Kanitzia 18. - NYME Természettudományi Kar - Nyugat ...

a tölgy-kőris-szil ligetek terjedtek el. Mivel talajvíz által befolyásolt asszociációval állunk
szemben, előfordulása azonálisnak tekinthető.
A Mura-ártér északnyugatról délkelet felé egyenletesen lejt. A tölgy-kőris-szil
ligetek Tornyiszentmiklósnál még 152 m tengerszint feletti magasság mellett találhatók,
Murakeresztúr határában pedig már csak 135 m-nél fordulnak elő. Az égtáji kitettség és a
lejtőszög e társulás kialakulásában nem játszik szerepet. Az alapkőzetet fiatal öntéskavics
és -homok képezi, amelynek felső rétege öntés erdőtalajjá fejlődött. A tájat átszelő vízfolyások
(Mura, Lendva, Kerka) viszonylag magasabb talajvízszintet, valamint üde, párás
és hűvös mikroklímát biztosítanak. Megfigyelések szerint e tölgy-kőris-szil ligetek talajai
a félnedves vízgazdálkodási fokozatba sorolhatók.
Alkalmazott módszerek
A cönológiai felvételek a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola (BECKING
1957) hagyományos kvadrát-módszerével készültek. A felvételek táblázatos összeállí-tása,
valamint a karakterfajok csoportrészesedésének és csoporttömegének kiszámítása az „NS”
számítógépes programcsomaggal (KEVEY – HIRMANN 2002) történt. A felvétel készítés és a
hagyományos statisztikai számítások – kissé módosított – módszerét KEVEY (2008) részletesen
közölte. A SYN-TAX 2000 program segítségével (PODANI 2001) sokváltozós elemzéseket
végeztünk. E téren részben bináris (hasonlósági index: Baroni-Urbani – Buser;
fúziós algoritmus: Group average és Complete link) és kvantitatív (hasonló-sági index: Ruzicka
és Correlation; fúziós algoritmus: Group average és Complete link) cluster-analízist,
részben pedig szintén bináris (hasonlósági index: Baroni-Urbani – Buser; fúziós algoritmus:
Principal coordinates analysis) és kvantitatív (hasonlósági index: Euclidean distance és
Canberra; fúziós algoritmus: Principal coordinates analysis) ordinációt alkalmaztunk. A
kvantitatív elemzéseket a százalékban kifejezett állandósággal (K%) végeztük.
A fajok esetében HORVÁTH F. et al. (1995), a társulásoknál pedig BORHIDI – KEVEY
(1996), BORHIDI (2003), ill. KEVEY (2008) nómenklatúráját követjük. A társulástani és a
karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (OBERDORFER 1992;
MUCINA et al. 1993; BORHIDI 2003; KEVEY 2006a, 2008) módosított SOÓ (1980) féle cönológiai
rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban SOÓ (1964,
1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtunk, de figyelembe vettük az újabb
kutatási eredményeket is (vö. BORHIDI 1993, 1995; HORVÁTH F. et al. 1995; KEVEY ined.).
Eredmények
Fiziognómia
A vizsgált gyertyános-tölgyesek az állomány korától függően 23-32 m magasak,
felső lombkoronaszintjük közepesen, vagy jól záródó (50-85 %). Állandó fajai (K V, K IV)
a Quercus robur és a Fraxinus angustifolia. E két fafaj mellett ritkán az Ulmus laevis is
képezhet konszociációt. Az alsó lombkoronaszint fejlettsége változó. Magassága 12-22 m,
borítása pedig 5-60 %. Főleg alászorult fák alkotják, amelyek között tömeges lehet az Acer
campestre és a Padus avium, ritkán pedig a Tilia cordata. Állandó fajai (K V, K IV) az
Acer campestre, az Ulmus minor és a fákra liánként kapaszkodó Hedera helix.
196