Kozári Mónika -Magyarország története 16 A dualizmus kora 1868 ...
Kozári Mónika -Magyarország története 16 A dualizmus kora 1868 ...
Kozári Mónika -Magyarország története 16 A dualizmus kora 1868 ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
ukció a magyar országgyűlésben 1898 októberében,<br />
és az obstrukciónak a Szabadelvű<br />
Pártban is voltak szövetségesei. Heves<br />
jelenetek zajlottak a képviselőházban és<br />
a becsületsértések miatt gyakoriak voltak<br />
a párbajok.<br />
Bánffy megpróbálkozott az obstrukció<br />
letörésével. Tisza István - Tisza Kálmán<br />
korábbi miniszterelnök fia, aki már hosz-<br />
szú ideje aktív szereplője volt a közéletnek<br />
- mellé állt az obstrukció letörésében, mert<br />
egyetértve a kormánnyal felelőtlenségnek<br />
és az ország érdekeit sértőnek minősítette<br />
azt. Szilágyi Dezső házelnök azonban velük<br />
szemben ragaszkodott a házszabályok be<br />
tartásához és élesen támadta a miniszterel<br />
nököt.<br />
1898. november végén a kormány már<br />
nagyon szorult helyzetben volt, mert a kö<br />
vetkező évre nem volt elfogadott költség<br />
vetés és az obstrukció miatt remény sem<br />
volt arra, hogy legyen. Az is bizonyosnak<br />
látszott, hogy az Ausztriával kötendő vám-<br />
és kereskedelmi egyezményt sem lehet el<br />
fogadtatni az országgyűlés ellenállása miatt.<br />
A kormány olyan helyzetbe került, hogy<br />
vagy lemond, vagy csak alkotmányellene<br />
sen tud kormányozni, mert elfogadott<br />
költségvetés nélkül csak alkotmányellene<br />
sen vethette ki és szedethette be az adókat<br />
és állíthatta ki az újoncokat.<br />
A Tisza-csoport jött Bánffy segítségére.<br />
A képviselőházban volt egy tömörülés, ame<br />
lyet a két Tisza, apa és fia vezettek. Ők sem<br />
nézték jó szemmel Bánffy módszereit, vi<br />
szont az ellenzék obstrukciós magatartását<br />
is elítélték. Egy merőben szokatlan lépésre<br />
szánták el magukat, olyan törvényjavasla<br />
tot akartak elfogadtatni, amely a kormány<br />
nak felhatalmazást ad az 1899. évi költség<br />
vetés elfogadására és az Ausztriával való<br />
gazdasági kiegyezés fenntartására. A Sza<br />
badelvű Párt döntő többsége a javaslat mel<br />
lé állt, de néhányan a legtekintélyesebb po<br />
litikusok közül - Szilágyi Dezső, Csáky<br />
Albin, Hieronymi Károly, ifj. Andrássy<br />
Gyula - kiváltak a pártból. Szilágyi Dezső<br />
lemondott házelnöki tisztségéről. Tisza Ist<br />
ván vállalkozott volna arra, hogy a képvise<br />
lőház elnöke legyen és a Szabadelvű Párt<br />
többségének akaratát keresztülvigye a kép<br />
viselőházon, de nemcsak az ellenzék sora<br />
kozott föl egységesen ellene, hanem a Sza<br />
badelvű Pártban is visszatetszést keltett.<br />
Végül Tisza István került nehéz helyzetbe,<br />
mert Ferenc József sem állt a makacs politi<br />
ka mellé, nem hajlott a Bánffy által ajánlott<br />
rendkívüli állapot bevezetésére és békés<br />
megoldást keresett. Tisza Kálmán is féltette<br />
a fiát attól, hogy a képviselőház elnöki tisz<br />
tének elvállalásával és az obstrukció letöré<br />
sével derékba fog törni politikai karrierje,<br />
ezért arra kérte, hogy utasítsa vissza a felkí<br />
nált házelnökséget. Tisza István nem vállal<br />
ta el a házelnökséget, a Tisza-lexnek elke<br />
resztelt törvénykezdeményezés nem került<br />
a képviselőház elé. A Tisza-csoport segíteni<br />
akart Bánffynak kilábalni a nehéz helyzet<br />
ből, de az ellenkezőjét érték el, a Tisza-lex<br />
a miniszterelnök bukását okozta. 1899. feb<br />
ruár 18-án Bánffy bejelentette lemondását.<br />
1899. január l-jétől az ország kiegyezési<br />
és költségvetési exlex állapotban volt. 1899<br />
februárjában azonban olyan miniszterelnök<br />
váltotta a népszerűtlen Bánffyt, aki közbi<br />
zalmat élvezett. Széli Kálmán lett a minisz<br />
terelnök, jól ismert pénzügyi szaktekintély,<br />
aki már 1875-től pénzügyminiszter volt.<br />
Széli képes volt a feszültségek csökkentésé<br />
re, kompromisszumok megteremtésére.<br />
Az osztrák parlament<br />
épülete Bécsben,<br />
1900 körül<br />
Az országgyűlés elnökének<br />
csengője, 20. század eleje