hazaérkezzen

Zarándoklat
Augusztus 17-én hétfõ délután hosszan tartó harangzúgás köszöntötte a XV. Ferences Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat
résztvevõit. A zarándokok augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján gyülekeztek Eszergomban, majd 16-án indultak
útnak, vállalva a 120 kilométeres gyaloglást nemzeti kegyhelyünkig Mátraverebély- Szentkútig, ahová 19-én érkeztek,
majd másnap augusztus 20-án ünnepi szentmisén vehettek részt.
A zarándokok megpihentek templomunkban, az ima és ének után a parókia mellett felállított asztaloknál a helyiek frissítõvel
és süteményekkel várták a több mint kétszáz fõbõl álló fáradt zarándokcsapatot. A kb. 40-50 perces pihenõ után a menet
folytatta útját aznapi végcélja, Patak felé.
Az Orosziak közül többen is csatlakoztak a zarándokcsapathoz és a következõ településig kísérték a menetet, együtt
imádkozva- énekelve a többiekkel, ezen a rövid szakaszon megtapasztalva a zarándoklat élményét. Gyors tempóban
tettük meg a néhány kilométeres szakaszt, rövid idõre megtapasztalhattuk, milyen sok lemondást, kölcsönös alkalmazkodást
igényel ez a néhány együtt töltött nap a résztvevõktõl. Az egyéni érdekek eltörpülnek erre az idõre és beleolvad a közösség
érdekébe, elõtérbe kerül a mások iránti figyelem és a szigorú önfegyelem. Nem az egyén vándorol, hanem a zarándoklat
része lesz, egy kis egysége, alkotó sejtje. A résztvevõk szinte az ország minden pontjáról érkeztek, idõsek és fiatalok,
szerzetesek, nõvérek és világiak, egyetlen dolog kötötte õket össze: a zarándoklat ideje alatt együtt haladtak közös céljuk
felé. A csoportos zarándoklat egészen más hangulatú mint a Tolvay Ferenc könyvébõl ismert látomásokkal kísértett
magányos vándorlás a Caminón, vagy Paulo Coelho -igen népszerû- spirituális utazása a Szent Jakab útján. A csoportos
zarándoklat nem csupán az erõ és kitartás, de az alkalmazkodó képesség és nélkülözés igen nagy erõpróbája
is. Ugyanakkor a közösségben átélt élmények az átélt örömöt is megsokszorozzák, a közös imádság lélekemelõ ereje
felemelõ érzés, magával ragadja azokat is, akik egyénileg viszonylag ritkábban teszik ezt.
A 4-5 kilométeres szakaszt a délutáni tûzõ napon felforrósodott aszfalton, pihenõ nélkül tettük meg. Patakon nagy esemény
a zarándokok érkezése, már tizenöt éve várják õket évrõl- évre, ilyenkor a falu apraja nagyja süt-fõz, készíti a szállásokat,
sátorhelyeket, mobil zuhanyzókat. A menet érkezésekor szinte mindenki a kapuban áll, integet, mosolyog, üdvözli az érkezõket,
sokukat már ismerõsként, hiszen vannak közöttük akik évek óta visszatérõ zarándokok. Harangzúgás kíséretében haladtunk
végig a falu fõutcáján a szépen felújított templom felé. A délutáni tûzõ nap után jól esett a hûvös templomban megpihenni,
már rég voltam a pataki templomban, az egyik oldalpadról fáradtan megcsodáltam a szép oltárképet, amely az utolsó
vacsora jelenetét ábrázolja, Jézust és a tizenkét apostolt. Amikor mindenki elhelyezkedett, a helyiek közül András Atya
köszöntötte a zarándokokat, megemlékezett az évfordulóról, idén a ferences rend alapításának szintén évfordulója van,
Assisi Szent Ferenc 800 évvel ezelõtt kapott engedélyt III. Ince pápától a rendalapításra. Majd elõkerültek a
zarándokkönyvek és elkezdõdött az ima, könyörgés, zsoltározás együtt a helyiekkel. Szinte zsúfolásig volt a kis templom,
a kórusról is csüngnek. Nem volt zarándokkönyvem, nem tudtam a zsoltár szövegét, de a mellettem ülõ ferences barát
megosztotta velem könyvét, így én is követni tudtam a szöveget. Ima után néhány praktikus információ hangzott el a
vacsoráról, az esti mûsorról, a tisztálkodási lehetõségekrõl és a szállásokról. Néhányan még egy-egy
mûsorszámmal jelentkeztek az esti programhoz. A pataki szálláson évrõl évre meglepetés mûsort rendeznek, ahol a helyiek
és a zarándokok is elõadnak valamit, hogy mit, az ekkor még számomra is rejtély volt, ezért kíváncsian vártam az este fél
kilences idõpontot. Közben a zarándokok átmentek a parókia udvarára, ahol szálláshelyet, sátorhelyet, tisztálkodási lehetõséget
kereshettek maguknak. A nehezebb csomagokat, sátrakat, hálózsákokat autó szállította szállásokra, így a zarándokoknak
csak a napi csomagot kellett magukkal cipelni. A parókia kertjében a helyiek már mindent elõkészítettek az esti vacsorához,
itt sürgött forgott a falu apraja-nagyja, a legidõsebbtõl a legfiatalabbig szinte mindenki, a falu vezetõi is jelen voltak és
köszöntötték a zarándokcsapatot. A hatalmas üstökben õzgulyás, valamint vadpörkölt várta az éhes vándorokat, a pörkölthöz
többféle köretbõl és savanyúságból lehetett választani, az ízletes és bõséges vacsorából jutott a helyieknek és a kísérõ
vendégeknek is. Vacsora után forró tea vagy hideg üdítõ és ásványvíz szolgált szomjoltóként. Vacsora alatt a zarándoklathoz
újonnan csatlakozottaknak lehetõségük volt regisztrálni az útra. A pihenõk alkalmával több idõ jut a beszélgetésre,
ismerkedésre. Egy Budapestrõl érkezett lánnyal beszélgettem, aki Esztergomtól tart a zarándoklattal és csodálkozva mesélt
lakóhelyünk szépségérõl, milyen gyönyörû helyeket ismert meg. Valóban vidékünk legszebb helyeit fûzi fel a zarándoklat
útvonala: kis kápolnákat, templomokat, forrásokat, a várat, apró településeket, csendes erdõket, keresztekkel és
szentképekkel kísért utakat, régi kõhidakat, építészeti és mûvészettörténeti emlékeket, de nem csak tárgyi emlékeket de
ezekhez kapcsolódó történeteket és legendákat is.