Isten minden embert elhívott

A legjelentősebb és legmesszehatóbb
következményekkel járó találkozás az, amikor valaki
Istennel találkozik. Az illető személy azután örök
életre talál Jézusban. A Biblia sok ilyen találkozást
említ. Zákeus, a korrupt jerikói fővámszedő,
megváltoztatta életmódját, és hívővé vált (Lk 19,1-
10). Az etióp kincstárnok Jeruzsálemben kereste
Istent, és a sivatagban találta meg. Csak akkor
folytatta útját örvendezve, amikor megbizonyosodott
az üdvözülésben (Csel 8,26-39). Saulusból Jézus
által lett Paulus. Pál, aki korábban a keresztyének
üldözője volt, minden idők legjelentősebb hittérítője
lett (Csel 26,12-18). Ugyanígy mindenki találkozhat
Jézussal, ha nyitott szívvel közelít hozzá. Azok,
akik elég bátrak, hogy találkozzanak vele, jutalmul
beléphetnek a mennybe.
Jézus a János 17,24-ben így imádkozik Atyjához:
„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál,
azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok.” Ez
az ima a mennyben teljesül be. Vele leszünk az
idők végezetéig. Ha a hit teljes kinyilatkoztatást
nyer, akkor a csodálkozás lép a helyébe. Amikor
Sába királynője megérkezett Salamon udvarába,
meglepetésében felkiáltott: „még a felét sem
mondták el nekem” (2Krón 9,6). A csodálkozás e
kifejezése még inkább illik arra a helyzetre, amikor
megérkezünk Isten országába. Itt a földön sok égető
kérdés van, amelyre választ keresünk. Ott Jézusban
mindenre magyarázatot találunk: „És azon a napon
nem kérdeztek éntőlem semmit” (Jn 16,23).
Isten és Jézus jelenlétében „éjszaka sem lesz
többé” (Jel 22,5). A mennyben nem lesz többé
szükségünk alvásra, ezért ágyra sem. A nap örökké
sütni fog, de a fényt nem egy égitest sugározza. Az
örökkévalóságot nem a teremtett nap, hanem „Isten
dicsősége világosítja meg, és lámpása a Bárány” (Jel
21,23). Ézsaiás prófétaként látta az örök napot Isten
országában: „Nem a nap lesz többé napvilágod, és
nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz
örök világosságod, és Istened lesz ékességed. Nem
megy le többé napod” (Ézs 60,19-20).
Emberek ezrei töltik szabadságukat a túlzsúfolt
tengerparti strandokon, hogy süttessék magukat a
tűző napon. Legtöbben nem kapnak mást, csupán
jól leégnek, és együtt kell élniük a bőrrák veszélyével,
aggódva, hogy napolajuk SPF (védőfaktor) értéke
elég magas-e a káros sugarak kiszűréséhez. A
menny örök napja azonban jót tesz nekünk, és
sohasem éget meg. Nem az a perzselő nap lesz,
amelyet a föld sivatagaiban megismertünk (Jel 7,16).
9. A menny az a hely, ahol hasonlóvá válunk
Jézushoz
Alig merem kimondani, de le van írva 1Jn 3,2-ben:
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még
nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy
amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk
hozzá.”
Mit jelent ez? Isten az embert saját képére teremtette,
de ezt az azonosságot a bűnbeeséskor elvesztettük.
A Biblia Jézusra utal, amikor azt mondja, hogy „ő
Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének
képmása” (Zsid 1,3). Ha a mennyben hasonlókká
válunk Jézushoz, mi is Isten dicsőségének
kisugárzása és lényének képmása leszünk.
A mennyben megtartjuk saját, egyedi
személyiségünket, de minőségi fizikai jellemzőinket
(szépség, dicsőség, fizikai tökéletesség) Jézustól
kapjuk. Azt a testet nem korlátozza majd tér és idő
(Jn 20,19).
Itt a földön ritkán találkozunk olyan emberrel, akivel
megoszthatjuk gondolatainkat és hitünket. De amikor
megtörténik, ezeket a beszélgetéseket nagy becsben
tartjuk, és az idő repülni látszik. Az elmondottak
ösztönöznek és gazdagítanak, és általában új
felfedezésekhez vezetnek, amelyekhez a másik
ember hatása nélkül nem jutottunk volna el.
A mennyben gondolataink eggyé válnak Jézuséival.
A vele való kommunikáció életünk szerves teremtő
elemévé válik. Miután összes földi kérdésünkre
választ találtunk, még mindig végtelenül sok új dolog
lesz, amin elmélkedhetünk. Mint ahogy azok, akik
kedvesek számunkra, minél jobban meg akarnak
ismerni minket, mi is meg akarjuk ismerni Isten (Ézs
40,28) és Jézus (Kol 2,3) kimeríthetetlen országát.
Isten rögtön az ember megteremtése után azt az
151