hazaérkezzen

KOVÁCS T. ISTVÁN
Tizenkét sor színesen
-Van itt még egy fehér mezõ az oldalban. -lépett ki az irodájából Koroknai Gáspár, a vidéki melléklet
szerkesztõje- Ide még adjatok valamit, mert mindjárt jön a futár és a déli vonattal viszi a napi
anyagot.
Nem volt még akkor internet, de még telefax sem. Nyugdíjas vasutas utazott a megszerkesztett
oldal cikkeivel naponta, az anyalap szerkesztõségébe.
-Van itt egy érdekesség. -mutatta fel Csomádi Laci a kezében lévõ egyflekkest.
-Nemrég hozta be Frédi bácsi.
-Na, mutasd! -kapta ki a kezébõl a redaktor és gyorsan olvasni kezdte.
-Aha! Persze. Frédi bácsi, a flekkbajnok, aki mindig megmenti a lapzártát. -nyugtázta a eredményt.
-Pont befér. -állapította meg és már be is rajzolta a cikk helyét a laptükörbe.
-Halászzsákmány percrõl, percre. Fábián Jenõ találmánya -írta oda a tudósítás címét, amely
arról szólt, hogy egy helybeli mérnök olyan okos masinát talált fel, amely a vízbe állítva magához
vonzza a kíváncsi halakat és ezzel az okos szerkezettel a horgász megtízszerezheti a kapásokat.
Frédi bácsit, azaz Berkes Alfrédot a helybeli újságírók nagy öregjének tartották a városban.
Fõállásban ugyan sohasem alkalmazták. Egy kisvállalat fõkönyvelõje volt, de a központi
szerkesztõség minden évben sordíjas szerzõdést kötött vele, és a havi teljesítménye alapján fizette.
Frédi bácsi a napi munkájából hazatérve, a vacsora után azonnal az íróasztalához ült, és addig
kopogtatta az öreg Remington írógépét, míg el nem szenderült felette. Másnap munkába menet
útba ejtette a szerkesztõséget, és a kéziratokat becsúsztatta a még zárt ajtó alatt.
A fiatal zsurnaliszták örültek, hogy mindig õ írja össze a baleseti krónikát, a tûzoltóság híreit, a
labdarúgó eredményeket, a mozimûsort és az egyéb apróságokat. Neki viszont ez gyors, biztos
közlést jelentett, és szépen gyarapodott a havi teljesítménye. Rendszeres mellékjövedelmébõl arra
is futotta, hogy élete párjával háromévente egyszer néhány napot eltöltsenek Londonban, máskor
Párizsban. A következõ nagyváros Prága lett volna, ha Frédi bácsit egy fiaskó miatt nem ítélik
szilenciumra.
Információs forrása a telefon volt, meg hazafelé menet a kisvárosi utca, ahol egy alkalommal
szembe jött vele Bakonyi bácsi, a városi mozigépészek nagymestere, aki széles gesztussal üdvözölte
õt:
-Gratulálok barátom! Mostmár hosszú életû leszek. Szép nekrológot írtál rólam a mai lapban.
Ebbõl azonban még nem lett baj. A fõszerkesztõségig sohasem jutottak el az ilyen kicsiségek hírei.
Ezekrõl csak némely sznob természetûek szoktak élcelõdni egymás közt, hogy már megint mit írt
a helyi harsona!
A szerkesztõségi nyugalom hálója attól kezdve rezdült meg, hogy a másnapi számban megjelent a
csodacsaliról szóló tudósítás.A harmadik napon pedig Vereszlényi Béla, a szomszéd község hírhedt
kötekedõje nyitott ajtót a szerkesztõségre.