arcok és maszkok - Színház.net

venes évek eseményeinek egyfajta értékelése,kritikája. Az előadás különlegesfeszültségét a szöveg és a cselekmény ellenpontozásaadja. A szöveg komikus, acselekmény tragikus. A figurák végigbohócként viselkednek, egy-egy típustelevenítenek meg. De hiába csetlenekbotlanak,ügyetlenkednek, mondják aremekebbnél remekebb közmondásokat, haegyéni cselekedetük mindig komolyabbvéresebbkövetkezményekkel jár, ha amondások egymásutánja megváltoztatja amondatok önértékét, s az ön-magábanközhelyként hangzó mondatok együttesenértelmes, egymásra rímelő, egymásterősítő, a mondások értelmét kitágítóhatásúak lesznek. Az egyénekközhelyszajkózása, jóindulatú, ártatlannaktűnő cselekedetecskéi potenciális tenyésztőilehetnek egy embertelen hatalmistruktúrának, amely struktúrában az egyénugyanúgy közhelyeket szajkóz és semmitérő cselekedeteket végez. Felelősségébresztőelőadás ez, anélkül, hogyerkölcsi tanulságlevonással, didaktikussággallenne terhes. Harsány, fergetegesiramú, cizellált produkciót látunk, amelymár néha az előadás közben is, de abefejezés után mindenképpen tűnődésrekésztet.*A Július 14-et Romain Rolland forradalmidrámaciklusának darabjaiból állítottaössze Katona Imre. Egyetlen lendülettelállítja elénk a darab a francia forradalomtörténetét, a nép felkelését, Danton,Robespierre, Marat s a forradalom többifőszereplője sorsát, bukását. Nyomonkövethetjük, amint Robespierre az őszinteforradalmárból - szinte a körülményeksodrában, kényszerével - a tömeg istenítettállamférfiává s zsarnokká válik. Láthatjuka marxi tétel illusztrálását: hogyan faljafel gyermekeit a forradalom.Ahogy az Arisztophanész madarainál, ittis az íróval egyenrangú alkotó a rendező,Paál István. A darabot az egészszínházteremben játszatja, a színpadon, azerkélyen, a nézőtéri járásokon, a nézőtérközepén, a széksorokon átvezetettpallókon. A néző körül folyik a cselekmény,körül van kerítve, akaratlanul isrészese a forradalmi történéseknek.A színpad egyetlen díszlete-kelléke anyaktiló, amely igencsak sokat van munkában.De nemcsak mint a kivégzéseszköze. Robespierre, amikor ellenfeleitutoljára megfenyegeti, népének pedigtestamentumot ad, a trikolórral letakartguillotine-ról mint szószékről beszél.Robespierre másik nagy beszédét, hatalmateljében, a nép lihegő, galambokat röptetőcsodálatától, áhítatától övezve, azerkélyről mondja. Mellette ül egy kisemberke, aki feladja, felsúgja a demagógszöveget.Az előadás csupa mozgás. A térbeliritmusképzés kitűnő. Hol a színpadon, holaz erkélyen, hol a nézőtér különbözőpontján játszódnak a jelenetek. Néhaegyszerre több helyen. A francia forradalomdalait éneklő nép állandó mozgássalveszi körül a nézőket. Többször isteljes sötétben innen-onnan megszólalóemberek, az egész nézőteret áthálózó,suttogó-kiabáló dialógusa keríti be a közönséget.A középső pallón vad rohanások,sőt Robespierre és Marat vitáját,erőviszonyuk változását megjelenítő kötélhúzásis játszódik.S amikor a forradalom majd mindenhőse elpusztult, amikor a nép már teljesendemoralizálódott, a még életben maradthárom forradalmár az elveszett eszmékvédelmére harcba hívja a forradalomösszes meghalt és még fellelhető harcosát.S eközben a szereplők a néző-tér végérőlóriási, nézőtér szélességű fekete lepellelmegindulnak a színpad felé. Alighallhatóan éneklik a Marseillaise-t, és afekete lepel méltóságteljesen halad anézők feje felett. A szín-padra érve aszereplők beborítják a háromforradalmárt, a nyaktilót, és az egészszínpadot. A kivonuló szereplők a színpadmélyéről egyre erősebben éneklik aMarseillaise-t, miközben feltűnik a pallóvégén egy kis emberke, jobb kezezubbonyában, bal kezét hátra teszi ésökölbe szorítja, fején a jellegzetesháromszögletű kalap. Lassan elindul, majdegyre gyorsabban megy a szín-padra, samikor a fekete lepelhez ér, kialszik afény, elhalkul az ének.A néző kezdetben csak érdeklődveforgatja a fejét, le ne maradjon az eseményekről.Majd egyre jobban részesévéválik az előadásnak, hogy végül, a záróképben,rádöbbenjen: a francia forradalomrólszólva rólunk, nekünk is szól azelőadás. Napjaink kis és nagy feladataibanhogyan veszünk részt? Fouchet vagyRobespierre, Marat vagy Saint-Just sorsátvállaljuk-e? Fellépünk-e környezetünktorzulásai ellen, miként erre a darabpozitív és negatív példát is fel-mutat.MÁRTON VERAHárom Szerelem„Barta Lajos színműve remekmű " - ezzelfejezte be kritikáját a Szerelem utol-sópesti felújításáról (1970, Vígszínház)egyik jeles kritikusunk. „Barta Lajosdarabja ünneplő tapsok közepette érkezettbe, nagy sikere oly rendkívül forró ésegyöntetű volt, hogy az irodalom és akakasülő együtt tapsolt " - írta 1916-ban avígszínházi ősbemutatóról egy akkorikritikus: Kosztolányi Dezső.Azóta is minden felújítás után elmondjáka Szerelemről, hogy mit semkoptatott rajta az annyi más drámát elnyűvőidő. Nem kell leporolni, hiszennincs azon egy szemernyi por sem - állapítjákmeg újra meg újra. A rendezőkmégis óvakodva nyúlnak hozzá. Az 1970-es felújítást 15 év szünet előzte meg. Ebbenbizonyára az is közrejátszott, hogy anaturalizmus lenézett, vagy legalábbiselhanyagolható stílusirányzat volt nálunk.S bár az utóbbi években van e téren valamiváltozás - most sincs „kurzusa" anaturalista drámáknak. Mintha színpadraállításuk több gondot okozna a színháziembereknek, mint más drámáké. Pedig adöntő ebben az esetben (vagy műfajban) iscsak az lehet, mit olvas ki a rendező adarabból, van-e vele mondanivalója.Témáját tekintve a Szerelem a kisemberekvilágát hozza a színpadra, abbólmutat fel egy darabot. „Elcsodálkozvaállok meg az élet és az ember előtt, ésáhítatos feladatomnak látom megírni azt,amit a világ roppant kavargásából ki tudokkristályosítani. Mindig azt érzem, hogy azélet végtelen, és ebből a végtelenből kellmeríteni egy kanállal " - írta Barta 1916áprilisában a darab bemutatója elé, majdígy folytatta: „A darabnak nincs semmikülönösebb szociális tendenciája; az írócsak annyit mondhatna: Itt vannak ezek azemberek! Ez történt velük, így örültek ésígy szenvedtek... Így éltek!"A darabot a magyar Három nővérként isszokás emlegetni. A cselekmény középpontjábanitt is három lány: Nelli,Lujza és Böske elszánt boldogságkereséseáll, és szabadulni akarása a sivár,kilátástalan életformából. Erre az egyet-