Kanitzia 18. - NYME Természettudományi Kar - Nyugat ...

Érdekes eredményt kaptunk viszont a hazai Mura-vidék két végén levő tornyiszentmiklósi
„Mura-erdő” és a murakeresztúri „Gyurgyánc-erdő” felvételeinek összehasonlításával. A
sokváltozós elemzések szerint nem a két asszociáció, hanem a két erdő különült el, s mindkét
csoporton belül a tölgy-kőris-szil ligetek és a gyertyános-tölgyesek felvételei képeznek
egy-egy alcsoportot (8-9. ábra). A tornyiszentmiklósi „Mura-erdő” tölgy-kőris-szil ligetei
ezek szerint nem a murakeresztúri tölgy-kőris-szil ligetekkel mutatják a közelebbi rokonságot,
hanem a tornyiszentmiklósi „Mura-erdő” gyertyános-tölgyeseivel. Ennek oka valószínűleg
a fragmentációban és izolációban keresendő. A két erdő között mintegy 30 km
távolság van, s mivel ma már nincs összeköttetésük a Murával, közöttük ökológiai folyosó
sincs. A fragmentálódás és izoláció bekövetkezése óta eltelt idő alatt így fajkészletük
eltávolodhatott egymástól: egyes fajok feltehetően kiszorultak, míg mások az adott erdőben
elterjedtek. Ez eredményezhette azt, hogy mindkét erdőben a tölgy-kőris-szil ligetek és a
gyertyános-tölgyesek faji összetétele között nagyobb a hasonlóság, mint ugyanazon társulás
két különböző erdőben levő állományai között. A tölgy-kőris-szil ligetek és a gyertyánostölgyesek
tehát mindkét erdőben elkülönülnek egymástól, de ez az elkülönülés ma már
csak lokálisan egyértelmű. Ennek ellenére a Mura-vidéken készült felvételek alapján végzet
karakterfaj-statisztikai adatok (2-3. táblázat; 1-2. ábra) és a differenciális fajok (4. táblázat)
alapján a két asszociáció megléte ma is elfogadható.
A Mura-vidék tölgy-kőris-szil ligetei a Belső-Somogy homokvidékének Knautio
drymeiae-Ulmetum-ától már jobban elkülönülnek. Ebben a savanyú homok mellett az eltérő
flórafejlődési viszonyok is szerepet játszhattak (vö. BORHIDI 1958). E különbségeket jól
mutatják a sokváltozós elemzések (6-7. és 12-15. ábra), valamint a differenciális fajok (5.
táblázat). A vizsgált tölgy-kőris-szil ligetekben szórványosan megjelenő Aremonio-Fagion
jellegű fajok (Carex strigosa, Knautia drymeia, Primula vulgaris, Helleborus dumetorum,
Tamus communis) közel sem játszanak olyan szerepet, mint a dél-dunántúli mezofil erdőkben
(vö. BORHIDI 1963, 1965, 1966). Jelenlétük a Zalai-dombság gyertyános-tölgyeseinek
(Helleboro dumetorum-Carpinetum) és Belső-Somogy tölgy-kőris-szil ligeterdeinek
(Knautio drymeiae-Ulmetum) viszonylagos közelségével magyarázható.
Még nagyobb különbség mutatható ki a távolabbi Körös-vidék Fraxino pannonicae-Ulmetum-a
esetében (6-7. és 12-15. ábra). E táj más irányból kapta flóráját, s éghajlata
is más jellegű. Amíg a Mura-vidék a szubatlanti jellegű szubmontán bükkös zónában foglal
helyet, addig a Körös-vidék a szélsőségesen kontinentális erdőssztyep zónába tartozik (vö.
BORHIDI 1961). E klimatikus különbséggel magyarázható a Mura-vidék tölgy-kőris-szil
ligeteinek szubmontán jellege, amely elsősorban a Fagetalia és Alnion incanae fajok
lényegesen magasabb arányában (2-3. táblázat; 3-5. ábra), valamint a differenciális fajok
nagyobb számában (6. táblázat) jut kifejezésre.
A sokváltozós kvantitatív elemzések alapján bizonytalannak tűnik az, hogy a
Mura-vidék tölgy-kőris-szil ligetei a Mura-vidék gyertyános-tölgyeseivel (Veronico montanae-Carpinetum),
vagy a somogyi Dráva-sík tölgy-kőris-szil ligeteivel (Carici brizoidis-
Ulmetum) mutatják-e a legközelebbi rokonságot (12-15. ábra). Véleményünk szerint e
kérdés eldöntése nem oly lényeges. A terepen szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a
faji összetételt tekintve mindkét rokonsági kapcsolat fennáll.
200