arcok és maszkok - Színház.net

olyan kultúrákban születnek, amelyekbenelőzőleg minden lehetséges tévutatbejártak. Ennek az a nagy előnye, hogy azigazán tehetséges alkotóknak nem kellkísérletező bolyongással tölteniük másravaló idejüket. Ha bemutatjuk Witkacygyönge drámáit, megrövidíthetjük a magyardrámaírók tévelygéseit: íme, ezt mármegcsinálták, íme, ez terméketlen kísérlet,ennél többet kell tudni, mélyebbre kell ásni.Witkacy esetében külön szerencse, hogybár megoldásai nem feltétlenül követendők,a problémaérzékenységet nem tagadhatjukmeg tőle. Olyan jelenségekről, olyantörténelmi helyzetekről tűnődött, amelyeketnem lehet semmi-be venni, amelyek sajátoslengyel voltuk miatt számunkra is fontosak,amelyekkel szembe kell néznünk. Gondolatainktisztázása végett nem árt, ha máskárán tanulhatjuk meg, mire vezet a fegyelmezetlen,következetlen gondolkodás.Mindez persze a színházi szakmát érinti,nem a közönséget. A közönségnekigazságot és élményt kell szállítanunk. Agyenge Witkacy-darabok rész-igazságaimindenképpen becsületesebbek, mint análunk dívó kommersz darabok(repertoárunk túlnyomó többsége).És legyen egy mítosszal kevesebb.A szegedi előadásMindenképpen el kellett mondanom, hogyAz anya - szerintem - rossz dráma, amelydrámának is nehezen nevezhető: Witkacyfilozofál, retorikusan sopánkodik éscéltalanul vagdalkozva gúnyolódik. Azt isel kellett mondanom, miért üdvözlömmégis az első magyarországi Witkacybemutatót.Az anya fél évszázaddal ezelőttszületett, és ha meggondoljuk, hogy anegyedszázados lengyel késést újabbnegyedszázados magyar késés követte, ésnekünk egy ilyen régimódian kísérletidarab még mindig merész újításnak,avantgarde-nak tűnik, sőt sokanremekműnek tartják, akkor nagyon hasznos,hogy végre találkozhattunk vele.Mit mondhatok azonban a rendezésről,ha a drámát nem tartom jónak, viszont arendező nem 'követte az író el-képzelését?Witkacynál adva van egy eléggé ostobamama, aki kötögetésnél és butaszövegelésnél egyebet nem tud, van ne-kiegy világmegváltásról álmodó fia, aki jobbhíján egy jövendő prostituáltat veszfeleségül, és kémként ülteti át a gyakorlatbavilágmegváltó eszméit; a mamamegvakul - a fia szúrja ki a szemét,mintegy véletlenül, a kötőtűvel -, az-tántöbben kábítószert szívnak, mire a mamameg is hal (persze, lehet, hogy fia erkölcsizüllésének híre szakasztja meg a szívét). Afiú a kábítószermámorban kijárattalanszobában érzi magát, megjelenik apja ésanyja fiatalon, beszélgetnek egy sort, majdmegjelenik ama bizonyos negatív deus exmachina: személytelen tömeg rohan aszobában lebzselőkre (egy részük perszemár hulla), és a fiút egy kürtő felszippantjaa sem-mibe.Ebben a mesében Witkacy bizonyosdolgokra nagy súlyt fektet: a mama azelavult társadalmat szimbolizálja, amelybőlnem lehet kiszakadni, a fiú tirádáitkomolyan kell vennünk, és csak az időelőrehaladtával, a fiú deklasszálódásánakarányában derül ki, hogy a tirádák mögöttnincs semmi, a befejezés pedig világossáteszi, hogy csak a gyönge jellemű fiú felettítélkezik a szerző, és nem eszméi felett: afőhőst végül is a jövendő fasisztáigyömöszölik a pokoli kürtőbe.Mindezt nem tartom túlságosan értelmesnekés élvezetesnek, mindenesetre aképlet eléggé bonyolult. Sándor János