Kanitzia 18. - NYME Természettudományi Kar - Nyugat ...

– K I: Aconitum vulparia, Cerastium sylvaticum, Daphne mezereum, Dentaria bulbifera,
Dryopteris pseudo-mas, Fagus sylvatica, Geranium phaeum, Isopyrum thalictroides, Lathyrus
vernus, Luzula pilosa, Majanthemum bifolium, Myosotis sparsiflora, Oxalis acetosella,
Primula vulgaris, Ranunculus lanuginosus, Sanicula europaea, Veronica montana, Vinca
minor. E Fagetalia fajok 28,7% csoportrészesedést mutatnak (2. táblázat, 1. ábra).
Az asszociáció ligeterdős jellegét elsősorban az Alnion incanae jellegű fajok
adják: – K IV: Carex remota, Fraxinus angustifolia, Padus avium, Viburnum opulus. – K
III: Carex brizoides, Rumex sanguineus, Ulmus laevis. – K II: Festuca gigantea, Paris
quadrifolia. – K I: Carex strigosa, Cephalaria pilosa, Cerastium sylvaticum, Chrysosplenium
alternifolium, Impatiens noli-tangere, Ranunculus lanuginosus, Populus alba, Ribes
rubrum. Az Alnion incanae elemek csoportrészesedése 13,3% (2. táblázat, 1. ábra).
A vizsgált tölgy-kőris-szil ligetekben érdekes színező elemként jelennek meg
egyes szubmediterrán, ún. Aremonio-Fagion jellegű fajok: K II: Knautia drymeia. – K I:
Carex strigosa, Primula vulgaris, Helleborus dumetorum, Tamus communis. E növények
az egyéb síkvidéki keményfaligetekből többnyire hiányoznak (vö. KEVEY 2006a).
Szórványos előfordulásuk mellett azonban a Mura-ártér tölgy-kőris-szil ligeteiben nem játszanak
meghatározó szerepet, csoportrészesedésük mindössze 0,3% (2. táblázat, 1. ábra).
Hagyományos és sokváltozós statisztikai elemzések eredményei
Érdekes összefüggést kapunk, ha összehasonlítjuk a Mura-vidék tölgy-kőris-szil
ligeteit és gyertyános-tölgyeseit (Veronico montanae-Carpinetum) , valamint néhány dombés
síkvidéki táj tölgy-kőris-szil ligeteit (2-6. táblázat, 1-13. ábra). E téren Belső-Somogy
Knautio drymeiae-Ulmetum-át, a somogyi és baranyai Dráva-sík Carici brizoidis-Ulmetum-át,
valamint a távoli Körös-vidék Fraxino pannonicae-Ulmetum-át vettük figyelembe.
A Mura-vidék tölgy-kőris-szil ligetei és gyertyános-tölgyesei (Veronico montanae-Carpinetum)
között viszonylag nagy a hasonlóság. A két asszociáció elkülönítése nemcsak itt,
hanem más síkvidéki tájakon is problémát jelent. Mégis az eredmények azt igazolják, hogy
a tölgy-kőris-szil ligetekben kevesebb a mezofil (Fagetalia) és több a higrofil (Salicetea
purpureae, Alnion incanae) elem, mint a gyertyános-tölgyesekben (1-2. ábra, 2-3. táblázat),
amely a differenciális fajok listájából is tükröződik. Ilyen megkülönböztető faj pl. a Padus
avium, az Ulmus laevis és az U. minor, valamint több mezofil elem (pl. Anemone nemorosa,
Asarum europaeum, Oxalis acetosella, Veronica montana stb.) alárendeltebb szerepe (4.
táblázat). A sokváltozós elemzések sem hoztak éles elkülönülést (6-7. ábra). A dendrogramon
és az ordinációt bemutató ábrán ugyan megfigyelhető némi csoportosulás, de a két
asszociációból vett minták több helyen is keveredést mutatnak. Tisztább képet kapunk viszont,
ha a hazai Mura-vidék két végén levő egy-egy nagyobb erdőből (Tornyiszentmiklós
„Mura-erdő”; Murakeresztúr „Gyurgyánc-erdő”) készült felvételek egymáshoz való viszonyát
vizsgáljuk meg. Ebben az esetben két fő csoportot, s mindkettőn belül két-két alcsoportot
kapunk. Az egy társuláshoz tartozó felvételek azonban nem egy-egy főcsoporthoz
tartoznak. A főcsoportokon belül ugyanis ugyanazon erdőben készült tölgy-kőris-szil
ligetek és gyertyános-tölgyesek képeznek egy-egy alcsoportot. Az elsődleges elkülönülés
tehát nem társulás szinten, hanem az erdők szerint történik (8-9. ábra).
198