Kanitzia 18. - NYME Természettudományi Kar - Nyugat ...

(SOÓ 1945); Laposdülő (Groapa Rădăii) (BĂDĂRĂU et al. 2002); Bethlentanya (Poiana
Frăţii) (BĂDĂRĂU et al. ined., KOVÁCS 2009 ined.); Mezőpanit (Pănet) (KOVÁCS 2009 ined.).
A cönológiai vizsgálatokat 2010-2011 között végeztük a Szamosháti-dombságon és az
Erdélyi-Mezőségen, terepen 4×4 méteres mintavételi kvadrátokat és módosított AD-skálát
használtunk, a felvételi adatmátrixot klaszter-analízis és ordinációs elemzések keretében
értékeltük. Megállapítható, hogy úgy a Szamosháti-dombság állományai mint az Erdélyi-
Mezőség területén feltárt újabb állományok a kontinentális erdősztyep vegetációhoz (száraz
gyepekhez, sztyeprétekhez) kötődnek, melyek a meredek, napsütötte, felmelegedőkiszáradó
domboldalak, agyagos-márgás alapkőzetű, suvadásos lejtők élőhelyeit jellemzik.
Az összes cönológiai felvétel klaszter-analízise alapján három csoport elkülönülése azonosítható,
melyek sajátosságait legjobban a következő növénytársulások jellemeznek:
Agropyro cristati-Krascheninnikovietum ceratoidis ass. nova, Bothriochloetum ischaemi,
Potentillo arenariae-Stipetum capillatae. Ritkábban a pamacslaboda megjelenik még
(szálanként) más xeroterm gyepek peremén is (Stipetum pulcherrimae, Stipetum lessingianae,
Cariceto humilis-Festucetum rupicolae, Artemisio campestris-Agropyretum intermedii).
A reprezentatív állományok fontosabb diagnosztikus fajai (Krascheninnikovia
ceratoides, Agropyron cristatum, Artemisia campestris agg., Artemisia austriaca, Artemisia
pontica, Brassica elongata, Astragalus mosnpessulanus) alapján az erdélyi Krascheninnikovia-dominálta
állományok többnyire átmeneti (transzgresszív) jellegűek az Artemisio-
Kochion és a Festucion rupicolae társuláscsoportok között. A különösen zavart,
gyomosodó, degradálódó élőhelyeken a pamacslaboda Elymus hispidus-al is alkot
időszakos állomány-fragmentumokat (pl. Borsaújfalu), erre utal SOÓ korábbi feltételezése
is [Agropyro-Eurotietum Soó (1945) 1980 nom. nudum (art. 3.)]. A faj Kárpát-medencei
populációi egykor jelen lehettek még tipikus löszpusztai és löszfalnövényzetben (Salvio-
Festucetum rupicolae, Agropyro pectinati-Kochietum prostratae (ZÓLYOMI 1958, BĂDĂRĂU
et al. 2002) ill. a felmelegedő de gyorsan kiszáradó csupasz felszíneket elfoglaló Artemisietum
pontico-campestris [SOÓ (1947) 1977, KOVÁCS 2009, KARÁCSONYI 2011] erdélyi állományokban,
sztyep-cserjésekkel (Prunetum tenellae) szegélyezve (SOÓ 1947),
ugyanakkor a populációk recens vándorlását sem zárhatjuk ki.
A faj relatíve ellenálló a meredek lejtőket érintő természetes változásoknak, a
folyamatos suvadásoknak, mégis állományainak fennmaradása ma veszélyeztetett a vizsgált
területeken (égetés, legeltetés, erdősítés, gazdálkodás miatt), ezért tekintettel vegetációtörténeti
és növényföldrajzi jelentőségére javasoljuk élőhelyeinek védelmét, ill. azok
IPA-területként való kezelését.
78