Kanitzia 18. - NYME Természettudományi Kar - Nyugat ...

Az eredményeknél láttuk, hogy a Mura-ártér, valamint a somogyi és baranyai
Dráva-sík tölgy-kőris-szil ligetei (Carici brizoidis-Ulmetum) között viszonylag nagy hasonlóság
mutatható ki (2-3. táblázat; 3-5. és 10-13. ábra). A három ártéri tájról származó
felvételeknél – a sokváltozós elemzések szerint – ugyan van bizonyos csoportosulás, de
egyben átfedések is láthatók (10-11. ábra). E keveredésbe belejátszik a fent említett fragmentáció
és izoláció. Másrészt ezen átfedések, a folyók mozgási irányát követő lineáris
átmenetek természetesnek is tekinthetők, hisz a folyók hosszában, amint fokozatosan
csökken a hegyvidékekről származó fajok levándorlási lehetősége, a vegetáció is folyamatosan
változik. Fenti eredmények birtokában a Mura-vidék tölgy-kőris-szil ligete a Drávasíkról
leírt Carici brizoidis-Ulmetum-mal azonosítható, amelynek helye a növénytársulások
rendszerében az alábbi módon vázolható:
Divízió: Q U E R C O - F A G E A JAKUCS 1967
Osztály: QUERCO-FAGETEA BR.-BL. et VLIEGER in VLIEGER 1937 em. BORHIDI in
BORHIDI et KEVEY 1996
Rend: FAGETALIA SYLVATICAE PAWŁOWSKI in PAWŁOWSKI et al. 1928
Csoport: Alnion incanae PAWŁOWSKY in PAWŁOWSKY et al. 1928
Alcsoport: Ulmenion OBERD. 1953
Társulás: Carici brizoidis-Ulmetum KEVEY 2008
Természetvédelmi vonatkozások
A Mura-ártér tölgy-kőris-szil ligeteiben sok hegyvidéki és néhány szubmediterrán
jellegű növényfaj talál menedéket. Mivel a síkvidéki tölgy-kőris-szil ligetek igen megfogyatkoztak,
örvendetes, hogy e tájon még mindig van néhány fajgazdag állományuk. Szubmontán
fajai (pl. Aconitum vulparia, Actaea spicata, Adoxa moschatellina, Anemone
nemorosa, Asarum europaeum, Corydalis cava, C. solida, Dentaria bulbifera, Dryopteris
pseudo-mas, Fagus sylvatica, Galeobdolon luteum, Isopyrum thalictroides, Luzula pilosa,
Majanthemum bifolium, Milium effusum, Omphalodes scorpioides, Oxalis acetosella, Pulmonaria
officinalis, Ranunculus lanuginosus, Sanicula europaea, Stachys sylvatica, Stellaria
holostea, Veronica montana stb.) részben folyó hozta demontán-adventív elemek, de
többségük az i.e. 2500-tól i.e. 800-ig tartó bükk I. korból, a szubmediterrán jellegű fajok
(Carex strigosa, Helleborus dumetorum, Knautia drymeia, Primula vulgaris, Tamus communis
stb.) pedig az i.e. 5500-tól 2500-ig tartó tölgy korból maradhattak fenn (vö. ZÓLYOMI
1936, 1952; JÁRAI-KOMLÓDI M. 1966a, 1966b, 1968). E tölgy-kőris-szil ligetek így flóraés
vegetációtörténeti szempontból is jelentősek.
A vizsgált állományokból 15 védett növényfaj került elő, amelyek tovább növelik
a társulás természetvédelmi értékét: Aconitum vulparia, Carex strigosa*, Daphne mezereum,
Dryopteris carthusiana, D. dilatata, D. pseudo-mas, Galanthus nivalis, Helleborus
dumetorum*, Listera ovata, Omphalodes scorpioides, Ornithogalum sphaerocarpum*,
Primula vulgaris*, Scilla drunensis, Tamus communis*, Veratrum album. E növények közül
a *-gal jelzett fajok elterjedésének súlypontja Dél-Dunántúlon van, s különösen az illír
bükkösökben (Aremonio-Fagion) fordulnak elő.
201