arcok és maszkok - Színház.net

Ayckbourn: Keresztül-kasul (Vígszínház). Rendezte: Kern András. Béres Ilona, Bárdi György, Ernyei Béla (Iklády László felvétele)ran, lelkes színészek. Ez nagy élmény voltnekem, aki első évben voltam ott aszínháznál, azt se tudták, hogy ki vagyok,és Sulyok Mária, Tordy Géza, SzegediErika, Pap Éva, Balázs Péter mind aztmondták, hogy benne vannak. Pedigmegmondtam, egyáltalán nem biztos, hogybemutatásra kerül a darab, viszont kéthónapon át fogjuk éjszakán-ként,délutánonként, meg hajnalban próbálni,néha színpad nélkül, a társalgóban vagy azöltözőben. A belső bemutatónak sikerevolt, és elkezdte játszani a Pesti Színházéjszakánként száz ember előtt, de ezanyagilag nem volt kifizetődő, és akkor azügy meghalt. Ezután még volt egy rendezése aVígszínházban, amely az utóbbi évek talánlegnagyobb bukása volt, a Keresztül-kasul.Azt nem szerette? A Keresztül-kasult Várkonyi Zoltánrendezte volna, de a Holtak hallgatásamiatt átadta nekem. Nagy ambícióval ésboldogan kezdtem el rendezni, s a próbákközben megutáltam. Rá-jöttem, hogy nemlett volna szabad elvállalnom. Nem voltazonos az észjárásom a darabéval, és aznagyon rossz dolog. Ehhez tudni kellettvolna a szak-mát, én pedig rendezőimesterséget nem tanultam. Ez a darabLondonban 800 előadást ért meg, nálunkötven-egynéhányat. Ha Várkonyi rendezi,akkor ittis megért volna kétszázötvenet. Hiába,egyszer meg kell tanulni, hogy ki hol jöjjönbe, hol legyenek az ajtók, hol álljon azüveg az asztalon, mitől poén a poén. Az már a főiskolán kiderült, hogyszínházi embernek tartják. Ott is izgékonyabbvolt az átlagosnál... Osztálytársammal, Verebes Istvánnal,amolyan mesebeli színházi embereknekhittük magunkat, rendeztük egy-mást és azosztályunkat, és jófajta ama-tőrszínházilelkesedéssel díszleteket terveztünk,festettünk, hoztunk-vittünk. Reggelnégykor kinyittattuk a főiskolát,próbáltunk, írtunk, szerkesztettünk, világításokattaláltunk ki, amelyekhez átépítettüka reflektorokat - és azt hittük, ezthívják színháznak. Aztán levizsgáztunk ésmindenki elkerült valahová. Most már nemolyan egyszerű a dolog. A színházakbannem kell díszletet festenie a színésznek. Nem gondolt arra, hogy részt vegyenegy amatőr együttes munkájában, hogyvisszahozza azt az elmúlt időt? Felmerült, de rögtön lebeszéltemmagam. Nem volt erőm hozzá. A főiskolán, amikor végeztek, az volta hangulat, hogy „ilyen osztály mégsohasem volt " . Persze, mindig van egyilyen osztály. Nem lehetne elérni,hogy akik. akarják, valamilyen módonkésőbb is dolgozhassanak együtt?-- Biztosan el lehetne érni, de ahhoz egykicsit gyávák vagyunk. Ez a mi bűnünk. Haolyan rettentően együtt akarnánk lenni,mindenkinek el kellene jönnie sajátszínházától, végleg vagy csakalkalmanként, és elmehetnénk egyművelődési házba, vagy ifjúsági klubba.Szerintem megoldható lenne. A migyávaságunk, hogy nem is akarunk semmitcsinálni. Ezek egyszerűen kényelmiszempontok, hiszen milyen jó az, hogy irtvagyok a Vígszínházban ! Eljár időnként amatőr előadásokra? Nem. Nem is tudom, hogy mikor éshol vannak. A fiatal színészek nagy része azamatőrök. közül kerül ki, a főiskolárafelvettek többségére is gondolok. Későbbmiért nem figyelik ezt a mozgalmat?-- Ők se figyelnek minket. Ők járnakszínházba? Nem. De ők ezt megindokolják. Azért nemjárnak, mert a konvencionális, kommerszszínház nem érdekli őket. Ezzel lehetvitatkozni, de ez álláspont. A fiatalhivatásos színésznek mi az elviálláspontja az amatőr mozgalommalkapcsolatban? Semmi. Mondtam már, hogy lustákvagyunk.