élés örömétől. Törőcsik Maritól láttamilyet, A luzitán szörny első songjában. Eztkellene megtanulni ... Mi akadályozza meg ebben? A színházi gyakorlat, amelybenismeretlen a továbbképzés fogalma. A főiskolaután nem tanuljuk tovább a mesterséget,legfeljebb rutint és tapasztalatotszerzünk az egyes darabok próbáin éselőadásain. De ez nem ugyanaz. Visszatérve az improvizációra,amelyről a Katajev-darab kapcsán beszélt,meg lehet-e rendezni a lehetőséget aszínész számára, hogy adott helyen felszikrázhassonegy-egy ilyen váratlan pillanat? Ennek az alapja, azt hiszem, mindenekelőtta színészi kondicionáltság.Olyan állapotban kell lenni, hogy érezzema partnert. De vannak olyan esték, amikoraz ember egyszerűen föl akarja adni azelőadást, ki akar menni a szín-padról, hogynem bírom, tessék engem hazaengedni.Mégis le kell nyomnia az előadást. Ezszörnyű nehéz. Ilyenkor minden pontosanúgy zajlik, minden ugyanott jön be, mintmáskor, csak a lényeg hiányzik belőle. Ha már az előbb tanulásról beszélt:a kondicionálás készséget is meg lehettanulni. Ez egyfajta fizikai és lelki tréning. Biztos, hogy meg lehet tanulni, és anagyon fegyelmezettek tudják is, máskérdés, hogy szerintem az élet egy kicsitmindig hiányzik az ilyen alakításokból,akármilyen jók is. De hadd tegyem méghozzá; nemcsak a színész állapotától függ aszínházi este intenzitása, ha-nem aközönségétől is. A nézők is érzik egymást,de nem minden este ugyanúgy. A nézőtérenis vannak főszereplők. Mondjuk, anyolcadik sorban a hetedik; a tizenkettediksorban a hatodik; az erkély első sorában amásodik. Ezek a főszereplők valahogy„kisugároznak " . Lehet, hogy irracionálisnakhat, amit most mondok, de valamiképpegységessé varázsolják a nézőteret, néhakedvező értelemben, néha másként. Nézőtétés nézőtér között is van különbség. Anézők is játszhatnak rosszul. A közönség egy-egy ritka eset kivételéveláltalában heterogén. Az elő-adáselső percei, jele<strong>net</strong>ei befolyásolhatják,hogy milyen értelemben válik egységessé.Ezekben a percekben meg lehet nyerni ésel lehet veszíteni egy nézőteret. Igaz, vannak például olyan vasár-napdélutáni előadások a Popfesztiválból,amikor a színészek vigyáznak ugyanarra, hogy ne ebédeljenek túl sokat, mégiskissé vasárnap délutáni életérzésben,kezdjük énekelni, hogy „Menni kéne,menni kéne ...". Aztán egyszer csakleállunk, töltött káposzta hangulata lengibe a színpadot, s egyszer csak érezzük,hogy miattunk nem megy jól az elő-adás. Hogy csak a Popfesztiválnál maradjunk:ha a mozgás- és énekképzésrendszeres gyakorlatokon alapulna, ésnem néhány hetes kampánnyal sajátítanákel a színészek, akkor a kondicionálásképessége is erősebb volna a töltöttkáposzta hangulatánál. Ennek a messzirelátás volna azalapja, és azt a legnehezebb az emberekbenkialakítani. Ezt magamról is tudom. Ha aztmondja valaki, gyerekek, gyertektornaórára ! - ki hiszi azt el, hogy ennekegyszer majd lesz valami haszna? Persze,ha azt lehetne mondani, hogy jövő szerdánrendezünk egy gimnasztikai bemutatót, aVígszínház színpadán, és előadjuk legújabbszaltógyakorlatunkat, amire eljön MolnárGál Péter, Ungvári Tamás és egy pali aPlays and Playerstől, akkor mindenkieljönne tornászni. De csak azért, hogyesetleg évek múlva valamelyik darabbanegyszer javára váljék . . . ez túl nagybefektetésnek tetszik .. . Engedje meg, hogy kissé patetikuslegyek: a színház végtére is művészet. Esaz alkotómunka megkíván bizonyos„befektetéseket" ... Bocsánatot kérek, a nézők is biztosanülnek a maguk kis állásaiban, havi fixért.Biztonságosabb világ, biztonságosabbszínház. Elvégre az első, hogy a repertoárrendben menjen. A biztonságot nem kellene feladni.Az igazgató joga, hogy annyi bemutatóttartson, amennyit akar. Ha 3-4 darabbalteljesíti az éves bevételi