arcok és maszkok - Színház.net

ként bizonyos mesterkélt művészi alkotásoknális tetten érhető: a mesterkéltségegy bizonyos határon túl a legemberibb.)Minden ilyen stílus - mint a néger cilindere,hangsúlyozza ülepe pucérságát - alkalmas,hogy önmagunkra világítson.A modernizálás nem jó úton jár, ami-kor„természetessé" teszi, ami a mi szemünkbennem természetes.A tévében láttam egy csak tizenöt évesfilmet, az Unokafivéreket. A párizsi diák -ma hosszú hajával, rongyokban - ezen afilmen: balzaci figura, a züllött fiúk éslányok elegáns úrifiúk és úrilányok, ahuligánok kishivatalnokok; ez a világ mamár történelem. De még visszaemlékszemközérzetemre, amikor először láttam afilmet, egy szűk körű vetítésen, amikorminden „természetes" volt. Szemléletemnekebben az észrevétlenül, alattomosanmegtörtént változásában van valamileleplező, önmagán túlmutató. (Emlékemmegőrizte az eredeti be-nyomást, emlékemképzelete új meg új ruhákba öltöztette afilm szereplőit.)A múltat lefordítani a mába, így modernizálniannyi, mint úgy tüntetni fel,mintha a „ma": ez lenne az ember természetes,végre megtalált, őszinte és igazállapota; elleplezni, hogy a jelen is felépített,hogy mi is mesterkélt világbanélünk, szokások, előítéletek, divatokfantasztikus szövevényében és szabályrengetegében.Egy teljesen korhű, öltözködésében,magatartásában túlzottan korhű előadáshasonló hatást érhetne el, mint azok asztrájkok, amelyek azzal bénítják meg aközlekedést, hogy minden szabályt betartanak:leleplezné meztelen ember éstársadalmi ember különbségét, a mindenkorieltérést szabály és élet között. Ésha modernizálunk, akkor tudományosalapossággal kellene rekonstruálnunk jelenünkmesterkéltségét, éppen a modernizálássalelidegeníteni jelenünket. Talánfergeteges lenne: egy komoly történet,melyet nevetségessé tesz a nagyon is maibakugrások, vonaglások, hanglejtések koreográfiájaés előírt zenéje, egy rítus,melynek létezését csak most fedeznénk fel.Egy ilyen drámában, mint A mizantróp,néprajz van elrejtve.Így talán sikerülne ismét létrehoznunkazt a fölényt, amivel Molière nézte ma-gátés korát; akkor valóban „modernek"lennénk: rálátnánk korunkra és nem fuldokolnánkbenne.Még egy fontos, gyakorlati nehézség amodernizálásunkban: hogyan öltöztessükfel Alceste-et?A darab elegáns szereplői ultramodernruhákba öltöztek, bársonyba és csipkébe,szakállat és hosszú hajat viselnek stb.: ezlátszólag közel hozza korunkat Molièrekorához, a mi elegáns társaságunkat az őelegáns társaságához, a mi csipkénket az őcsipkéjéhez. De: Álceste régimódi ember,éppúgy, mint Don Quijote. A múltból jönegy modernebb világba, egy harcosabb,puritánabb, erényesebb korból a fiakelpuhult, de főleg józan korába, mely jólakar élni és nem erényesen, kellemesen ésnem hősiesen. De mi a helyzet ma? Ma afiatalok hirdetik az „őszinteséget" atársadalmi konvenciókkal szemben - azt,amit a darab szerint Alceste; másrészt amai fiatalok őszintesége engedékeny,szabad szellemű, míg Alceste szigorú.Alceste, aki az illemet felrúgja: szakállasanés mezítláb jelenne meg; Alceste, akierényt és kiállást követel:keménygallérban. Vagy öltöztessük úgy,mint valamikor élen járó, megbecsülendőés rokonszenves, de az új nemzedéktőlmégiscsak elmaradt és ezért mogorvaforradalmárt?Egyszóval: Molière nagyon is konkrét,konkrét választ kér a legkisebb kérdésre is.III.Szeretném leírni a darab tartalmát. Olyanegyszerű kivonat kellene, mely rövidségeés áttekinthetősége ellenére igazolja adarab minden momentumát. Pl.: Elianteszavait Alceste-ről ; Alceste véleményeit;az egyes figurák viselkedése megfelel-e atartalom megszabta stratégiának? Stb.