kisséátértelmezte a darabot, ami elvileg csakhasznára válhat, gyakorlatilag azonban agondolkodásra késztő bizonytalanságokvesztek el, a képlet erősen leegyszerűsödött.A főhősről az első pillanatbankiderül, hogy kókler, tirádáinevetségesen, üresen csengenek, így az-tána szöveg igaz, mély villanásai is elsikkadnak.Csernák Árpád az első pillanattólironizál a szerepen, és a rendezőezt a szánkba is rágja: az egyik nagymonológ közben Angolnay Leon úgybelegabalyítja magát anyja fonalai-ha,hogy aztán szerelmének kell kivagdosniabelőlük. Ezt a felfogást erősíti a befejezésis: az egyénisége-fosztott emberek tömegehelyett két munkás jelenik meg pozitívhősként, a főhőst egy szemetes kocsibagyömöszölik, és úgy távoznak, mint akikszépen lerombolták a régi, hazug,kilátástalan polgári világot.Ezzel az egyszerűsítéssel nem az aprobléma, hogy szalonképessé teszi Witkacyt,aki nem fogadta el aproletárforradalmat. Nem is a fölöslegesbonyolultságok elvetése okoz nehézséget.Inkább az a kellemetlen, hogy az egészdráma fölöslegessé válik, az expozícióbanúgyisazonnal kiderül, kikkel állunk szemben,akár haza is mehetnénk, a további másfélóra alatt csak az expozícióban megismertképlet különböző illusztrációit láthatjuk.Ez majd minden szerep-lőre is érvényes.Barta Mária az anya szerepében kitűnőenkezd, hosszasan, szenvedő arccal kötöget,oda-odapislant simogató szemmel akalitkában gubbasztó papagájra - ez igen jórendezői ötlet, teljesen Witkacy modorábanfogant -, aztán szenvelegni kezd a fiával -mindez kitűnő, és tovább is ezt folytat-ja,de akkor már nem tud újat kitalál-ni, és apartnerei sem késztetik arra, hogy az anyafélig hazugságból, félig valódiszenvedésből összegyúrt figurájáról többetáruljon el.Ugyanez a kitűnő kezdet, majd a lassaneluralkodó önismétlés érvényes MartinMárta, Mentes József és Kovács Jánosalakítására. A rendezői ötletek - példáulMentes József fuldokló köhögése - nem apszichológia elmélyítését szolgálják,viszont a darabot elviszik a bohózat felé -,amire azonban Witkacy szövege nemalkalmas, sokkal gyötrelmesebb ésfilozofikusabb, hogysem ügyes poénokralehetne benne vadászni. Talán egyedülEgervári Klára szolgálónője képes azismétlődő helyzetekből né-mi felfokozástkisajtolni. Hozzá kell tennem : igen nehézfeladat némi mozgást, valamilyen fejlődéstlopni ebbe a lényegében statikus,sztereotípiákra épülő darabba, és arendezői variálás (amely persze nemcsakszemfényvesztés lehet) csak abban azesetben lehetséges, ha Angolnay Leon„hamletizálása " nem azonnal váliknevetségessé. Végül is Witkacy valóbanablaktalan és ajtótlan szobába akarbennünket zárni a szereplői mellé, nemelidegenít, nem eltávolít a szituációtól,hanem belevon, hogy mi se tudjunk többeta hőseinél, hogy velük együtt szenvedjünka pokolban, a kijutás reménye nélkül.A többiek közül feltűnt Melis Gábor jómozgása, Simon Éva előkelő megjelenése,szép, kulturált beszéde.Gyarmathy Ágnes díszlete és jelmezeiismét sikerültek, ezúttal - stílszerűen - lelehet írni róla, hogy a legjobb lengyeliskolát követi.Még néhány érvNegyedszázaddal ezelőtt Waldapfel Józsefkitűnő Madách-tanulmányában azt írta,hogy a falanszterjelenetnek van egy sajátoshaszna: ha magunkra ismerünk,ráébredhetünk, hogy valamit elhibáz-