Kozári Mónika -Magyarország története 16 A dualizmus kora 1868 ...

Széli Kálmán (1843-1915)
1867-ben Vas vármegyében szolgabíró, 1869-től 1911-ig a szentgotthárdi
kerület országgyűlési képviselője volt, Deák-párti, majd szabadelvű párti,
1906-tól alkotmánypárti programmal. 1875-1878 között pénzügyminiszter
volt. Utána a gazdasági életben tevékenykedett, megalapította a Jelzálog
Hitelbankot, amelynek vezérigazgatója, majd elnöke volt.
Családja révén is nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezett mind a Szabadelvű
Pártban, mind az ellenzéki oldalon. Deák Ferenc gyámleánya, Vörösmarty
Mihály lánya, Ilona volt a felesége. Deák hatására kezdett fiatal korában közgazdaságtant
tanulni. Deák azzal érvelt, hogy túlságosan sok a jurátus
Magyarországon és kevés a jól képzett közgazdász.
Széli Kálmán maga is gazdálkodott, 400 holdas birtokán mintagazdaságot
létesített. Állattenyésztéssel és erdőgazdálkodással foglalkozott, gyümölcsösei
és konyhakertészete osztrák piacokra is termeltek. A birtokok a Nyugat-
Dunántúlon, a határ közelében, Rátótón és Gasztonyban voltak.
1899-től 1903-ig miniszterelnök volt. 1906-ban az ifjabb Andrássy Gyula által
vezetett disszidens csoporthoz csatlakozott. A koalíció idején az Alkotmánypárt
elnöke volt. A koalíció bukása után a politikától végleg visszavonult,
de a gazdasági tevékenységet tovább folytatta.
tette az a tény, hogy a két nagy párt egyesü­
lése folytán olyan politikai konstelláció
alakult ki a parlamentben, hogy nem kel­
lett az energiát politikai csatározásokra
fordítani. Az erőket a gazdaság fejlesztésére
lehetett koncentrálni. Tisza Kálmán rend­
kívül alkalmas személy volt erre a fel­
adatra. Mindenekelőtt azért, mert nagyon
gyakorlatias gondolkodású volt és döntés­
képes. Programja is ennek megfelelően
alakult, nem a politikai felépítmény kérdé­
se foglalkoztatta, hanem a gazdaság. Ő ma­
ga úgy ítélte meg saját magát és korát, hogy
most nem forradalmi időkre, hanem a bé­
kés építőmunka korszakára van szüksége
az országnak. Jól ítélte meg, amint azt
15 évi kormányzása bizonyította.
Széli Kálmán pénzügyminiszter először
is annak látott neki, hogy újabb kölcsönöket
szerezzen és a régi kölcsönöket előnyösebbé
konvertálja. Magyarország ugyanis még
1873-1874-ben 153 millió forint államköl­
csön felvételére kényszerült és ezt a kölcsönt
nagyon előnytelen feltételekkel kapta. Széli
Kálmánnak a rövid lejáratú hiteleket sike­
rült hosszú lejáratúvá konvertálni, és egy
bankkonzorciummal köthetett szerződést.
A konzorcium a szerződésben kötelezte
magát pénztári tartalékalap teremtésére,
vasutak segélyezésére és arra, hogy annak
a járadékkölcsönnek a felét, amelyet a ma­
gyar állam felvesz a 153 milliós kölcsön
konvertálásának a megkezdésére, átveszi, il­
letve az állampénztárba befizeti.
Tisza Kálmán kormánya nagy súlyt he­
lyezett azokra a kereskedelmi egyezmények­
re, amelyeket az Osztrák-Magyar Monar­
chia kötött valamelyik fontos európai
kereskedelmi partnerrel, például Olaszor­
szággal, Angliával, Franciaországgal, Német­
országgal vagy Spanyolországgal. Ezekben
is a magyar gazdasági érdekek védelmét
tartották szem előtt, ami azért nem volt
egyszerű, mert a birodalom másik felének
az érdekei gyakran homlokegyenest ellen­
keztek a magyar gazdasági érdekekkel.
Széli Kálmán. Benczúr Gyula
olajfestménye után
Kiemelt fontosságot tulajdonítottak az
Ausztria és Magyarország között fennálló
vám- és kereskedelmi egyezménynek,
a szerződés 10 évente esedékes megújítá­
sának. A Tisza-kormány 1875 novembe­
rében felmondta az Ausztriával 1867-ben