Kanitzia 18. - NYME Természettudományi Kar - Nyugat ...

A tornyiszentmiklósi „Mura-erdő” és a murakeresztúri „Gyurgyánc-erdő” Natura
2000 terület. A többi vizsgált erdő a 2007-ben felavatott Mura-menti Tájvédelmi Körzet
része. A vizsgált tölgy-kőris-szil ligetekben néhol hatalmas méretű hagyásfák is találhatók:
Quercus robur (2 m átmérő), Fraxinus angustifolia (2 m átmérő), Ulmus laevis (1,5 m),
Acer campestre (1 m átmérő), Pyrus pyraster (1 m átmérő), Malus sylvestris (0,6 m átmérő).
Az alsó lombkoronaszintben nem ritkák a fává nőtt cserjék (Crataegus monogyna, Corylus
avellana, Padus avium), amelyek törzsátmérőjük elérheti a 40 cm-t is. E dendrológiai
értékek is igen figyelemre méltók.
Összefoglalás
Jelen tanulmány Magyarország délnyugati részén, a Mura-vidék tölgy-kőris-szil
ligeteinek társulási viszonyait mutatja be 50 cönológiai felvétel alapján. Ártéri, mérsékelten
talajvíz által befolyásolt, azonális asszociációval állunk szemben. Az ártéri gyertyánostölgyestől
(Veronico montanae-Carpinetum) elsősorban a Galio-Urticetea, a Saliceta purpureae
és az Alnion incanae fajok magasabb, valamint a Fagetalia elemek alacsonyabb
arányával különbözik. A társulás felépítésében jóval több szubmontán elem játszik szerepet,
mint az alföldi Fraxino pannonicae-Ulmetum nevű rokon társulásnál: Aconitum vulparia,
Actaea spicata, Adoxa moschatellina, Aegopodium podagraria, Anemone nemorosa, A. ranunculoides,
Arum maculatum, Asarum europaeum, Athyrium filix-femina, Cerastium sylvaticum,
Corydalis cava, C. solida, Daphne mezereum, Dentaria bulbifera, Dryopteris
dilatata, D. filix-mas, D. pseudo-mas, Fagus sylvatica, Gagea lutea, Galanthus nivalis,
Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Geranium phaeum, Hedera helix, Isopyrum thalictroides,
Knautia drymeia, Lathyrus vernus, Luzula pilosa, Majanthemum bifolium, Milium
effusum, Myosotus sparsiflora, Omphalodes scorpioides, Oxalis acetosella, Paris quadrifolia,
Primula veris, Pulmonaria officinalis, Ranunculus lanuginosus, Sanicula europaea,
Stachys sylvatica, Stellaria holostea, Veronica montana, Vinca minor, Viola sylvestris stb.
E növények valószínűleg az egykori hűvösebb, csapadékosabb és kiegyenlítettebb klímájú
„bükk I. kor” maradványfajai, amelyek a velük érintkező gyertyános-tölgyesekből áthúzódtak
a tölgy-kőris-szil ligetekbe is. Néhány szubmediterrán faj előfordulása a szomszédos
Zalai-dombság gyertyános-tölgyeseivel (Helleboro dumetorum-Carpinetum) és Belső-Somogy
tölgy-kőris-szil ligeterdeivel (Knautio drymeiae-Ulmetum) való rokonságra utal:
Carex strigosa, Helleborus dumetorum, Knautia drymeia, Primula vulgaris, Tamus communis.
Az asszociáció a Dráva-síkról leírt tölgy-kőris-szil ligetekkel (Carici brizoidis-Ulmetum
KEVEY 2008) azonosítható.
Köszönetnyilvánítás
Köszönetünket fezezzük ki LELKES András természetvédelmi őrnek, aki kitűnő terepismeretével,
útbaigazításaival segítette munkánkat.
Rövidítések
A1: felső lombkoronaszint, A2: alsó lombkoronaszint, AF: Aremonio-Fagion, Agi: Alnenion
glutinosae-incanae, Ai: Alnion incanae, Alo: Alopecurion pratensis, AQ: Aceri
202