Kozári Mónika -Magyarország története 16 A dualizmus kora 1868 ...

A parlamenti ülésterem be­
rendezésének szétzúzása.
A romokon ellenzéki kép­
viselők, 1904. december 13.
ban bizalmi kérdés volt a kormány és a mi­
niszterelnök iránt.
1904. november 14-én a Szabadelvű Párt
értekezletén Tisza a házszabályok módosítá­
sának gyors keresztülvitelére tett javaslatot,
arra hivatkozva, hogy az ellenzék még a ház-
szabály-felülvizsgáló bizottság kiküldésére
sem hajlandó. Másnap Dániel Gábor sza­
badelvű párti képviselővel ismét beterjesz­
tette márciusi indítványát. Ez volt a Lex
Dániel, amelyet november 18-án a délutáni
ülésen a szabadelvű párti többség meg is sza­
vazott. A megszavazásra a hírhedt „zsebken-
dős szavazással" került sor. Perczel Dezső
házelnök este fél tíz tájban, amikor Tisza Ist­
ván befejezte beszédét, több jelentkezőnek
már nem adott szót, majd zsebkendőjével
jelt adott a Szabadelvű Pártnak a szavazásra.
Minthogy a dualizmuskori parlamentben
felállással, illetve ülve maradással szavaztak,
a többség pedig a jelre fölállt, a törvényt
megszavazták. Az uralkodó pedig még az­
nap be is rekesztette az ülésszakot.
A „zsebkendős szavazás" a magyar parla­
mentarizmus történetének egyik legtöbbet
vitatott eseménye. Tisza a hatályos házsza­
bályok halmozott megsértésével fogadtatta
el a Lex Dánielt. Sok minden egyéb szabály­
talanság mellett bizonytalan, hogy az elnök
egyáltalán föltette-e szavazásra a kérdést,
a szavazatok összeszámlálására pedig sem­
miképpen nem kerülhetett sor, mert az
egész terem talpon volt. Maga Tisza István is
elismerte, hogy a házszabályokat megsértet­
ték, de igazolva látta ennek szükségességét.
A Lex Dániel miatt ifj. Andrássy Gyula
több követőjével kilépett a Szabadelvű
Pártból. Ők voltak a „disszidensek". No­
vember 19-én megalakult a koalíció és ve­
zérlőbizottsága. Az ellenzék feliratot inté­
zett a királyhoz, amelyben a november
18-ai határozat megsemmisítését és a kor­
mány eltávolítását követelték.
1904. december 16-án Tisza István beje­
lentette, hogy előrehozott választások lesz­
nek, nyilvánítson véleményt a nemzet a tör­
téntekről. Az ország exlex állapotban volt,
tehát az országgyűlést az alkotmány szerint
nem lett volna szabad feloszlatni. Az ország­
gyűlés berekesztésére mégis sor került. Utó­
lag Apponyi is elismerte, hogy ezért a tör­
vénytelen helyzetért nemcsak Tisza Istvánt
terhelte a felelősség, hanem az ellenzéket is,
mert nem voltak hajlandók a megegyezésre.
Mindent összevetve Tisza István a lehe­
tő legrosszabb időpontot választotta a harc
megvívására az ideiglenes fegyverszünet
idején. Várnia kellett volna, és a házszabály­
revíziót más kérdéssel összekötni, olyan­
nal, amivel az ellenzéket meg tudta volna
osztani. Az időpont rossz megválasztása és
a taktika hiánya azt eredményezte, hogy az
ellenzék összekovácsolódott, áldozatként
tüntette föl magát, Tiszát pedig az önké­
nyeskedő agresszor színében.
Tisza elismerte, hogy az ellenzéknek iga­
za van abban, hogy a többség csak akkor
igazán legitim, ha a kialakult majoritás való­
ban a nemzet nagy részének akaratát testesí­
ti meg. Ha a választójogból minél többen
részesülnek, ha a választások minél demok-
ratikusabbak, tisztábbak és korrektebbek.
A választójog kiterjesztésétől a hatalom bir­
tokosai két ok miatt féltek nagyon. Egyrészt
a hatalmukat féltették az alsóbb néposztá­
lyoktól, másrészt a magyar nemzet vezető
szerepét a nemzetiségi képviselők tömeges
megjelenésétől.