hazaérkezzen

Csitár történetéhez
Csitár címere
A címerpajzson aranykorona, a mezõ közepén kis pajzs, körülötte ekevas és csoroszlya, búzakalászok, szõlõfürt ábrázolás
látható. A jobb alsó sarokban ezüst pólyával elválasztott két mezõ látható. A kék és a zöld szín a faluban készült szõttesek
és hímzések kedvelt színe.
A korona a község történetének folytonosságát, egykor a királyi birtokhoz való tartozását jelzi. A címerpajzs formáját a
falu két földbirtokosának (Forgách, Szentiványi) címerérõl kölcsönöztük. A középen elhelyezett kis pajzs Csitár nevének
eredetére, (pajzs, pajzskészítõ) utal. A tervezésnél a község 1788-ban készült pecsétjének motívumait is felhasználták.
A mezõkben lévõ ekevas és csoroszlya a földmûvelésre utal, a búzakalászok, a szõlõtõke az egykor jelentõs gabonatermelést,
a jövedelmezõ szõlõültetvényeket jelképezi. Az alsó részén a mezõt középen kettéosztó ezüst pólya a Csitár patakot jelöli,
amely a 17. század közepéig önálló településnek számító Kis- és Nagycsitárt elválasztotta.
1796 “Csitár. Magyar falu Nógrád Vármegyében, birtokosai Gróf Forgách, és a Religyiói Kintstár, lakosai katolikusok,
fekszik Martzalnak szomszédságában, mellynek filiája, határja közép termékenységû...”
1851 “Csitár, magyar falu Nógrád vmegyében, 791 kath., 6 evang., 8 zsidó lakossal és termékeny hasznos határral.
Földes urai többen. Utolsó posta Balassa-Gyarmat.”
Látnivalók a községben és környékén
Kõfeszület a Petõfi úton
A késõ barokk stílusú feszületet 1791-ben állították, a község közepén, a templommal egy telken, annak szomszédságában.
A szemcsézett, cementált homokkõ oszlop 61 X 58 centiméter keresztmetszetû és 135 centiméter magas talpazata
alapépítmény nélküli. A kereszt 25 X 25 centiméter keresztmetszetû, korpusza közepes nagyságú, a kereszttel együtt egy
kõtömbbõl faragott. A feszület anyaga, formája, faragási stílusa a temetõi feszülettel azonos. A talpazat hátoldalán felújításra
utaló felirat áll: Isten dicsõségére újíttatott 1888.
Római Katolikus templom
Csitár plébániáját már az 1332-1377 évi pápai tizedjegyzékek is említik, s a középkor során önálló plébániájú hely volt,
majd késõbb Nógrádmarcalhoz tartozott. Egyes feljegyzések szerint már 1610 elõtt állt a községben templom, melyet
1688-ban mint elpusztultat említették. Az 1731-es Canonica Visitatió szerint a községben nem régen épített fa templom
állt. A mai, barokk jellegû kegyhely 1747-ben épült, régebbi harangjai az 1713-1789 közötti feljegyzések alapján haranglábon
voltak elhelyezve. A domboldalon szabadon álló, keletelt, azaz kelet felé nézõ, egyhajós templomot Szent Kereszt
felmagasztalására szentelték fel. Berendezése XVIII-XIX. századi.