Kanitzia 18. - NYME Természettudományi Kar - Nyugat ...

Osztálya által elindított „Magyarország Kultúrflórája” sorozat köteteit.
Szerkesztői működésének egyik legnagyobb teljesítménye Soó R.: A magyar
flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VI. kötetének (Akadémiai
Kiadó, Budapest 1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) szerkesztése, név- és tárgymutatóinak
összeállítása. A szerző halála után Ő állítja össze és adja ki 1985-ben a VII. kötetet, mely
az első 6 kötet adatainak összesítése, a „mutatók mutatója”. Ez többek között felsorolja a
kötetekben említésre kerülő mohák, edényes virágtalan növények, valamint nyitva- és
zárvatermők mintegy 30.000 érvényes és szinonim nevét, valamint Soó Rezső tudományos
munkásságának teljes bibliográfiáját.
Egyedülálló szerkesztői, lektori képességei mellé kiváló diplomáciai érzék is párosult.
Csak így érhetett el eredményt Soó Rezső és Kárpái Zoltán 1968-ban megjelent
Növényhatározójának ügyében is. Ennek a munkának sajnos nem ő volt a lektora. Így csak
a már régóta várt Határozó megjelenése után tudta, mintegy 30 gépelt oldalon felsorolni a
nyomdahibákat, miként azt Könyvismertetőjében (Bot. Közlem. 55 p. 234-236) írja: „az
egyébként kiváló határozókönyv használhatóságát a felsoroltak helyenként korlátozzák”.
Az udvarias megfogalmazás nem volt hatástalan, bár kiváltotta Első Szerző heves rosszallását,
a következő évben a Biológia Tanítás-ban (8: 82-85) „Megjegyzések az új flóraműhöz”,
majd 10 évvel később a Botanikai Közleményekben (65: 149-164) „Kiegészítések és javítások
Soó–Kárpáti: Magyar Flórájához az újabb kutatások eredményei alapján.” címen
napvilágot láthattak a helyesbítések.
Közvetve, szerkesztői munkásságának volt köszönhető, hogy ráakadt az Akadémiai
Nyomda raktárában az 1929-34-ben megjelent Jávorka-Csapody „Ikonográfia” nyomdai
kliséire [Jávorka S.–Csapody V.: A magyar flóra képekben, Iconographia Florae
Hungariae. - K. M. Természettudományi Társulat és Studium Könyvkiadó Rt. Budapest,
1929-1934]. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy az akkoriban már beszerezhetetlen eredeti
mű, - igaz - „Iconographia florae partis austro-orientalis Europae Centralis” (Közép-Európa
délkeleti részének flórája képekben, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975) címen új kiadást
érhessen meg. Ez adott lehetőséget arra, hogy a II. világháború után született botanikus
nemzedék is megismerhesse, használhassa a szerzőpáros „A magyar flóra képekben” című
híressé vált, felbecsülhetetlen értékű munkáját. Természetes, hogy az új kiadás szerkesztője
is Priszter Szaniszló. Szakmai szerkesztői ill. bírálói munkásságát nyugdíjas éveiben is
eredményesen folytatta, csak néhány példa: C. Brickell „Dísznövény enciklopédia. Az
Angol Királyi Kertészeti Társaság Kézikönyve”. – Pannon Könyvkiadó, 1993; Simon T.
„A magyarországi edényes flóra határozója”. – Nemzeti Tankönyvkiadó, 1992, 2000.
A flóra fáradhatatlan kutatója
Ahogyan a kézirathegyek lapjain – ha azokat Priszter Szaniszló, a lektor végiglapozta
– nem maradt még fölösleges vessző, pontosvessző, kötőjel, gondolatjel sem, de ahová
kellett, oda került is, ugyanilyen éles, tévedhetetlen szemmel járt, mint botanikus a hegyek,
dombok, síkságok világában. Visszaemlékezve a közös kiszállásokra, emlékezetes marad,
hogy amikor hosszabb autózás után átugrálva az út menti árkon, nekivágtunk a domboknak,
Docens Urat, Szaniszlót nem láttuk. Persze, mert Ő közben már az árokparton észrevett
néhány, a megszokottól eltérő alakú Amaranthus, Chenopodium növényegyedet, közülük
11