Kozári Mónika -Magyarország története 16 A dualizmus kora 1868 ...

oldani. Ezt az ellentmondást, hogy birodal­
mi parlament ne jöhessen létre, de a közös
költségvetés jóváhagyása mégis parlamenti
keretek között történjen, úgy oldották föl,
hogy létrehoztak egy sehol máshol nem lé­
tező intézményt, amely a delegáció nevet
kapta. A delegáció az országgyűlés által ki­
küldött 60 tagú, külön osztrák és külön ma­
gyar bizottság volt. A kiegyezési törvényben
aprólékosan beszabályozták, hogy a dele­
gációk mikor, hol és milyen szabályokkal
ülésezhetnek, és gondoskodtak arról, hogy
a két delegáció együttes tárgyalást semmi­
lyen körülmények között se tarthasson.
Ugyanabban a teremben csak szavazás al­
kalmával ülhettek le, akkor viszont nem be­
szélhettek, hogy közös birodalmi parlament
semmiképpen ne alakulhasson belőlük.
Az Osztrák-Magyar Monarchiának vol­
tak közös ügyei: a külügy, a hadügy és az
ezek fedezésére szolgáló pénzügy. A közös
ügyek képviseletére és intézésére közös álla­
mi szerveket kellett létrehozni. Ezek voltak
a közös minisztériumok, a külügyminiszté­
rium, a hadügyminisztérium és a pénzügy­
minisztérium. Mindháromnak Bécsben
volt a székhelye. Sok-sok vita forrását jelen­
tette, hogy a három miniszter alkot-e közös
minisztertanácsot, és a közös miniszterta­
nács közös kormánya-e a birodalomnak
vagy sem. Ez utóbbin még az utókor is haj­
lamos vitatkozni. Ténylegesen a minden­
napok kialakították a közös miniszterta­
nács létét, működési rendjét, és illuzórikus
volt azt képzelni, hogy egy ekkora biroda­
lom működhet közös operatív hatalmi
centrum nélkül. A közös minisztertanács
ülésein részt vett az osztrák és a magyar mi­
niszterelnök is, sőt időnként egy-egy kérdés
tárgyalásához szakértőket is hívtak.
A külügy, a hadügy és a közös pénzügy
„pragmatikus közös ügyek" voltak, amely
nevét az 1723-ban kötött Pragmatica Sanc-
tiÓTÓl kapta. A Pragmatica Sanctio, az ural­
kodó és a rendek közötti egyezség a bi­
rodalom oszthatatlan és felbonthatatlan
kormányzására és az örökösödés rendjére
vonatkozott. Ezt olyan jogi alapnak tekin­
tették a 19. század második felének köz­
jogászai, amelyen a dualizmus rendszere
nyugodott.
A pragmatikus közös ügyek mellett te­
remtettek „dualisztikus közös ügyeket" is,
amelyeknek együttes kezelését a célszerűség
diktálta. Ilyenek voltak a vám- és kereske­
delmi ügyek, a közös pénzrendszer, a köz­
lekedés területén néhány vasútvonal közös
működtetése. Ezek a kérdések a két kor­
mány közötti alkudozások tárgyát képez­
ték. Még két dolgot soroltak a közös ügyek
közé: azoknak az államadósságoknak a tör­
lesztését, amelyeket még a Habsburg Biro­
dalom vett föl a kiegyezés előtt, és amelyek­
nekviseléséből Magyarország is részt vállalt,
és a birodalom működtetéséhez szükséges
költségek viselését, amelyet kvótának ne­
veztek. Ezeknél azt az arányt határozták
meg, ahogy a terheket a két ország között
felosztották. Az arány meghatározásában
a két országgyűlés játszott szerepet.
A magyar országgyűlés sok fontos tör­
vényt alkotott Andrássy miniszterelnöksége
alatt. A szabadságharc egyik legfőbb tanul­
sága az volt, hogy a magyarországi nemzeti-
Az Osztrák-Magyar
Monarchia országainak
és tartományainak címerei