Folyosóról-folyosóra - Az Interdiszciplináris Doktori Iskola ...

Az első párbeszéd (4-es) és a második (6-os) szövegformálásban is összefügg: ahogyAnna (azaz rajta keresztül a ballada előadója) beszámol Lászlónak a bíróval történtbeszélgetésről, azokat a kifejezéseket ismételve, amelyeket ott hallottunk. A variánsokrészenkénti, együttes bemutatása nyújt ahhoz is lehetőséget, hogy nagyságrendileg ismegméressen már néhány korábban, a balladákat egyedenként és folyamatukbanszemlélésekor is feltűnt jellegzetesség. Így például a jelzők szerepe: Lászlófigyelmeztetésében halljuk viszont az 1-es szerkezeti egységben, az ő (László) elfogatásárabiztató mondatok jelzőit.Múlhat az 5-ös, átvezető egységen, hogy mennyire követhető a ballada menete.Vannak esetek, amikor a gyakori ismétlődés egy-egy változaton belül (az első három sorsokszor ugyanaz), kizökkenti az előadót, és elveszíti a fonalat, a történet összegubancolódik.Van arra példa, hogy az ún. ’balladai homály’ rátelepszik az előadásra, de ezt nem mindig asűrűn betoldott, és igen jellegzetes, visszatérő képet (Anna közlekedését a folyosókon odavissza,föl-le) felidéző rész oldja, vagyis oldhatja föl, és nem is muszáj mindig föloldania.Előfordul, hogy valahová nagyon kívánkozna egy átvezető 5-ös egység, és nincs ott(46.sz.). 421 A szerkezeti elem – átvezető funkciójának megfelelően – sokoldalú megjelenésimódjait a variánsok felsorakoztatásából tanulmányozni lehet. Különféle kontextusban, igenváltozatos formákban jelentkezik az átvezető egység: 5.6.a)–e). A színváltást betöltő szerepetnem mindig semleges kifejezések közvetítik, mint pl. „a bíró szobájára”, hanem ilyenek is,mint „singolt ágyra” vagy „gyöngy nyoszolyába”, és ezeknek külön jelentőségük lehet, azonis túl, hogy hangulatfestők.A 7-es, éjszakai jelenetben gyakori az imént említett, a bíró státuszát körülíró, egyébleíró részlet (pl. aranyos kantárszára van lovának, vagy hat lova van), ami így, a variánsokösszességének tükrében kirívóbb, mint amikor magukban nézzük az egyes előadásokat. Atöbbi variáns közé tökéletesen illeszkedik az 57.sz. idevágó részlete, nem is sejteni, ha csakezt az egységét tekintjük, hogy egyébként csonka, romlott a ballada. Az éjszakai jelenetbensűrűsödnek olyan költői kifejező eszközök, amelyek némiképp elütnek a népballadaalapanyagától. Műköltészeti hatást sejtetnek a „kivirított bazsarózsa”, „szép Diána” éshasonló metaforák, amelyekkel a bíró Annát illeti. Ugyanebben a részben feltűnnek néhol„kiosztatlan”, személyhez nem kötött beszédszólamok, mintha helyenként narrátor szólalnameg.421 Ld. II.fej. II.b.9.180