ként bizonyos mesterkélt művészi alkotásoknális tetten érhető: a mesterkéltségegy bizonyos határon túl a legemberibb.)Minden ilyen stílus - mint a néger cilindere,hangsúlyozza ülepe pucérságát - alkalmas,hogy önmagunkra világítson.A modernizálás nem jó úton jár, ami-kor„természetessé" teszi, ami a mi szemünkbennem természetes.A tévében láttam egy csak tizenöt évesfilmet, az Unokafivéreket. A párizsi diák -ma hosszú hajával, rongyokban - ezen afilmen: balzaci figura, a züllött fiúk éslányok elegáns úrifiúk és úrilányok, ahuligánok kishivatalnokok; ez a világ mamár történelem. De még visszaemlékszemközérzetemre, amikor először láttam afilmet, egy szűk körű vetítésen, amikorminden „természetes" volt. Szemléletemnekebben az észrevétlenül, alattomosanmegtörtént változásában van valamileleplező, önmagán túlmutató. (Emlékemmegőrizte az eredeti be-nyomást, emlékemképzelete új meg új ruhákba öltöztette afilm szereplőit.)A múltat lefordítani a mába, így modernizálniannyi, mint úgy tüntetni fel,mintha a „ma": ez lenne az ember természetes,végre megtalált, őszinte és igazállapota; elleplezni, hogy a jelen is felépített,hogy mi is mesterkélt világbanélünk, szokások, előítéletek, divatokfantasztikus szövevényében és szabályrengetegében.Egy teljesen korhű, öltözködésében,magatartásában túlzottan korhű előadáshasonló hatást érhetne el, mint azok asztrájkok, amelyek azzal bénítják meg aközlekedést, hogy minden szabályt betartanak:leleplezné meztelen ember éstársadalmi ember különbségét, a mindenkorieltérést szabály és élet között. Ésha modernizálunk, akkor tudományosalapossággal kellene rekonstruálnunk jelenünkmesterkéltségét, éppen a modernizálássalelidegeníteni jelenünket. Talánfergeteges lenne: egy komoly törté<strong>net</strong>,melyet nevetségessé tesz a nagyon is maibakugrások, vonaglások, hanglejtések koreográfiájaés előírt zenéje, egy rítus,melynek létezését csak most fedeznénk fel.Egy ilyen drámában, mint A mizantróp,néprajz van elrejtve.Így talán sikerülne ismét létrehoznunkazt a fölényt, amivel Molière nézte ma-gátés korát; akkor valóban „modernek"lennénk: rálátnánk korunkra és nem fuldokolnánkbenne.Még egy fontos, gyakorlati nehézség amodernizálásunkban: hogyan öltöztessükfel Alceste-et?A darab elegáns szereplői ultramodernruhákba öltöztek, bársonyba és csipkébe,szakállat és hosszú hajat viselnek stb.: ezlátszólag közel hozza korunkat Molièrekorához, a mi elegáns társaságunkat az őelegáns társaságához, a mi csipkénket az őcsipkéjéhez. De: Álceste régimódi ember,éppúgy, mint Don Quijote. A múltból jönegy modernebb világba, egy harcosabb,puritánabb, erényesebb korból a fiakelpuhult, de főleg józan korába, mely jólakar élni és nem erényesen, kellemesen ésnem hősiesen. De mi a helyzet ma? Ma afiatalok hirdetik az „őszinteséget" atársadalmi konvenciókkal szemben - azt,amit a darab szerint Alceste; másrészt amai fiatalok őszintesége engedékeny,szabad szellemű, míg Alceste szigorú.Alceste, aki az illemet felrúgja: szakállasanés mezítláb jelenne meg; Alceste, akierényt és kiállást követel:keménygallérban. Vagy öltöztessük úgy,mint valamikor élen járó, megbecsülendőés rokonszenves, de az új nemzedéktőlmégiscsak elmaradt és ezért mogorvaforradalmárt?Egyszóval: Molière nagyon is konkrét,konkrét választ kér a legkisebb kérdésre is.III.Szeretném leírni a darab tartalmát. Olyanegyszerű kivonat kellene, mely rövidségeés áttekinthetősége ellenére igazolja adarab minden momentumát. Pl.: Elianteszavait Alceste-ről ; Alceste véleményeit;az egyes figurák viselkedése megfelel-e atartalom megszabta stratégiának? Stb.