hazaérkezzen

Eszébe jutott az elsõ nyalóka íze, amint piros cseppekké olvadva szájában megajándékozta
a boldogság tünékeny köd-valóságával. Eszébe jutott az elsõ mozielõadás, mely egész
életében meghatározó élménnyé vált, s amely örök idõkre Coppola és Brando rajongójává
avatta. Eszébe jutott az elsõ könyv, mely terjedelmességével és elképzelhetetlenül elvont
mondanivalójával örök idõkre az olvasás útján szerzett élmények abszolút ellenzõjévé tette.
Eszébe jutott az elsõ doboz sör, mely mint jéghideg arany csorgott végig nyelõcsövén,
s a nyolcvankettes nyár legmenõbb srácává tette abban az átkozott iskolában, melyet
világéletében tiszta szívbõl gyûlölt. A tanárok is felbukkantak az elmúlás habjai alól,
kik erõszakot nem nélkülözõ nevelési módszerekkel próbáltak „embert” faragni belõle,
és még sok, hozzá hasonló ember-kezdeménybõl. Az egykori társak nevét már homály
fedte és ez a homály lassan ráereszkedett életének többi szakaszára is, míg végül, mint
egy támadásra kész gyilkos vipera, felsziszegett elõtte a jelen oszlopai között.
De egyetlen pillanat, örök idõkre, kitörülhetetlenül részese lett az életének, s ez a
pillanat volt az, mely orkánként söpörte ki lába alól a talajt, s juttatta el az öngyilkosság
szánalmas és megvetendõ állapotának elhagyatott szigetére. A felismerés pillanata.
Lázasan kutakodott az évek folyamán sodródó sértések és megaláztatások flottája között.
Már-már beteges igyekezettel kereste a peremvidékekre szorult barátságok lassú
erjedésének ok-okozati viszonyát, de minden kérdésére csak az Üresség felelt.
Próbált emlékezni a vágyak kimondatlanul heverõ szó-torzóira, próbált rendszert
keresni az események és történések kaotikus rendszerében, de akárhány útra is lépett,
mindegyik Önmagába vezette, s Õt magát jelölte ki ezen elviselhetetlen állapot felelõseként.
Az utolsó éjszaka méhébe csavarva, végül erõt vette rajta a „bátor gyávaság”, s a párnája
alatt heverészõ pisztoly tárában vegetáló töltényt egy pillanat alatt fontos feladattal
bízta meg. S miután a kijelölt ösvényen áthaladva, a töltény lyukat ütött az ablakon is,
teste béke-mázba ragadt homokzsákként omlott bele a megbékélés vértõl vöröslõ magányába.