hazaérkezzen

FORGÁCS MIKLÓS
Három vödör melltartó
Itt volt mindenki, a Szlamkagyuszi, a Julika, az Öcsi, meg a Kanala, de eljött Ibolyka néni, a Zbraneklánka, az Ihászrobi,
meg a Bözsike is. A Frunyó otthon maradt, mondták is, hogy õ is eljöhetett volna, de mindenki tudja milyen keményfejû, és
különben is utálják egymást a Szlamkagyuszival, úgyis csak összevesztek volna, ezért talán jobb is, hogy csak a részeges
Oszolidodit küldte el kémnek. Talpon volt egész Barsbendõ (Tekovský •alúdok). Meg kellett beszélni a dolgot. Volt itt egy
diszkó, és zengett akkor az egész falu. S ez bizony zavart mindenkit. Azt mondta a Bagigéza, aki mindig más csajt hozott a
diszkóba, hogy hát ingyen bulizhattak volna otthon a falusiak is, ki se kellett volna mozdulni, táncraperdülhettek volna a
porcelánszarvasokkal, de a falusiak ezt nem úgy vették. Szerintük ez a nyugalmuk megzavarása, meg hát amúgyis a
diszkónak már a neve is rossz, már az is valami nem jót jelent. De aztán a diszkónak mennie kellett, mert aki nyerni akart
tudta, hogy a választási programjába is be kell tennie a diszkó megszüntetését. Barsendõben nem lehet polgármester, aki
nem diszkóellenes. Akad diszkópárti is, de az indulni sem mert a választásokon. Hát a legjobban diszkóellenes be is ülhetett
a polgármesteri székbe, s meg is szûnt a diszkó. A falusiak már gondolkoznak is, hogy kellene egy menyecskekórus, mert
üres most a kultúrház, s abba bizony kultúra való, elég szomorú egy kultúrház igazi kultúra nélkül. Már mindenki el is
feledkezett volna a diszkóról, de hát ugye, el kellett ám menni kitakarítani a bulizók után, mert a diszkó után köztudottan
szétdobált és összetört dolgok maradnak. A takarítóasszonyok élükön a Julikával, és aki vállalta, hogy szólót énekel majd
a menyecskekórusban, elálmélkodtak takarítás közben. Meg fölháborodtak. És megrökönyödtek. És elállt a lélegzetük.
Mert vödrökkel mentek takarítani, üres vödrökkel mentek, s tele vödrökkel mentek el. De mi került azokba a vödrökbe?
Elmondta azt a Julika, hiszen azért jött ide mindenki. „Három vödör melltartót szedtünk össze, három vödör melltartót” –
mondta el Julika mindenkinek. Csóválta a fejét mindenki, még a Zbraneklánka is, pedig õ nem is hordott melltartót, mert
neki nem kellett. Ezt szóvá is tette a Kanal, hogy a Zbraneklánka csak ne csóválja a fejét, mert hisz neki könnyû nem
eldobálni a melltartót, ha jól beindul a buliban, hiszen õ nem hord melltartót, de képzelje el azt a csajt, aki hord melltartót,
és a diszkóban úgy feltüzesedik, hogy egyszerûen muszáj letépnie magáról. Errõl elbeszélgettek, hogy hány csaj kell három
vödör melltartóhoz, mert ám az is lehet, hogy néhány csaj állandóan melltartó nélkül ment haza, és mindig új melltartót
kellett venniük, és morogtak otthon, és õk hazudoztak valamit, de nem tudták megállni, legközelebb is rájuk jött a
melltartóeldobás. A Bagigéza, aki minden diszkón ott volt, csak mosolygott, s nem lehetett tudni, azért mert így volt, vagy
azért mert nem volt semmi, de milyen jó lett volna, vagy csak úgy, hogy azt higgyék, valami mégis volt. „Három vödör
melltartó!” – ismételte meg kissé éneklõ hangsúllyal Julika, mintha egy saját gyûjtésû barsbendõi népdal refrénje volna. Na
és hol vannak azok a melltartók? – tette fel a kérdést Szlamkagyuszi, az jutott eszébe, hogy lehet, a Franyó megszerezte az
árut, és kiárusította a saját hasznára. Bagigéza szerint falumúzeumban van a helye a három teli vödörnek, és lehet, hogy a
takarítóasszonyokat is külön vitrinbe kellene tenni. Julika erre lökdösni kezdte a Bagigézát, de olyan hirtelen emelte a
kezét, hogy szétrepedt a blúza, és kivillant egy neonos-rózsaszín extra-szexis melltartó.