(Például a darab úgy is felfogható, minthárom nő küzdelme Alceste-ért.) Nézzük :1. Alceste, egy előkelő úr, sehogyseképes beilleszkedni a párizsi társaságkétszínű világába, de szerelmes Célimčnebe,a társaság egyik csillagába, és szerelmeide köti. Rossz modorával, összeférhetetlenegyéniségével mindenkit magaellen fordít, csaknem tönkremegy, nevetségesséválik, Célimčne is kineveti :nem tehet mást, elhagyja Párizst.2. Alceste és Philinte, két előkelő úr, kétjó barát, állandóan vitatkoznak, szabad-e azemberektől teljes nyíltságot és őszinteségetkövetelni (ahogy Alceste vallja), vagy megkell-e békülni az emberi természet esendővoltával, és beérni a békés boldogsággal(ahogy Philinte gondolja). Mindkettenelveik szerint élnek:Alceste goromba nyíltsággal mindenkitmaga ellen fordít, elveszti perét,csaknem börtönbe csukják, Philinte mindenkiveljó viszonyban van, végül elnyeriszerelmét is.3. Alceste, egy előkelő úr, szerelmesCélimčne-be, a társaság egyik csillagába.Célimčne kacérsága Alceste-et őrjöngőenféltékennyé teszi. El akarja szakítanifinomkodó és kétszínű környezetétől,abban reménykedik, hogy a szerelem majdmegváltoztatja Célimčne-t, és közben nemveszi észre, hogy Éliante, aki tiszta,őszinte, amilyennek ő az ideális nőtelképzeli, szerelmes belé. Nevetségesenviselkedik, féltékenységében mindenkivelösszetűz, mindenütt pórul jár, végül is bekell látnia, hogy szerelme esztelenség, ésvisszavonul a világtól.4. Alceste és Philinte, két előkelő párizsiúr, jó barátok, de másként vélekednekaz életről. Alceste gyűlöli és meg-veti atársasági emberek kétszínű finomkodását,mindenkitől nyíltságot és őszinteségetkövetel; elveihez tartja magát, ezzelmindenkit maga ellen fordít és nevetségesséválik. Philinte úgy véli, hogy azemberi természet túlságosan esendő ahhoz,hogy Alceste követelései ésszerűeklegyenek, hogy az emberek hibáival megkell békélni, alkalmazkodni kell - mértéketkell tartani, és akkor az ember boldoglehet. A szigorú Alceste érvelésének vanegy gyengéje: bár Éliante, egy tiszta,becsületes fiatal lány szereti őt, őCélimčne-be, a társaság legkacérabb,legkétszínűbb csillagába szerelmes.Célimčne női ügyességével magához láncoljaAlceste-et, mint annyi más udvarlóját.Alceste hiába lát át szerelmese fogásain,halálosan szerelmes, vállalja a megalázóviszonyt. Elvakult optimizmusábanazt reméli, hogy a szerelem majdmegtisztítja Célimčne-t, holott éppen ő az,akit szerelme a megvetett társaság-hoz köt.Túlzott elvei és magatartása miatt elvesztiperét, nevetségessé válik, afférokbakeveredik, csaknem lecsukják, végültisztán látja azt is, hogy Célimčne kinevetia háta mögött. Célimčne kétszínűségemindenki előtt lelepleződik, csak Alcestemarad még ekkor is mellette. De Célimčnenem hajlandó Alceste kedvé-ért lemondania nagyvilági életről. Alceste elhagyjaPárizst, hogy akár a vadonban keresse megazt, ami neki kell; Philinte pedig elnyeriszerelmét, a tiszta Éliante-ot. De barátjátnem hagyja el. nem mond le arról, hogysikerül kijózanítania.Stb.(Folytatása következik)
