hazaérkezzen

Lassankint e népnek minden fénye
új istenét követve, nyugatra vándorol.
Egyet, -Hazám-, Neked ígérhetek:
Én, az egy -de nem az elsõ-,
szívben-szóban, mindig benne leszek.
Nem mások ellen, vagy valamiért,
önös számítón, csak hálámból, mert -
Te drága otthon-, végre felriadtam,
itt engem, - óvó öledben -, valami ért!
Elért az üzenet, mely az õsi rögtõl-
Öröktõl-, Hozzád is szól a Teremtõ!
Érted is mindig újraéled, a mag, s terem tõ!
Õs-Ten-bõl sarjadó szilárd törzs, újrahajtó
szívekben burjánzó bokra, benne rejtekajtó.
Ha együtt éljük, már nem féljük röpke létünk
Turulmadár, Szent Agyalunk a reményünk.
Nékem nem kívül épül az újabb otthon!
Csupasz falakra új fészkemet hordom.
A régit végleg, porig lebontom.
Tõrül hasadt, ágrólszakadt,
kicsiny nemzet, dicsõ zászlónk
áramlással szembe halad,
elvész az ki kívül maradt.
Úgy döntöttem,
-végleg-
Míg élek
itt maradok
sorsunk közös
kibújni nem tudok.
Szülõm e Föld, a Hon
Millió fiának lelkén át-hatok
S a szívek, -ha hívek
ritmusra gerjed
bennük a dob-banás.
Egyszer - egyet
mikor, a sor
rám kerül
én ad
ok!