tervét, akkorannyit játszik... De azok feltehetően jóelőadások volnának, és mellettük maradnaideje a színészeknek a továbbképzésre is. Ezt sem lehetne a végletekig csinálni,hiszen ott vagyunk mi, szegény színészekrakáson, és sírunk, hogy miért nemjátszunk? Mert kevés darab kevés színésztigényel. A magam részéről szeretném, haígy lehetne dolgozni, és azt hiszem, sokangondolkodnak hasonlóan. Mert a színészektöbbsége akarna valamit, és igényes is. Arendezőkkel szemben tanúsítottellenállások, a szomorúságok és sírásokmind ebből fakadnak. Úgy tartja, hogy van értelme ennek akifejezésnek: rendezőuralom? A rendezőuralom természetes, amunkamegosztásból fakad. A rendezőnekaz a dolga, hogy irányítson. A színészekazért használják ezt a kifejezést pejoratívértelemben, mert kevesebbet tudnak aszínház ügyeiről. Például nem tudják,melyik darabban játszanak majd, haegyáltalában arról értesültek, hogy milyendarabok kerülnek műsorra. Ettől kétirányúrettegésben vannak, mert aggódniuk kell,hogy egyeztethetők legyenek, ha filmezni,tévézni, vagy rádiózni akarnak. Hiszenminden az utolsó pillanatban derül ki.Másrészt a színészben él a vágy, hogybeleszóljon, hogy alakítson, hogy tudjon adolgokról. Mindezt valójában meg lehetneoldani egy kis pedagógiai érzékkel, ha aszínész érezhetné, hogy fontos a szava,hogy meghallgatják. Egyébként nem szeretném,ha nagyképűnek látszanék, fiatalvagyok még a pályán ... Úgy gondolja, hogy általában azéletkortól függ a vélemények hitele? Kétségkívül létező szemlélet, hogy akezdő tartózkodjon a határozott hangvételtől.Csakhogy így nem ismerhetjükmeg a nézeteit. És hátha van valaki, akiéppen erre kíváncsi? Tényleg: hogy érzi magát a pályán?Elégedett-e a helyzetével, van-e egyáltalán„helyzete " ? Amikor leszerződtettek a Vígszínházba,Várkonyi Zoltán azt mondta: "Na,Kern úr, magát ide szerződtettük, nemtudom, mit fog játszani, nem könnyű alkat,érzésem szerint negyvenéves korában lesznépszerű és sokat foglalkoztatott színész.De amolyan színházi embernek tartommagát, legyen itt, legyenrendezőasszisztens, esetleg rendezhet, ésmajd játszik ezt-azt." Nem ilyet szoktakmondani egy színésznek, akitszerződtetnek. Inkább azt, hogy pénz,főszerepek, nagyon kellesz, gyere! DeVárkonyi őszinte volt hozzám, és azthiszem, igaza van. A pályán most hősöketkeresnek, én pedig olyan karakteres alkatvagyok, akire csak időnként van szükség.Valamikor majd beleöregszem aszerepkörömbe, ami most voltaképp nincs.Egyébként szívesen játszanékintellektuális, nagy hősszerepeket, deahhoz nálunk szépnek kell lenni. Te-hátegyelőre megfogadtam a tanácsokat,voltam asszisztens a Macskajátékban, aTisztákban, később a Három nővérben,majd vesztemre eszembe jutott, hogyalakítsuk át a Pesti Színházat éjszakaistúdiószínházzá, és játsszuk el Peter Nichols:Tojás Joe halálának egy napja címűdarabját. Össze is álltunk egypá-
Ayckbourn: Keresztül-kasul (Vígszínház). Rendezte: Kern András. Béres Ilona, Bárdi György, Ernyei Béla (Iklády László felvétele)ran, lelkes színészek. Ez nagy élmény voltnekem, aki első évben voltam ott aszínháznál, azt se tudták, hogy ki vagyok,és Sulyok Mária, Tordy Géza, SzegediErika, Pap Éva, Balázs Péter mind aztmondták, hogy benne vannak. Pedigmegmondtam, egyáltalán nem biztos, hogybemutatásra kerül a darab, viszont kéthónapon át fogjuk éjszakán-ként,délutánonként, meg hajnalban próbálni,néha színpad nélkül, a társalgóban vagy azöltözőben. A belső bemutatónak sikerevolt, és elkezdte játszani a Pesti Színházéjszakánként száz ember előtt, de ezanyagilag nem volt kifizetődő, és akkor azügy meghalt. Ezután még volt egy rendezése aVígszínházban, amely az utóbbi évek talánlegnagyobb bukása volt, a Keresztül-kasul.Azt nem szerette? A Keresztül-kasult Várkonyi