arcok és maszkok - Színház.net

omantikus drámához képest. Elődeiműalkotásokat hoztak létre, amelyekközött vannak jók és gyengék, de mindenképpenaz esztétikum szférájábatartoznak. Witkacy csak a tagadásig, arombolásig jut, nem gondolja végig, hogyaz általa pocskondiázott nézetek, ideák,stílusok, formák, magatartásokmegérdemlik a mélyebb elemzést. Witkacya felszínt bírálja, ezért bírálataformailag is csak felszínes lehetett.1925-ben el is hallgatott, következő -és utolsó - drámáját 1934-ben fejezte be.Törekvés a megjelenítésreA Suszterek (Szewcy) sajnos nem szerepela magyarul megjelent kötetben.Pedig ebben a drámájában jut el odáig,hogy komolyan vegye a rendelkezéséreálló hagyományt. Ez ugyan csakirodalomtörténeti szempontnak tűnik, denem egészen az: a Suszterek a Menyegzőparafrázisa - de már nem a paródiája, aMenyegzőben vázolt helyzet újkörülmények közötti újraértelmezésérőlvan szó. Másrészt ebben a drámában jut elWitkacy odáig, hogy a század folytonosbotrányáról, a fasizmusról írjon, márnemcsak a fenyegető veszély ellen ágálva,hanem folyamatokat ábrázolva. Itt azábrázolás igen fontos - és Witkacynál új -mozzanat, letett már arról, hogyvalamiféle Tiszta Formát keressen,beletörődött abba, hogy az író feladata arárótt valóság titkainak feltárása. Ebbensegíti az, hogy nem egészen a németfasizmust írja le, hanem lengyelmegfelelőjét - bár szokásához híven úgytesz, mintha a dráma akárhol játszódhatna,és mint-ha csak szokásos viccelődésétfolytatva adna lengyelesen pöffeszkedőneveket a szereplőinek. A Suszterekbenmár a nehezebb utat választja: lemond ahúszas években használt sztereotip figuráknagy részéről, hogy a megmaradt éslényegesebb alakokat sokoldalúbbanmutathassa be, önmagában is érvényesvilágot próbál létrehozni, amelyben lehetőlegkevés az írói magamutogatás, azönkény, a könnyed játszadozás. Azegyetemes tagadásból a fasizmus tagadásalett. Saját, korábban könnyelműenodavetett, tisztázatlan gondolatait úgyadja a szereplői szájába, hogy a szereplőitminősítsék és ne a szerzőt. A paródia, agúnyolódás helyébe - bár nem teljesenkövetkezetesen - az elemzés lép, adrámának van értelmes cselekménye- bár továbbra is túlteng aszöveg, a grafomániát Witkacy nem tudjalevetkőzni, továbbra sem képes színpadiszöveget írni -, visszafordít-hatatlanfolyamatokat ábrázol, a prefasisztakorszakból a fasizmusba való váltásfolyamatát; és már nem lényeges, hogy alepuffantott szereplők továbbra is a színenmaradva tovább filozofál-nak a magukkérődző modorában, hiszen nem ez alényeg. Robert Scurvytól Sajetan Tempénát Hiper Robociarz OleanderPuzyrkiewiczig a politizáló akarnokokszép fokozás útján jutnak el addig avilágig, amelyet Witkiewicz-csel együtt elkell utasítanunk. A dráma talánlegnagyobb erénye, hogy bár nehézkesdramaturgiával dolgozik, mégis sikerülfelhívnia a figyelmet a lényegre: adarabbeli szereplők közül senkinek sincsépkézláb programja a fenyegető ésbekövetkező fasizmussal szemben.Witkacy könyörtelenül leszámol mindenálforradalmi nézettel, már nem csapkodiránytalanul mindenfelé, és a radikálissuszterek kispolgári, gyermeteg nézeteitbemutatva - bemutatva, tehát ki is fejtveőket - minden ultrabal és ultrajobb,felszínes, hisztérikus és el-vontforradalmiságot telibe