négyszemköztFÖLDES ANNAPollytólMakrancos KatáigMilyen színházat szeretne:Margittay ÁgiCsillagos ötösre vizsgázott a SzínművészetiFőiskolán. Azóta sem láttunk olyanellenállhatatlanul temperamentumos Pollyt,mint Margittay Ági volt Szi<strong>net</strong>ár Miklóskirobbanó sikerű Koldus-operájában.Makrancos Katája a József AttilaSzínházban - a shakespeare-i mű és szerepújraértelmezésének bravúrja. Nemrakoncátlan vadócból kezesbáránnyá szelídültszerelmest játszik, hanem energiátólduzzadó, legyőzött lázadót. Alakításaugyanolyan szenvedélyes és magávalragadó,mint ahogy Pollyja él az emlékezetünkben.A két premier, a két siker között ugyanismásfél évtized telt el. Szerepek-kel éssikerekkel teli esztendők, amelyek azonban- nyílt titok - mégsem emelték olyanmagasra Margittay Ági nevét, mint ahogypályakezdése után vártuk. A be nem váltottígéretek ezen a pályán két rovatbakönyvelhetők: van amikor a színész nemváltotta he a tehetségéhez fűzöttreményeket, és van, amikor az élet, a pályamaradt a tehetség adósa. Akadnak, akikMargittay pályagörbéjének megrajzolásakorbeérik az első magyarázattal. De aki mostújra találkozott vele a József AttilaSzínházban, aki meghallgatta MakrancosKatájának izgalmasan mai üze<strong>net</strong>ét, ésrácsodálkozott Margittay színészieszköztárának gazdagságára, az - velemegyütt - kicsit restelkedve gondol arra,hogy talán jobban oda kellett volna figyelniMargittay Ági pécsi, kecskeméti, miskolci,szegedi alakításaíra ...Ez az elégtételt jelentő és várakozástébresztő siker késztetett rá, hogy végreleüljünk beszélgetni Margittay Ágival. Nema múltról, hanem a jelenről. Első-sorbanMakrancos Katáról. De a műfaj konvencióimégis rákényszerítenek a visszatekintésre.- 1971 decembere óta vagyok a JózsefAttila Színházban. Előtte? ... Mondjam azt,hogy színházi vándormadár voltam? Hogyma már tudom: túl sokat jöttem-mentem,voltak évek, amelyeket eltékozoltam ...Ez elég melodramatikusan hangzikahhoz, hogy rákérdezzek. A folytatástárgyilagosságában viszont már nyomasincs sem az önmarcangolásnak, sem asértettségnek. Éppen ellenkezőleg: MargittayÁgi szavában az elégedetlenség azelégedettséggel, a nyugtalan keresés nyugalmateredményező önbizalommal keveredik. A vidéken töltött évekről elmondhatom,hogy hasznomra váltak. Megtanultama szakmát, eljátszottam a világirodalmat,és valahányszor jó szakmaikollektívába kerültem, megtaláltam ahelyem. De ha úgy éreztem, hogy nemléphetek előre, mertem változtatni. Mindigörömmel jöttem Pestre, de várakozássaltelve és önként mentem le vidékre is. Ésnemcsak kezdő koromban. Pécsett afőiskola után, négy szép évet töltöttem,játszottam Anna Frankot és Juliát, a Ványabácsiban Szonját és közben zenésvígjátékot is. Amikor szétrobbant a társulat,egy szezont Kecskeméten töltöttem.Onnan szerződtetett, előbb egy szerepre,azután tagnak az új profillal induló PetőfiSzínház. Remek társulat került ott össze:Sennyei Vera, Holl István, TomanekNándor, Galambos Erzsi . . . Azóta is fáj,hogy akkor szüntették meg ezt a színházat,amikor végre kezdte megtalálni a magahelyét, stílusát. Egy esztendős„szabadúszás " után újra vidékreszerződtem. Furcsa dolog ez a ,,szabadúszás". Aszerződés nélküli színházi életforma legelegánsabbmegfogalmazása. Nem hiszem,hogy sok jót tartogat egy színésznek. A mi színházi felállásunkban sem-miesetre sem. Ahol produkciókra tervezik azegyütteseket, ott nagyon is elképzelhető,hogy az a színész, aki nem kötötte le magátegész évadra, könnyebben találkozik a nekivaló szereppel. Nálunk ehhez túlságosanszorosak a keretek. Hiába lenne egy-egyszabadúszó színész ideális valamilyenszerepre, a rendezőnek elsősorban sajátszínháza tagjait kell foglalkoztatnia. Aszínész pedig hosszú ideig nem lehet megsaját színház nélkül. Itt is, ott is vendégeskedtem,de hiányzott a közösség, a valahovátartozás. Inkább elszerződtemMiskolcra. Utána megint két év Buda-pestkövetkezett