Zoltánrendezte volna, de a Holtak hallgatásamiatt átadta nekem. Nagy ambícióval ésboldogan kezdtem el rendezni, s a próbákközben megutáltam. Rá-jöttem, hogy nemlett volna szabad elvállalnom. Nem voltazonos az észjárásom a darabéval, és aznagyon rossz dolog. Ehhez tudni kellettvolna a szak-mát, én pedig rendezőimesterséget nem tanultam. Ez a darabLondonban 800 előadást ért meg, nálunkötven-egynéhányat. Ha Várkonyi rendezi,akkor ittis megért volna kétszázötve<strong>net</strong>. Hiába,egyszer meg kell tanulni, hogy ki hol jöjjönbe, hol legyenek az ajtók, hol álljon azüveg az asztalon, mitől poén a poén. Az már a főiskolán kiderült, hogyszínházi embernek tartják. Ott is izgékonyabbvolt az átlagosnál... Osztálytársammal, Verebes Istvánnal,amolyan mesebeli színházi embereknekhittük magunkat, rendeztük egy-mást és azosztályunkat, és jófajta ama-tőrszínházilelkesedéssel díszleteket terveztünk,festettünk, hoztunk-vittünk. Reggelnégykor kinyittattuk a főiskolát,próbáltunk, írtunk, szerkesztettünk, világításokattaláltunk ki, amelyekhez átépítettüka reflektorokat - és azt hittük, ezthívják színháznak. Aztán levizsgáztunk ésmindenki elkerült valahová. Most már nemolyan egyszerű a dolog. A színházakbannem kell díszletet festenie a színésznek. Nem gondolt arra, hogy részt vegyenegy amatőr együttes munkájában, hogyvisszahozza azt az elmúlt időt? Felmerült, de rögtön lebeszéltemmagam. Nem volt erőm hozzá. A főiskolán, amikor végeztek, az volta hangulat, hogy „ilyen osztály mégsohasem volt " . Persze, mindig van egyilyen osztály. Nem lehetne elérni,hogy akik. akarják, valamilyen módonkésőbb is dolgozhassanak együtt?-- Biztosan el lehetne érni, de ahhoz egykicsit gyávák vagyunk. Ez a mi bűnünk. Haolyan rettentően együtt akarnánk lenni,mindenkinek el kellene jönnie sajátszínházától, végleg vagy csakalkalmanként, és elmehetnénk egyművelődési házba, vagy ifjúsági klubba.Szerintem megoldható lenne. A migyávaságunk, hogy nem is akarunk semmitcsinálni. Ezek egyszerűen kényelmiszempontok, hiszen milyen jó az, hogy irtvagyok a Vígszínházban ! Eljár időnként amatőr előadásokra? Nem. Nem is tudom, hogy mikor éshol vannak. A fiatal színészek nagy része azamatőrök. közül kerül ki, a főiskolárafelvettek többségére is gondolok. Későbbmiért nem figyelik ezt a mozgalmat?-- Ők se figyelnek minket. Ők járnakszínházba? Nem. De ők ezt megindokolják. Azért nemjárnak, mert a konvencionális, kommerszszínház nem érdekli őket. Ezzel lehetvitatkozni, de ez álláspont. A fiatalhivatásos színésznek mi az elviálláspontja az amatőr mozgalommalkapcsolatban? Semmi. Mondtam már, hogy lustákvagyunk.
- Page 5 and 6: mely Lengyel költői prózájának
- Page 7 and 8: KOLTAI TAMÁSOthello, avagy egy el
- Page 9 and 10: OthelloJago az előadásban mozgék
- Page 11 and 12: gül - Wyspianskinál - a nagyságo
- Page 13 and 14: mintha csak Witkacy legjobban megí
- Page 15 and 16: olyan kultúrákban születnek, ame
- Page 17 and 18: Dok to r Sz ak aj tó ( S. T ó t h
- Page 19 and 20: temperamentumos figurája sem egysz
- Page 21 and 22: szeti komponáltsága, ugyanakkor a
- Page 23 and 24: len lehetséges út: férjhez menni
- Page 25 and 26: te is. Hunyadkürti István egy per
- Page 27 and 28: társalkotóként hosszasan, minden
- Page 29 and 30: aratott, immár a kísérletezés s
- Page 31 and 32: komplex eszközeit: a vizualitást,
- Page 33 and 34: tragédia, ha elveszíti a biztons
- Page 35 and 36: Kardos (Ráday Imre), Beck (Harsán
- Page 37 and 38: A k o n s z o l i d á c i ó , a z
- Page 39 and 40: négyszemköztFÖLDES ANNAPollytól
- Page 41 and 42: van, az éppen a színészi játék
- Page 43: MÉSZÁROS TAMÁSEzt kellene megtan
- Page 47 and 48: nem is éppen vakítóak, az embere
- Page 49 and 50: arcok és maszkokCSERJE ZSUZSAKét