Kozári Mónika -Magyarország története 16 A dualizmus kora 1868 ...

tek. Sőt ekkor már az is előfordult, hogy
magyar szakmunkások áramlottak ki, el­
sősorban Romániába, kisebb mértékben
Szerbiába. A munkásosztálynak csak mint­
egy 6 százaléka volt szakmunkás. Az ő heti
bérük meghaladta a 40 koronát.
A munkásosztály zöme betanított mun­
kás és segédmunkás volt. Ezekben a csa­
ládokban az egy kereső bére nem volt
elegendő a család eltartására, legalább két
kereső kellett. A munkásság 23 százaléka
nő, 13 százaléka gyerek volt. Ők elsősorban
a könnyűiparban kaptak munkát.
Ahogy nőtt a munkásság létszáma, úgy
romlottak lakáskörülményeik. Nőtt az al­
bérlők és ágyrajárók száma, és egyre ke­
vesebb munkáscsalád lakott kétszobás
lakásban. Inkább nagy bérházak szoba-
konyhás lakásaiban éltek, és sokan tartot­
tak ágyrajárót a konyhában. A bérházak
nagy hányadában csak az udvaron volt víz.
Nagy előrelépést jelentett már az is, hogy a
századfordulón épülő házakban már beve­
zették a lakásokba a vízvezetéket. Viszont
változatlanul csak egy közös mellékhelyiség
volt szintenként a folyosó végén.
A munkások zöme azonban paraszt, ag­
rárproletár családokból jött, ahol az élet­
körülmények gyakran ennél is rosszabbak
voltak. A nagybirtokokon a cselédházak je­
lentős részében több család élt egy szobá­
ban, és az 1910-es évek célkitűzése között
szerepelt annak megvalósítása, hogy egy
szobában csak egy család lakjon.
Az előbbiekben bemutatott magyar tár­
sadalmi szerkezetet Erdei Ferenc nyomán
Munkások a Láng-gépgyár­
ban, 1900-as évek eleje