(Például a darab úgy is felfogható, minthárom nő küzdelme Alceste-ért.) Nézzük :1. Alceste, egy előkelő úr, sehogyseképes beilleszkedni a párizsi társaságkétszínű világába, de szerelmes Célimčnebe,a társaság egyik csillagába, és szerelmeide köti. Rossz modorával, összeférhetetlenegyéniségével mindenkit magaellen fordít, csaknem tönkremegy, nevetségesséválik, Célimčne is kineveti :nem tehet mást, elhagyja Párizst.2. Alceste és Philinte, két előkelő úr, kétjó barát, állandóan vitatkoznak, szabad-e azemberektől teljes nyíltságot és őszinteségetkövetelni (ahogy Alceste vallja), vagy megkell-e békülni az emberi természet esendővoltával, és beérni a békés boldogsággal(ahogy Philinte gondolja). Mindkettenelveik szerint élnek:Alceste goromba nyíltsággal mindenkitmaga ellen fordít, elveszti perét,csaknem börtönbe csukják, Philinte mindenkiveljó viszonyban van, végül elnyeriszerelmét is.3. Alceste, egy előkelő úr, szerelmesCélimčne-be, a társaság egyik csillagába.Célimčne kacérsága Alceste-et őrjöngőenféltékennyé teszi. El akarja szakítanifinomkodó és kétszínű környezetétől,abban reménykedik, hogy a szerelem majdmegváltoztatja Célimčne-t, és közben nemveszi észre, hogy Éliante, aki tiszta,őszinte, amilyennek ő az ideális nőtelképzeli, szerelmes belé. Nevetségesenviselkedik, féltékenységében mindenkivelösszetűz, mindenütt pórul jár, végül is bekell látnia, hogy szerelme esztelenség, ésvisszavonul a világtól.4. Alceste és Philinte, két előkelő párizsiúr, jó barátok, de másként vélekednekaz életről. Alceste gyűlöli és meg-veti atársasági emberek kétszínű finomkodását,mindenkitől nyíltságot és őszinteségetkövetel; elveihez tartja magát, ezzelmindenkit maga ellen fordít és nevetségesséválik. Philinte úgy véli, hogy azemberi természet túlságosan esendő ahhoz,hogy Alceste követelései ésszerűeklegyenek, hogy az emberek hibáival megkell békélni, alkalmazkodni kell - mértéketkell tartani, és akkor az ember boldoglehet. A szigorú Alceste érvelésének vanegy gyengéje: bár Éliante, egy tiszta,becsületes fiatal lány szereti őt, őCélimčne-be, a társaság legkacérabb,legkétszínűbb csillagába szerelmes.Célimčne női ügyességével magához láncoljaAlceste-et, mint annyi más udvarlóját.Alceste hiába lát át szerelmese fogásain,halálosan szerelmes, vállalja a megalázóviszonyt. Elvakult optimizmusábanazt reméli, hogy a szerelem majdmegtisztítja Célimčne-t, holott éppen ő az,akit szerelme a megvetett társaság-hoz köt.Túlzott elvei és magatartása miatt elvesztiperét, nevetségessé válik, afférokbakeveredik, csaknem lecsukják, végültisztán látja azt is, hogy Célimčne kinevetia háta mögött. Célimčne kétszínűségemindenki előtt lelepleződik, csak Alcestemarad még ekkor is mellette. De Célimčnenem hajlandó Alceste kedvé-ért lemondania nagyvilági életről. Alceste elhagyjaPárizst, hogy akár a vadonban keresse megazt, ami neki kell; Philinte pedig elnyeriszerelmét, a tiszta Éliante-ot. De barátjátnem hagyja el. nem mond le arról, hogysikerül kijózanítania.Stb.(Folytatása következik)