszolja azelcsent falatokat. Gyorsan eszik, mint akíki van éhezve. Egyszer torkán akad amondat (és a falat), megijed, hogy felfedezték„potyázását " , de aztán folytatja azevést, kajánul nevet - megint nem bukottis -, sört is iszik közben, jóízűen, nagykortyokkal.Sunyi, de kedves, felszínes, link csavargóHorváth Sándor Joxerja, akiből azonbangonosz körülmények a benne rejlőlegrosszabb tulajdonságokat hív-hatják elő.Így a harmadik felvonásbanmár a barátját eláruló, rosszindulatú,alattomost látjuk. Amikor megneszeli,hogy a Boyle család gazdagsága csak tévedésvolt, az állítólagos örökségbőlsemmi sincs, eluralkodik rajta a káröröm.Boldogan statisztál a szabónak, akivisszaveszi' Jack újonnan készített ruháját.Kaján örömmel figyeli barátjakétségbeesését, majd néhány perccel később,mint aki, nem tud semmiről, szomszédkíváncsisággaltér vissza a házba, és„felebaráti részvéttel " hallgatja Jackkeserveit. Arcán a kétszínűség félre nemismerhető jegyéi. Később már a régi csibészesmosoly ravasz és aljas vigyorráváltozik rajta. A baj idején nem voltbenne betyárbecsület, ám csődbe jutottcimborájával már ismét szívesen iszikegyütt. Most újra elemében van. A kocsmázásés a régi, megszokott étet visszatérésemegint egyenrangúvá teszi őket.Horváth Sándor emberábrázoló művészetea figura összetettségét érzékelteti:a kedves lumpot és a félelmetes,kiszámíthatatlan, megvásárolható lumpenproletárt.Az „igazi úr" feleségeEgy asszony ül az asztalnál. Fáradt,öregedő, fakó hajú. Vonásai még mindigszépek, nemesek, kifinomultak. Szemeibenmegtört szomorúság, a sokat át-éltekfáradtsága, az eltűrtség keserűsége.Nóra (Koós Olga) az Egy igazi úr című O'Neilldrámában(Kecskeméti Katona József Színház)(Iklády László felv. )
- Page 5 and 6: mely Lengyel költői prózájának
- Page 7 and 8: KOLTAI TAMÁSOthello, avagy egy el
- Page 9 and 10: OthelloJago az előadásban mozgék
- Page 11 and 12: gül - Wyspianskinál - a nagyságo
- Page 13 and 14: mintha csak Witkacy legjobban megí
- Page 15 and 16: olyan kultúrákban születnek, ame
- Page 17 and 18: Dok to r Sz ak aj tó ( S. T ó t h
- Page 19 and 20: temperamentumos figurája sem egysz
- Page 21 and 22: szeti komponáltsága, ugyanakkor a
- Page 23 and 24: len lehetséges út: férjhez menni
- Page 25 and 26: te is. Hunyadkürti István egy per
- Page 27 and 28: társalkotóként hosszasan, minden
- Page 29 and 30: aratott, immár a kísérletezés s
- Page 31 and 32: komplex eszközeit: a vizualitást,
- Page 33 and 34: tragédia, ha elveszíti a biztons
- Page 35 and 36: Kardos (Ráday Imre), Beck (Harsán
- Page 37 and 38: A k o n s z o l i d á c i ó , a z
- Page 39 and 40: négyszemköztFÖLDES ANNAPollytól
- Page 41 and 42: van, az éppen a színészi játék
- Page 43 and 44: MÉSZÁROS TAMÁSEzt kellene megtan
- Page 45 and 46: Ayckbourn: Keresztül-kasul (Vígsz
- Page 47: nem is éppen vakítóak, az embere