hazaérkezzen

Tapasztalat egy országos rendezvényrõl
Az a megtiszteltetés ért, hogy röviden tájékoztassam Önöket az elmúlt hónapunk egyik kiemelkedõ jelentõségû eseményérõl,
a Magyarok Országos Gyûlése és Magyarok Vására rendezvényérõl.
Úgy döntöttem, hogy a külsõségekrõl kevésbé írok. A rendezvényrõl számos fénykép és filmfelvétel készült, s aki ezen írást
olvassa, az bele is tekinthet a www. magyarokszovetsege.hu oldal híreibe.
Csupán azt jelzem, hogy látványosságként is élménydús, mind történelmi képeivel, mind az ezer igényes kézmûvessel,
filmjeivel, színházával egyaránt.
Háromnapos mûsorok alatt, több mint fél millió látogató jelent meg!
A rendezvény építésében, mûködtetésében vettem részt egy héten keresztül. Az elmúlt idõ leginkább meghatározó élménye
volt számomra. Elindulásom elõtt elõször éreztem azt a bizonyosságot, melyet illik „elhivatottságnak” nevezni. Valahol
mélyen, belülrõl megszólított a Nemzet, mint mindenki mást: - Legyünk együtt!
Ez az együttlét öröme járta át az egész tábort, napról-napra. Akivel összehozott a feladat, könnyedén megtaláltuk a közösség
élményt. Sem polgári foglalkozásunk, sem vallási, vagy pártbéli kötõdésünk nem volt az, melyre kíváncsiak lettünk volna,
hanem a világlátásról, nemzeti jövõnk lehetõségeirõl, a közelmúlt örömeirõl beszéltünk felszabadultan.
Mindenre önkéntesként vártak jelentkezõket, a szemétgyûjtéstõl a lovas bemutatókig. Mikor némi idejük volt a
fõszervezõknek, azonnal közöttünk ténykedtek munkásruhában, akár az istálló takarításánál is!
Láttam, hogy óráról-órára özönlöttek be a környékbeliek az adományaikkal : kenyérrel, tejjel, kosárnyi paradicsommal,
rekesznyi szõlõvel, utánfutónyi dinnyével, de akár a nagyobb közösségtõl több mázsa csemegekukoricát, tonnaszám szerinti
krumplit is kapott a szövetség. Nemcsak láttam, hanem átéltem azt, mely élmény igencsak hiányzik a nemzetünkben:
Boldogság a megosztás, felajánlás, mert ekkor, az odaadás alatt, s nem a kuporgatás során érzi magát bõségben és
teljességben az ember. Mindezen dolgokból fõzött ételben megjelent az Élet íze, mely teljesen hiányzik a gyártó sorokról
lekerülõ termékekbõl!
Valaha ezen rendezvényt a hun-magyar népek Szala-ként nevezték, mely fogalmilag az „egyenlõk között az elsõk” gyûlése
volt. Képesek voltak éveken és földrészeken keresztül utazni az elszakadt törzsek képviselõi, hogy õsi kapcsolataikat
élõvé tegyék és szellemi vezetõkkel együtt álmodják meg a jövõt!
Igazi rendszerváltozás kezdõdött, mely nem kívülrõl, hanem belülrõl építkezik. A nekem, én-értem dolgozó, egyénekre
szakadt, magamat istenítõ világelv káoszában megszületett a jövõ! Szinte tapintható módon kelt életre az egész tábor
területén.
Oly sokszor tettem már fel az életem során azt a kérdést: - Miért élek? Itt, átéreztem azt, hogy így a jobb! Élettel teltebb
az, amikor a MI-ért élek!
Ettõl senki sem lesz kevesebb. Úgy osszon meg valamit másokkal, hogy maga is gyarapodjon tõle.
Isten, s belõle a gondozó elvet megjelenítõ Boldogasszony elsõségét követi a Haza, család és végül a jó-magam!
S a Föld ismét kivirágzik!
Általunk!
Borsi István