Folyosóról-folyosóra - Az Interdiszciplináris Doktori Iskola ...

os szerkezeti egységet (ahol – Anna beszámolóját hallván – bátyja óva inti attól, hogy a bírókívánságát teljesítse). Ennek a párbeszédnek ide kerülése teljes logikai képtelenségeteredményez, hiszen már be is következett a tragédia, amelyet Fehér László (aki már ott sincs,hiszen nagy lánccsörgéssel elhurcolták) előre sejt, és figyelmezteti is rá húgát. Az énekes ajelek szerint korrigálni akar, amikor – mintha mi sem történt volna – a 12. versszakban újabbátvezetéssel visszatér a már egyszer elhangzott 7-es, éjszakai jelenetre, és megismétli a 7−9.strófákat. Mivel ennek a harmadik versszaka újból a tömlöcajtóhoz vezet, folytatható a rabokválaszával is, és végigvihető a történet. A gyűjtő (Víg Rudolf) kérdésére, kitől tanulta aballadát, azt feleli az énekes, hogy öt éves korában, „édesanyámtúl, ő is ilyen hosszan tudta”.Talány marad, hogy az időrendi hibával és annak utólagos korrigálásával együtt tanulta-e tőle,de nem valószínű. Mint ahogy azt sem tudhatjuk, észrevette-e, hogy zavaros menetű acselekmény, vagy egészen ösztönösen, öntudatlanul javított. Eltévedni könnyű volt, mert a 4-es szerkezeti egységet − kétrészes párbeszéde után − az első ismétlésével háromszakaszosrabővítette az énekes, és a megismételt strófa utolsó sora így szólt: „Szabadítsd ki a bátyámat!”.Több változatban is kezdődik úgy a sorrendben később következő, éjszakai jelenet, hogyAnna jelentkezik a bírónál, és visszautal az egyezségre (pl. 37. sz.-ban: Török Antal, birógazda,/ Veled hálok egy éjszaka,/ Veled hálok egy éjszaka,/ ha Kiengeded szép hajnalra //.Tehát itt is, változatunkban a kiszabadításról folyik a szó. Színváltás nincs tehát, marad Annaazonnal a bírónál. Itt támadhatott hiányérzete az előadónak, ha ezután pótolta a báttyalfolytatott párbeszédet. Az átvezető 5-ös elem segítségével ezt könnyen meg is oldhatta, mertaz, ha a börtönszínhez vezet, Anna helyben is van, kérdezheti-keresheti bátyját, amire a 6-osban László, a 8-as egységben pedig már a rabok felelnek. A formulaszerűen ismétlődő„folyosóról folyosóra” egyrészt vezetheti, másrészt viszont könnyen össze isgubancolhatja a cselekményszálakat. A 11. sz. ballada 9., átvezető strófája az ismétléskorugyanúgy megfelelt hát szerepének.A kritikai kiadásban balladánk azért került a jegyzetek közé, mert első dallamsora„némileg műdalos”. Attól, hogy szövegébe hiba csúszott, és logikai bukfenc keletkezett, mégfőszövegben szerepelhetne (a közlési rendben a zenei szempontok döntenek). A hiba, illetve ajavítása, hogy az éjszakai jelenet három strófáját kétszer halljuk, egyszersmind felerősíti egy,a szövegműfaj szempontjából, a változatok sorozatában megszokott kifejezések köréből 323kilógó metafora stílusbeli idegenségét, ahogy a bíró szólítja Annát: „kivirított bazsarózsa”.Ritkán fordul elő, de előfordul hasonló, erősen „műköltészet-gyanús” elem, érdekes módon a323 ld. II.7.99