Kozári Mónika -Magyarország története 16 A dualizmus kora 1868 ...

Az első magyar bizottság
(delegáció) tagjainak
csoportképe, 1868
Eötvös József, 1867 körül
ségekkel rendezni kell a kapcsolatokat.
Szembesülni kellett azzal, hogy Magyaror­
szág soknemzetiségű állam. Ezt az országot
valóban sok nemzetiség lakta, nem négy,
mint Svájcot. A magyar birodalomfélben
a magyarok mellett éltek horvátok, romá­
nok, szlovákok, németek, szerbek, ruszinok,
zsidók, mellettük pedig még jóval kisebb lé­
lekszámú, más néptöredékek, például gö­
rögök, örmények, cigányok. Erdélyben,
a Bácskában és a Bánátban egymással ösz-
szekeveredve éltek a nemzetiségek.
Mindezek ellenére akadtak olyan ma­
gyar politikusok, akik némi idealizmus­
sal úgy képzelték, hogy Magyarorszá-
1 gon megteremthető a „keleti Svájc".
A zöm azonban úgy gondolkodott, hogy
Magyarországon egy politikai nemzet
van, és az a magyar. A többieknek biztosí­
tani kell anyanyelvük használatának a jogát
a közigazgatás helyi szintjein és a bírás­
kodásban, oktatásban, vallásgyakorlásban.
A kiegyezéskor kimondták az állam vala­
mennyi polgárának egyenjogúságát polgári
és politikai tekintetben. Kollektív politikai
jogok adásáról viszont szó sem lehetett, te­
rületi autonómiáról pedig végképp nem.
A magyar politikusok az osztrákoktól elté­
rően esetleges föderalizálásban sem gondol­
kodtak. 1868-ban persze a dolgok még mesz-
sze nem tartottak itt, ezekre a követelésekre
- a területi autonómia kivételével, mert azt
már 1848-ban is követelték - a nemzetiségek
részéről is csak fokozatosan, a dualizmus ké­
sőbbi évtizedeiben került sor. A nemzeti­
ségek politikai fejlődése, önszerveződése és
a jogaik érvényesítésére irányuló egyre foko­
zottabb törekvés egy folyamat volt.
1868-ban, amikor a magyar nemzetiségi
törvény született, a világon egyedül Svájc-