talál. Witkacy aforradalmi dilettantizmust mutatja meg,azokat a vulgáris elképzeléseket teszilehetetlenné, amelyek korábbi fejlődésiállapot felé szeretnék visszatolni avilágot. (A radikális suszterekprogramjában többek között ilyen pontokszerepelnek: a gépek egy részét össze kelltörni, a feltalálókat halállal kell büntetnistb.) Nem nehéz felfedez-ni, hogyWitkacy revideálta saját korábbiromantikus, visszavágyódó nézeteit. Aztsem nehéz belátni, mennyivel hatásosabbegy olyan dráma, amelyben az írómegmutat és ábrázol, ahelyett, hogykinyilatkoztatna. A Suszterek már lehetővéteszi, hogy a játékban valóságosemberekre, helyzetekre, folyamatokraismerjünk, a körülöttünk levő káosztisztázódik valamennyire.A Suszterek már nem a közlés őrületétőlhajtott, irodalmárkodásba menekülődilettáns csinálmánya. Belső törvényekkelrendelkező műalkotás,amelynek értékéről lehet vitatkozni, denem lehet tagadni, hogy a filozofálgatásokleleplező erejűek, a cselekmény pedig -nem hagyományos cselekményt kell érteniezen - immanens törvények-nekengedelmeskedik (a witkacyzmusokkihagyhatók, mert nincs közük a lényeghez).Mit kezdjünk Witkacyval?Bár tisztelői nem fognak örülni neki, kikell mondanom: Witkacy egyműves író. ASusztereken kívül nem alkotott értékeset.Természetesen más darabjaiban is vannakjó meglátások, szellemes fordulatok, jóljátszható jelenetek, ezek azonban nemállnak össze egésszé, többnyire le isrontják egymást. Nem véletlen, hogyértelmesebb követői a Suszterekhezkapcsolódnak (gondolok itt főlegGombrowiczra és az egyműves Trzebinskire).Vitatható persze, hogy a koraiWitkacyból kiinduló Mrożek és bizonyosszempontból Różewicz mennyit ér, mintahogy az sem teljesen igaz, hogyGombrowicz Witkacyt követi, hiszen velepárhuzamosan jutott el némileg hasonlóeredményekhez. Mindez inkább apolonisták belső ügye. A kérdést azonbanmégis meg kell fogalmazni: ha játsszuk,miért nem inkább a Susztereket, és ha aSusztereket valamiért mégsem, akkor kellenekünk Witkacy?Abszolút értéküket tekintve korai drámáitéppenséggel nem kell bemutatnunk.Csakhogy nem feltétlenül az ab-szolútérték a döntő. Mindmáig érzékenyenérezzük a magyar színházkultúrábólkimaradt izmusok hiányát. Eszköztárunkatutólag, világirányzatoktólévtizedekkel elmaradva kell pótolnunk, hatovább akarunk lépni. Nem új gondolat ez,mint ahogy az sem, hogy a lengyel ésmagyar történelmi fejlődés hasonlósága akét kultúra hasonlóságát is jelenti, alengyel dráma és a lengyel film a sajátoslengyel sorskérdésekkel vesződve egyúttala magyar sorskérdéseket is boncolja,mivel azonban a lengyel konfliktusokélesebbek, láthatóbbak is egyben, tehátkönnyebben meg-fogalmazhatók.Witkacy, ha ilyen szűk terjedelembensikerült érzékeltetnem, jókora zsákutcátjárt be a lengyel dráma és filozófiaigondolkodás vonalában, amíg el-jutott aSuszterekhez - amelyet egyéb-ként nemegy fejlődés végpontjának, ha-nem inkábbkezdetének tartok, bár igazi folytatásanem nagyon volt, inkább különbözővariációi. A Suszterek nem hibátlan mű,remekműnek talán a Witkacy-rajongóksem nevezik, mégis ki-kanyarodik azsákutcából.Szükség van-e arra, hogy vakvágányokatültessünk át magyar talpfákra?A zsákutcákat addig kell járni, amíg kinem derül valamelyikről, hogy még-semzsákutca. Zseniális művek csak