Isten minden embert elhívott

Isten sok gondolata rejtve marad előttünk. Ha a
Biblia azokat az állításokat is tartalmazná, amelyeket
következtetés által nyerhetünk, akkor több kötetet
tenne ki. Isten azonban ezt az egyetlen könyvet adta
nekünk, és hozzá a gondolkodás képességét. Így
magunk is fontos következtetéseket tudunk levonni.
Nézzünk erre három figyelemre méltó példát:
1. Ádám fiainak házassága: A sokszor feltett
kérdést – „Kit vettek feleségül Ádám fiai?” – a Biblia
nem tárgyalja közvetlen módon. Nem is szükséges,
mivel könnyen megválaszolható következtetés
által. Mózes 1. könyvének 5,4 versében ez áll: „Sét
születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még
nemzett fiakat és leányokat.” Ezalatt rengeteg utódot
hozhatott létre! A testvérek közötti vagy a testvérek
utódai közötti házasság volt az egyetlen lehetőség.
Ilyen közel a kezdethez ez genetikailag sem volt
káros. Csak Mózes 3. könyvének 18. fejezetében
(több mint 2000 évvel később) tiltja meg Isten
kifejezetten a közeli vérrokonokkal való házasságot
(incesztus = vérfertőzés).
A következő példa Jézus leckéje a következtető
gondolkodásból:
2. Isten nem a halottak Istene: Mózes elhívásakor ezt
mondja Isten: „Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám
Istene, Izsák Istene és Jákob Istene” (2Móz 3,6).
Meglepő számunkra, hogyan indokolja meg Jézus
(következtetés által!) e szöveghely alapján a halottak
feltámadását (Mt 22, 31-33): „A halottak feltámadásáról
pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:
’Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób
Istene’? Az Isten nem a halottak Istene, hanem az
élőké. Amikor a sokaság ezt meghallotta, álmélkodott
tanításán” (Reménység mindenki számára). Ha Isten
az élet, akkor csak az élők Istene lehet. Mivel azonban
Ábrahám, Izsák és Jákób meghaltak, csak akkor lehet
az Istenük, ha fel is támadnak.
Íme még egy példa a következtető gondolkodásra:
3. Következtetés a teremtésből a Teremtőre:
A Rómaiakhoz írt levél 1,19-20 verseiben találunk
egy helyet, ahol különösképpen szükségünk
van a következtető gondolkodásra. Itt a követ-
102
kező gondolatmenetről van szó: Abból, ami a
világegyetemben létezik, és ami körülöttünk él és
növekszik, arra következtethetünk, hogy léteznie kell
egy Teremtőnek: „Mert ami megismerhető az Istenből,
az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette
számukra, mégpedig úgy, hogy ami nem látható
belőle: örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől
fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén
megismerhető. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen
megismerték Istent” (Reménység mindenki számára).
A jelen könyv erre a Teremtőtől kapott gondolkodási
kategóriára szeretné felhívni a figyelmet. Nem
bizonyítás, hanem együttgondolkodás és a
teremtés műveinek szemlélése révén győződhetünk
meg róla, hogy léteznie kell egy Teremtőnek.
Aki ezt a következtetést elveti, annak baj van a
gondolkodásával.
Az ember tud írni, akárcsak Isten
A Biblia tanúbizonysága szerint Isten csak kétszer
írt. Először a Sínai-hegyen, amikor átadta Mózesnek
a Tízparancsolatot: „Amikor befejezte Isten Mózessel
való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a
bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat”
(2Móz 31,18). Másodszor ez Bélsaccár király
udvarában történt meg, amikor megjelent a falon a
„mené tekél” szöveg: „Egyszerre csak egy emberi
kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota
festett falára, a lámpatartóval szemben. A király
pedig nézte a kezet, ahogyan írt. Közben a király
arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, dereka
elernyedt, és még a térdei is reszkettek” (Dán 5,5-6).
„Ezért küldte ő ezt a kezet, és íratta föl ezt az írást.
Ez az az írás, amelyet fölíratott: mené mené tekél
ú-parszin. Ez pedig a szavak magyarázata: A mené
azt jelenti, hogy számba vette Isten a királyságodat,
és véget vet annak. A tekél azt jelenti, hogy megmért
téged mérlegen, és könnyűnek talált. A perész
azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a
médeknek meg a perzsáknak adta” (Dán 5, 24-28).
Jézusról csak egy ízben jegyezték fel, hogy írt,
amikor egy házasságtörő asszonyt vittek hozzá:
„Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre” (Jn
8,6.8). Isten és Jézus egyaránt az ujjával írt!