hazaérkezzen

Napközben rendszerint az erdõk védelmében pihennek, alkonyattal indulnak táplálékszerzõ útjaikra. Többnyire csapatokban,
un. rudlikban élnek, többnyire ivari és részben korbeli elkülönülés mellett.
A szarvasfélék közül a dámszarvassal és az õzzel ellentétben a vaddisznóhoz hasonlóan a gímszarvasok szívesen dagonyáznak.
A nyári nyugodt -, agancsnövelõ -, a bikák „döhérségi” idõszaka után a nyárvégi meleg idõszakot követõ lehûlés meghozza
a nászt, a szarvasbõgést. A vemhes tehenekben a megtermékenyített petesejt a tél folyamán pihen, hogy május-június
hónapban világra jöhessen az általában egy -, ritkán két borjú.
A borjat anyja eleinte elfekteti és csupán szoptatáskor látogatja. A tehénnek 3-4 hónapig van teje. A borjú a következõ
ellésig marad anyjával, azt követõen anyja rudlijával jár. A fiatal bikák a bikacsapatokhoz csatlakoznak.
A gímszarvasoknak a hiúz és a farkas visszaszorulásával természetes ellensége hazánkban nincs, az állományának védelme
és szabályozása a vadásztársadalom feladata.
Seregély (Sturnus vulgaris)
Zömökebb, kisebb testû madár, mint a fekete rigó, mellyel a laikusok gyakran összetévesztik. Hossza 20 cm körüli.
Tollazata zöldesen csillogó fekete alapon szürkével pettyezett. E pettyezettség a nyár folyamán jórészt eltûnik, mivel a
szürke tollhegyek ekkorra lekopnak. A kirepült fiatalok szürkésbarnák.
A társas életmódot folytató madár gyakran fürgén futkosva a földön, legelõkön keresi táplálékát. Röpte gyors
szárnycsapásokból áll, melyet siklások tarkítanak. Lenyûgözõ az õszi hatalmas seregélycsapatok felhõnyi tömegének
légibemutatója.
A seregély egyaránt elõfordul a településektõl távoli erdõfoltokban, fasorokban, de az ember közeli kertekben, parkokban,
vagy akár a nagyvárosok zöld övezeteiben is.
Hagyományos éjszakázó helyeikhez ragaszkodnak, melyet hangos „beszélgetés” közepette foglalnak el, majd a hangoskodást
akár egész éjszakán át folytatják. Ilyenkor a szõlõsgazdáknak nem a legkedvesebbek, mert bizony valóban érzékeny
károkat tudnak okozni az említett hatalmas csapatainak megjelenésével.
A ház körül mesterséges fészekodúkkal megtelepíthetõek, azt szívesen foglalják el, amennyiben annak röpnyílása 45-50
mm. Erõszakos fészekfoglaló, igen gyakran a neki megfelelõ odúból kiszórja, kilakoltatja az azt elfoglaló verebet, más
madarat. A madár kedves szomszédunk is lehet, amikor széles skálán mozgó énekével, hangutánzó képességével kápráztat
el bennünket.
Költési ideje április, május hónapokra esik, amikor mindkét madár kotlik a 12-13 nap alatt kikelõ tojásokon. A fiatalok
20-22 napos korukban repülnek ki és mint az odúban töltött utolsó napjaikban, úgy kirepülésük után is egy ideig hangosan
követelik eleségüket.
A természetben rovarokat, csigákat, férgeket, bogyókat fogyaszt, hernyófogyasztásával igen hasznossá tudja tenni magát.
Hómentes, enyhe teleken, vidékeken alkalmanként áttelelhetnek a nagy seregélycsapatok, különösen szarvasmarhák járta
legelõk közelében.
Téli madáretetés
Sokakban bizonyára megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon miért foglalkozunk ezzel a témával már szeptemberben.
Nagyon bízom benne sikerül erre a kérdésre is választ adnom, valamint hasznos tanácsokkal szolgálhatok a házunk táján
a téli ínség idején elõforduló apró, kedves énekesmadaraink etetését illetõen.
Mindenek elõtt azzal kell kezdenem, hogy ha fel akarjuk vállalni e tevékenységet, azt csupán nagy felelõsséggel tehetjük és
bizony arra fel kell készülni.
A szeptember, október hónap az etetõk elkészítésének, s részben a takarmányok beszerzésének az ideje.