hazaérkezzen

MAGLÓDI IMRE
Börtön
Nincs még a Földön ennyi gyûlölet egy helyen,
gonoszság és düh, mindenki az ellenségem;
Itt él hazánk alja, s népe cellákba zárva,
bámulnak a rácson, mind új csodára várva.
Alig van szó, csak a dicsõ múltról regélnek,
bebukásuk elõtt szinte kiskirályként éltek;
Gyilok, vagy rablás, nem gond, lehet együtt a kettõ,
tervezik a jövõt, a Nagy Buli a menõ.
Cigi, dohány, kávé: létfenntartó mocsok,
legtöbb rabnak esze csupán ezek körül forog.
Ha Istent említem, lelkük süket, ajkuk néma;
Csak egymás rokona lehet itt szent téma.
Nincs Jó Teremtõ, ám ha van, legyen átkozott,
alig csórtam valamit, mégis ide juttatott,
a bírói tévedés, rosszkor vagy rossz idõben;
Hamis vád, nincs alibi, már bent is vagy a csõben.
Hatszor három méter, alig nagy konyhának,
íme a zárka, hová nyolc „zsiványt” bezárnak.
Ez valódi büntetés: napi húsz órában;
Hétrõl-hétre létezni egymás szagában.
Mindenki megkapta megérdemelt jussát,
már akit a „zsandár” éles szeme meglát.
Vagy ha mégsem, bízik, nem kap most már semmit,
az igazság lova három lábra sántít.
A büntetés mértéke nem mindig reális,
a bíró szeme véres, védekezni kár is.
Lopni NAPOT érdemes, mert a többi bukta;
Néhány ezer milkó, s a törvény igen furcsa.
Nap nap után együtt, szinte velük élek,
fertõzõ e hely, már senkiben sem hiszek.
Nincs kis bûn, mert aki lop, az jó nem lehet;
De mentséget keres, ki vét, egyebet nem tehet.
„Ki itt belépsz, hagyj fel a reménnyel”, írta a költõ,
e sor a pokolban van, ám egy hely e kettõ.
Hit szerint ott tisztulnak, de égni itt nem kell;
Földi purgatórium, ördög nincs, csak smasszer.