Kozári Mónika -Magyarország története 16 A dualizmus kora 1868 ...

láspontot képviselt. Ott is elmondta azo­
kat az érveit, amelyeket a Ferenc József­
nek szóló memorandumában leírt. Azon
az állásponton volt, hogy a Monarchiá­
nak kemény, de nem elfogadhatatlan fel­
tételekkel kell fellépnie Szerbiával szem­
ben. Ultimátumot küldeni pedig csak
akkor szabad, ha Szerbia visszautasítja
a feltételeket. Ha azonban elfogadja, az
a Monarchia presztízsét növeli és diplo­
máciai sikert jelent. Azt mondta, hogy
a német háborús nyomásnak nem szabad
engedni, nem Németországra tartozik an­
nak eldöntése, hogy a Monarchia hadat
üzen-e Szerbiának vagy sem. Véleményé­
vel azonban teljesen egyedül maradt a kö­
zös minisztertanácson, az osztrák minisz­
terelnök, Stürgkh szintén támogatta az
ultimátum elküldését.
Egy héttel később már Tisza István is
más állásponton volt. A változásban je­
lentős szerepe volt Berchtold külügymi­
niszternek, aki tudta, hogy Tisza megnye­
rése elengedhetetlen feltétele a háború
megindításának. Berchtold levelet írt Ti­
szának, aminek az volt a fő mondandója,
hogy II. Vilmos és Németország elvárja
a Monarchiától a Szerbia elleni fellépést,
és hogy Berlin kizártnak tartja, hogy Ro­
mánia aktív ellenséges magatartást tanú­
sítana a Monarchiával szemben. Berch­
told jól számított, amikor azt gondolta,
hogy ezek az érvek hatnak Tisza Istvánra.
Tisza számára a német szövetség jelentet­
te a garanciát a Monarchia nagyhatalmi
állásának fenntartására, és Berchtold el­
oszlatta a Romániával kapcsolatos aggá­
lyait is. A Németország által nyújtott ga­
rancia Románia semlegesítésére nagyobb
súllyal esett nála latba, mint az, hogy Bul­
gáriát meg lehetne nyerni szövetségesnek,
de meg kell várni, amíg megerősödik.
A hadüzenet joga az Osztrák-Magyar
Monarchiában uralkodói felségjog volt,
így Tisza két dolgot tehetett, vagy alkal­
mazkodik az uralkodó akaratához, vagy le­
mond állásáról. Az uralkodó pedig a hábo­
rú mellett döntött.
A következő lökést maga Ferenc József
adta azzal, hogy elfogadta azokat a ponto­
kat, amikhez Tisza ragaszkodott, vagyis,
hogy nem annektálnak szerb területeket,
mielőbb szövetségesi viszonyt teremtenek
Bulgáriával, és a Monarchia megpróbálja
felkészíteni a brit közvéleményt, hogy az
elfogadja a Szerbia elleni háborút. Ez
utóbbinak Tisza szintén kiemelt fontossá­
got tulajdonított, és bizony nem alaptala­
nul. A július 14-ei közös minisztertaná­
cson már Tisza is elfogadta Berchtold és
Conrad álláspontját és hozzájárult, hogy
július 25-én 48 órás határidővel ultimátu­
mot juttatnak el Szerbiához. Tisza abban
reménykedett, hogy a háborút sikerül lo­
kalizálni.
Végül az ultimátum átnyújtására jú­
lius 23-án került sor. Két nappal később
megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok
az Osztrák-Magyar Monarchia és Szerbia
között, mert Szerbia nem fogadta el a fel­
tételeket. 1914. július 28-án a Monarchia
hadat üzent Szerbiának. Anglia még fel­
ajánlotta, hogy közvetítésével diplomáciai
úton találjanak megoldást, de ezt a Mo­
narchia udvariasan elutasította. Oroszor­
szág mozgósított és a két szövetségi rend­
szer országai pár nap alatt hadat üzentek
egymásnak. Kitört az első világháború.
Az emberek a mozgósítási
hirdetményt olvassák
az utcán, 1914. július 2 7.
Müllner János felvétele