Kozári Mónika -Magyarország története 16 A dualizmus kora 1868 ...

Tarokkparti a Szabadelvű
Párt klubjában. Ferraris
Artúr olajfestménye
Ferenc Ferdinánd
családjával
kevés volt, a feudális jellegű szolgáltatások
pedig ezen a vidéken tovább fennmaradtak,
mint az ország más tájain. Nem véletlen,
hogy éppen itt robbant ki először az elégedetlenség.
A hatalom ezeket a mozgalmakat
egytől egyig fegyverrel fojtotta el.
Az 1890-es évek második felében átterjedtek
a mozgalmak Szabolcs és Szatmár,
valamint a ruszinok lakta északkeleti me­
gyékre, majd Temes és Torontál megyék­
re is. A nyírségi megmozdulásokban már
a birtokos parasztság is részt vett a sze­
gényparasztok mellett. Az agrárszocialista
mozgalmak progresszív adózást, a politikai
szabadságjogok biztosítását és kiterjeszté­
sét, a feudalizmus maradványainak a fel­
számolását követelték. Az évtized második
felének parasztmozgalmaiban már a föld­
kérdés demokratikus megoldása állt a kö­
zéppontban. Az 1890-es évtizedben tehát
intenzívebbé váltak a nemzeti és társadal­
mi konfliktusok.
A Szabadelvű Pártban Tisza Kálmán
után nem volt olyan erős egyéniség, aki
a pártot az addig megszokott módon egy­
ben tudta volna tartani. A párt bomlásának
folyamata nagy valószínűséggel nemcsak
az alkalmas vezető hiányával magyarázha­
tó, hanem a körülmények változásával is.
Megroppant az a politikai háttér, ami Tisza
Kálmán mögött ott volt. Súrlódások voltak
a nagytőkés és a nagybirtokos csoportok
között, az agrár-merkantil ellentét még egy
évtizedig fennmaradt. Sőt még a nagybir­
tokosok között is voltak különböző irány­
zatok, megosztottak és a politika által meg-
oszthatóak voltak. A párt egysége és ereje
szempontjából kedvezőbb lett volna, ha az
agráriusok testületileg kiválnak a pártból,
de nem így történt.
Ausztria és Magyarország között a ki­
egyezés óta mindig is voltak konfliktusok,
de ezek a századfordulón egy még erőtelje­
sebb rivalizálásba csaptak át. 1890 után
Ausztriában is vége lett az addigi belpoliti­
kai stabilitásnak és politikai válság vette
kezdetét. Pártharcok dúltak, amelyből csak
a századforduló után sikerült kibontakoz­
niuk. Vezető magyar politikusok az oszt­
rák belpolitika válságából azt a következte­
tést vonták le, hogy eljött az idő, amikor
Magyarországnak kell átvenni a vezető sze­
repet a Monarchián belül. Ezt azonban
sem az uralkodó nem nézte jó szemmel,
sem a Rudolf főherceg halálát követően
trónörökössé előlépett Ferenc Ferdinánd,