Kozári Mónika -Magyarország története 16 A dualizmus kora 1868 ...

Jómódú polgárcsalád.
Strelisky felvétele
Perger József budapesti
fűszerkereskedő Erzsébet
körúti üzlete, 1901
A nem nemesi származásúak döntő többségükben
polgárok voltak, főleg magyar,
német és zsidó származásúak, de a parasztság
felső rétegeiből is be lehetett kerülni
az értelmiségbe, ha ez nem is volt
igazán jellemző.
Valamelyes egyszerűsítéssel három csoportra
oszthatjuk az értelmiségieket: köztisztviselőkre,
magántisztviselőkre és a
diplomásokra, akik részben szabadfoglalkozásúak
voltak. Közülük a társadalomban
a köztisztviselők voltak a legmegbecsül­
tebbek. Ez a csoport erősen hierarchizált
volt a miniszterelnöktől a segédfogalma­
zóig. A magántisztviselői réteg kialakulását
egyértelműen a polgárosodás hozta magá­
val. Ők az ipar, a kereskedelem és a hitelélet
működtetését szolgálták. A gyárak mérnö­
kei, a nagyobb kereskedelmi vállalatok al­
kalmazottai és a bankok tisztviselői egy­
aránt idetartoztak. Ebben a csoportban
jelentős számban dolgoztak zsidó vallásúak,
a magántisztviselők 40 százaléka közülük
került ki. A századfordulón azonban már
nemes, sőt néhány főnemes magántisztvi­
selő is volt, vezető állásokban. A főisko­
lai vagy egyetemi diplomával rendelkezők
közé tartoztak az ügyvédek, orvosok, épí­
tészek, művészek, újságírók, és a mérnö­
kök közül azok, akik nem álltak alkalma­
zásban, valamint a tanárok és a papok.
A diplomásoknak 33 százaléka volt zsidó
vallású.
1910-ben a magyar társadalomnak közel
13 százalékát tette ki a kispolgárság. Ez egy
nagyon heterogén réteg volt mind szárma­
zását, mind körülményeit tekintve, amely­
nek a kialakulását szintén az iparosodás,
a társadalom modernizációs folyamata hoz­
ta magával. Voltak köztük nemesek, városi
és falusi iparosok, birtokos parasztok és ag­
rárproletárok leszármazottai.
1848-at követően a legszembetűnőbb
társadalmi változás a munkásság kialakulá­
sa volt. Az 1910-es években már a népesség
13 százaléka ipari munkás volt. Az ipari
munkásság zöme Budapesten és közveden
környékén élt, és a hazai iparfejlődésnek
megfelelően 60 százalékuk nagyipari mun­
kás volt. A gyáripar sok szakmunkást igé­
nyelt. Kezdetben csak kisebbségük volt
magyarországi születésű, és ők is inkább
gyakorlatuk, semmint az iskolázottságuk
folytán váltak szakmunkássá. Eleinte a szak­
munkások osztrák és cseh területekről jöt­
tek, de a századforduló táján már egyre ke­
vesebb volt a bevándorolt szakmunkás, és
ők már zömében a Monarchia határain
túlról, elsősorban Németországból érkéz-