arcok és maszkok - Színház.net

Zsolt Béla: Erzsébetváros (Thália Színház)A konkurrens Torkos (Rátonyi Róbert) és Gyula, a család fekete báránya (Mécs Károly)val valami kiszolgáltatottságra utal;ahogyan elmondja-elmondatja az asztaliáldást, abban a hagyományok, a változtathatatlanságeszménye tükröződik; hatalmátés jogait hivatott kifejezni a kenyérszelésszinte komikusan kidolgozottlassú ceremóniája; s azután a mindenbebelefeledkező evés, kanalazgatás, amelyetmég a konkurrencia érkezése semzavarhat meg. Mindez magánügy, s legalábbolyan fontos, mint az alelnöki tiszt.Legalábbis egyenrangú részei egyéletformának. Már ekkor éreztetni képesRáday, hogy teljes „életformajelzés-ként "szolgál minden egyes apró kis mozdulata.Megismerhető belőlük az a Kardos is, akita Nemzeti Drogéria tulajdonosaként,vezetőjeként tisztelhetünk, akinapközben legalább annyira őrzi a jólbevált szokásokat, mint este otthon, avédőbástyái mögött. Amelyekről bizonyosanhiszi, hogy biztonságot nyújtanak.Nem is enged mögéjük senkit. Még avidéki polgárfiút, Becket sem, akinekszülei pedig valaha őt fogadták be. Féliglehunyt szemmel, békés és elégedett,boldog mosollyal hallgatja Beck szavait,melyek a polgári lakás kényelmét és apolgári tűzhely biztonságát hangoztatvaigyekeznek a zord háziúr elhatározásátmegmásítani.Ez a biztonság nem törik szét akkorsem, amikor engedetlen és külön utakonjáró fiával találkozik, vagy lakásán fogadjaa nagy konkurrenciát, az új drogistát,Torkos urat, aki pedig mostegyezkedni akar, szeretné a két boltotegyesíteni. Itt szinte kottázni érdemesRáday reagálásait: a tüntető „engem nemérdekelsz, de hogy kerülsz ide" magatartást,az ajánlaton érzett megütközést,az egyre sűrűbb fejkaparást, a méltatlankodó,felcsattanó hangot, az elvörösödést,majd a magára kényszerítettlehiggadást, hogy ismét úriemberkénttudjon búcsúzni. Nem, a Nemzeti Drogériátnem fogja feláldozni: igaz ugyan, hogymostanában kicsit gyengébben megy, de őakkor sem lesz híve a modern, alvilágimódszereknek. Egy Kardos, aki a szakmabüszkesége, a céh alelnöke!De a végzet sem jár egyedül. A kísértőután megjelenik egy rendőr, aki szerintKardos belekeveredett egy tisztességtelenüzletbe. A drogista éppen vacsorázik:Ráday az evést koreografálja meg úgy,hogy érzékeltesse a figura állapotát.Tüntető lassúsággal emelgeti a kanalat,jóízűen szürcsöl néha, szeme az egyedülfontos tányérra szegeződik. A feszültségazonban egyre nő, meg-meg csörren akanál, odaütődve a tányér széléhez, ahogymegremeg a keze. Nem tudja továbbtürtőztetni magát, méltatlankodásba ésszámonkérésbe csap hangja, de a nyomozóleinti. Kardosnak vele kell mennie arendőrségre! Kardosnak, a céh alelnökénekegy nyomozó kíséretében! Rádaymozdulatai lelassulnak, tragikusankomollyá válnak. Úgy veszi fel a kabátját,mint Krisztus a keresztet, válla meghajlik amázsás teher alatt, szeme megtörik,csendesen búcsúzik, tétován körülnéz,belekapaszkodik a tárgyak adtabiztonságba, aztán mint-egy erőt merítvebelőlük, lelép a színről az utolsótisztességes polgári hős.Három nap után tér vissza. Nem tudsemmit arról, hogy közben mindaz megtörtént,ami ellen ő annyira tiltakozott:eladták a zongorát, egyesítették a kétüzletet, Beck is albérlő már, s a kis Lici iselment dolgozni, mindezt az új családfő, atékozló fiú sugallatára. Ráday itt pontosanazokat az eszközöket használja, mint elsőhazatérésekor, első színrelépésekor. Éppenezzel válik érzékelhetővé, tapinthatóvá akülönbség. Ismét az a biztonság, az a - bármár kissé megtépázott - fölény, ahogykörülsimogatja a bútorokat. De szeme megmegrebben:még nem fogta föl, hogy nincsott élete egyik értelme, Lici zongorája, deérzi, hogy valami nincs a helyén, amozgása is bizonytalanabbá válik. ÉsKardosnak, a drogistának ez az igazi