és vissza Szegedre ... Hogyhogy visszamentél vidékre? A hibát nem akkor követtem el,amikor visszamentem, hanem amikor feljöttem.Amikor engedtem Pest csábításának,és felszerződtem a MikroszkópSzínpadhoz. Holott tízéves színészi múlttala hátam mögött már tudnom kellettvolna, mi az én világom, mire vágyom, éshol valósíthatom meg magam. A kabarémindig is idegen volt és maradt számomra.De ha már tévedtem, nem kellett volna azelső szezon után még egy évig várnom acsodára. Mert ezáltal két jó évemeteltékozoltam: ahelyett, hogy hasznos ésboldog lettem volna, haszontalan voltamés boldogtalan. Az embernek pontosabbanle kell mérnie, mikor helyénvaló a hűség,és mikor kell a maga művészi fejlődéseérdekében bátran változtatni. Persze, ezelvben sokkal egyszerűbb, mint az életben.De ma már tudom, hogy a munkaeredményei egy színházban általában két,három, négy év alatt érnek be ...Margittay Ági nem mondja, de alighanemugyanarra gondolunk mind a ketten:harmadik évadját tölti a József AttilaSzínházban. Egy ideig mintha itt iselkönyvelték volna, egymás után játszottaa csábító, rossz asszonyokat. Sokat voltszínpadon, filmezett is. De az igazi, azizgalmas színházi sikert A makrancoshölgy hozta meg. Emlékszem, már tartottál tőle, hogyvégérvényesen beskatulyáznak. - démonnak.Azt is tudom, hogy soha, kezdőkorodbansem voltál naiva, mindig isjellemszínésznek készültél. De azért mégismost megkérdezem tőled, hogy szerintedmi Margittay Ági szerepköre? Hiszem, hogy se nekem, se másnaknincs szerepköre. Magát a naiva megnevezéstis túlhaladottnak érzem. Énhuszonnégy évesen Juliát se játszottamnaivának ... Ne haragudj, de Julia egyáltalánnem is nevezhető naiva szerepnek! Mégakkor sem, ha többnyire naivák játszották.Én inkább a moliére-i lányalakok-ragondolok. Szerintem minden szerep karakterszerep,ha annak játsszák. BeleértveMoliére lányalakjait is. Legutóbb a szolnokiDandin Györgyben Andai Györgyitláttam: már a megjelenése is eltért ahagyományostól. Megragadott, hogy mertmás lenni. Én azt hiszem, hogy a színészijáték a sémától egyre határozottabbanhalad a jellemábrázolás felé, és mintha avilág, az irodalom is fogékonyabb lenne azemberek egyéni vonásai-ra, furcsaságaira.Meginogtak, ledőltek a szerepkörökhatárai, még a külső meg-jelenéskövetelményei is változtak. A modernszínházban a legfontosabb, hogy aszínésznek legyen a szereppel monda-
- Page 5 and 6: mely Lengyel költői prózájának
- Page 7 and 8: KOLTAI TAMÁSOthello, avagy egy el
- Page 9 and 10: OthelloJago az előadásban mozgék
- Page 11 and 12: gül - Wyspianskinál - a nagyságo
- Page 13 and 14: mintha csak Witkacy legjobban megí
- Page 15 and 16: olyan kultúrákban születnek, ame
- Page 17 and 18: Dok to r Sz ak aj tó ( S. T ó t h
- Page 19 and 20: temperamentumos figurája sem egysz
- Page 21 and 22: szeti komponáltsága, ugyanakkor a
- Page 23 and 24: len lehetséges út: férjhez menni
- Page 25 and 26: te is. Hunyadkürti István egy per
- Page 27 and 28: társalkotóként hosszasan, minden
- Page 29 and 30: aratott, immár a kísérletezés s
- Page 31 and 32: komplex eszközeit: a vizualitást,
- Page 33 and 34: tragédia, ha elveszíti a biztons
- Page 35 and 36: Kardos (Ráday Imre), Beck (Harsán
- Page 37: A k o n s z o l i d á c i ó , a z
- Page 41 and 42: van, az éppen a színészi játék
- Page 43 and 44: MÉSZÁROS TAMÁSEzt kellene megtan
- Page 45 and 46: Ayckbourn: Keresztül-kasul (Vígsz
- Page 47 and 48: nem is éppen vakítóak, az embere
- Page 49 and 50: arcok és maszkokCSERJE ZSUZSAKét