Kozári Mónika -Magyarország története 16 A dualizmus kora 1868 ...

Csendőrök a Parlament
lépcsőjén, 1912. június
eleje. Balogh Rudolf
felvétele
Karikatúra Tisza Istvánról
és Lukács Lászlóról, 1913
választójogi törvényt akarta módosítani.
A Szociáldemokrata Párt kilátásba helyezte
az általános politikai tömegsztrájkot, mert
legfőbb követelésüket, az általános, egyenlő
és titkos választójogot nem teljesítették.
A kormány erre azzal az intézkedéssel vála­
szolt, hogy 1912 decemberétől a csendőrsé­
get is be lehetett osztani rendőri szolgálatra
a városokban is. Ezt az eljárást a képviselő­
ház - amely ekkor „csonka parlamentként"
működött, mert az ellenzékiek részben ki
voltak tiltva, részben a kormány politikájá­
val szembeni ellenállás demonstrálásaként
nem vettek részt az országgyűlés munkájá­
ban - is elfogadta. A csendőrség katonailag
szervezett fegyveres erő volt, amely a bel­
ügyminiszter felügyeleti jogkörébe tartozott
és fennhatósága a megyékre terjedt ki. A vá-
rosokban 1881 óta rendőrség működött,
amely a városok közigazgatási bizottsága alá
volt rendelve. A csendőrség egységeit ettől
kezdve a választójogi és a háborúellenes tö­
megmozgalmak letörésére küldték a váro­
sokba, mindenekelőtt Budapestre. Emellett
a kormány arra készült, hogy módosítja a
büntető törvénykönyvet és a politikai tö­
megsztrájkot bűncselekménnyé nyilvánítja,
de végül az ellenzék ellenállása miatt erre
nem került sor, és a Munkapárt vezetése is
inkább az alkut választotta, amit a Szociál­
demokrata Párt vezetése is elfogadott.
Az ellenzék egyébként nagyon gyengén
politizált. Először is nem volt programjuk
sem a gazdasági kérdésekre, sem a társadal­
mi, nemzeti, nemzetiségi problémák megol­
dására, sem a közjogi kérdések rendezésére.
A nemzetiségi kérdésben a zömük kon­
zervatívabban gondolkodott, mint Tisza Ist­
ván, és elvetették Tiszának a románokkal
való egyezkedő politikáját is. A kormány az
1910-es években a háború közeledése miatt
korlátozta a politikai szabadságjogokat, de
az ellenzéket ez sem sarkallta arra, hogy vál­
toztasson addigi politikáján. Az viszont,
hogy a kormány politikája az 1910-es évek
elején határozott volt és markáns, elsősor­
ban nem a miniszterelnököknek, hanem a
kormányaikat kézben tartó Tisza Istvánnak
volt köszönhető.
Tisza István 1913. június 10-én lett
miniszterelnök, minthogy elődjét, Lukács
Lászlót az ellenzék egy lejárató kampány­
nyal, korrupciós vádakkal megbuktatta.
Tisza István miniszterelnöki kinevezé­
sével a belpolitika iránya értelemszerűen
nem változott, legfeljebb az események
gyorsultak föl. Mivel egyre fokozottabban
készültek a háborúra, egyre jobban távo­
lodtak a liberalizmus elveitől és gyakorla­
tától. Korlátozták az esküdtszékek hatás­
körét, az egyesülési és gyülekezési jogot, és
új sajtótörvényt fogadtak el, amely beve­
zette a cenzúrát és szigorú feltételekhez kö­
tötte az újságok terjesztését.
A külpolitikát meghatározta az, hogy
a századfordulóra kialakult két hatalmi