Kanitzia 18. - NYME Természettudományi Kar - Nyugat ...

a meghaladott fogalmak helyett, a magyar tankönyvek és növényhatározók is a nemzetközi
terminológia használatát részesítik előnyben.
A gombáknak (a mikológiai terminológiának) a szótárban való szerepeltetését a
szerző már a bevezetőben megindokolja („hagyományosan a botanikai oktatáshoz kapcsolódnak”),
mégis rögzítendő, hogy a gombák világa, nem a növények világa, nincsenek zöld
színtesteik, más a sejtfaluk, nem képviselői a "zöld növényi útnak". A modern filogenetika
szerint, a gombák nemcsak, hogy nem növények, de a gomba törzsek sem egységesek,
különböző származásúak, a biológiai evolució más irányait képviselik mint a növények.
Szerepeltetésük a hajtásos növényekkel kapcsolatosan nem tanácsos.
A taxonómiai fogalmaknak, mint a rendszertani kategóriák, faj, kisfaj, fajcsoport,
fajta, helyettesítő (vikariáns) taxonok stb. szócikkeknek a megjelenítése a szótárban
alapvetően kapcsolódik a döntően morfológiai-anatómiai témakörhöz, mondhatni szervesen
kiegészíti azt. A kötet nem meríti ki a növényrendszertan szerteágazó fogalomrendszerét,
de érdeme, hogy bemutatja a makrotaxonómiai alapvetések megértésének fontosabb modern
fogalmait mint kladogram, kladisztika, telómaelmélet stb..
Latin-magyar nevezéktani terminológia is bőven szerepel a kötetben (pl. aristatus/szálkás,
gramineus/fűves, mollis/lágy, puha, palmatus/tenyeres, tomentosus/molyhos,
scandens/felkapaszkodó stb.), mégis a gyakorlati növényismeret, a tudományos és magyar
növénynevek szélesebb körű elsajátításának céljából előnyös lehetne további információk
megjelenítése és használata, az irodalomjegyzék forrásainak további bővítésel [pl. Nagylaki
Károly: Növénytani szótár (1943), Bartha Dénes: Latin-magyar segédlet a növényi fajok
tudományos nevezéktanához (1991), Kovács J. Attila: Kis botanikai szótár (2008) stb.],
valamint számos tematikai, régi és új kézikönyv, publikáció, egyetemi jegyzet bevonása által.
A növényanatómia neves magyar kutatói külön szócikkekben szerepelnek a kötetben,
fontosabb részterületek megadásával: pl. Greguss Pál (1881-1982) a nyitvatermők xylotómiája,
Sárkány Sándor (1906-1996) szövetdifferenciálódás, mák-alkaloidok vizsgálata,
Haraszty Árpád (1907-1987) hisztológia, Fridvalszky Lóránd (1927-1994) citológia, hisztológia,
elektronmikroszkópia, Gulyás Sándor (1933-1996) nektáriumok szerkezet-vizsgálata.
Ezáltal a szótár fontos tudománytörténeti hozzájárulás felé irányítja a kötet
használóinak érdeklődését. Az olvasó figyelmét azonban nem kerülheti el, hogy a
botanikatörténeti rész messzi nem teljes, gondolunk itt nemcsak a közelmúlt kutatóira-oktatóira
[Babos Károly xylotómia, Petri Gizella gyógynövények szövettana, Czimber Gyula
csirázás és magbiológia, Gracza Péter virág és termő hisztológia és mások], hanem azoknak
a munkájára akik a magyar botanikai terminológia alapjainak a lerakásánál (modern vagy
meghaladott fogalmaikkal) jeleskedtek: pl. Brassai Sámuel: Bevezetés a növények
organográphiájába (1836), Vajda Pál: Növénytudomány. Magyar-latin fűvésznyelv (1836),
Mágócsy-Dietz Sándor: Előmunkálat a Növénytani magyar Műszótárhoz (1894), Szabó
Zoltán: A növények szervezete (1927, 1933) stb.
Mindezeken túl, elmondható, hogy a jelen kiadással egy alapvető kézikönyv, egy
hiánypótló kötet jelent meg a magyar botanika területén. Ilyen átfogó növénytani tárgyú
nevezéktani szótárral a szakma mindezidáig nem rendelkezett. A teljes munkát áthatja az
akadémiai igényesség, az aktuális szakmai megfeleltetés kényszere. Ugyanakkor az is
kimutatható, hogy az egész szerkesztést inkább a megfontolt óvatosság jellemzi, mely páro-
24