Isten minden embert elhívott

után: Isten torzképe
der Tiere: Geburt ohne Leid” [Az állatok kiváltsága:
fájdalom nélküli szülés] alcím alatt először leírja
néhány emlősállat szülését:
1. Zsiráf: „Az újszülött zsiráfborjú több mint két
méteres magasságból pottyan ki. Ennek ellenére
a szülés többnyire minden dráma nélkül, teljes
nyugalomban zajlik le.”
2. Gnú: „Az előrehaladottan vemhes gnú-tehén
tovább vándorol a csordával. Csak közvetlenül az
ellés kezdete előtt vonul félre a csordától. Minden
sietség és panasz nélkül hozza világra a nagy,
szinte teljesen kifejlődött borjút, szárazra nyalja
és megmasszírozza az esetlen állatot, és ha
szükséges, segít neki lábra állni. A többiről maga az
újszülött gondoskodik … A tulajdonképpeni szülés
folyamata csak pár percig tart. De még ez az idő is
hosszú lehet, ha veszély fenyeget. Ilyenkor a gnú
egyszerűen félbeszakítja a szülést, tovább fut, míg
a már kikandikáló borjút biztonságba nem tudja
helyezni.”
3. Oroszlánfóka: „A földgolyó másik oldalán a
karácsony előtti hetekben a galapagosi oroszlánfókák
egyébként karcsú nőstényei formátlanná dagadt
testükkel a lávaszirteken keresztül a tengerpartra
vonszolják magukat, és várják a szülés megindulását.
Az ellés az oroszlánfókáknál is gyorsan lezajlik.
Ez megfelel a várakozásnak, hiszen a tökéletesen
áramvonalas test számára nem jelent nehézséget
a szülőcsatorna szűk volta. A folyamat néhány
másodperc alatt lezajlik. Ez ’boldog’ szülés, hiszen az
anya a fájdalom vagy kínlódás semmilyen jelét nem
mutatja.”
További állatok vizsgálata után Reichholf
megállapítja: „Akárhol figyeljük meg az emlősállatok
szülését, az szemmel láthatóan megerőltetés nélkül,
az életmódnak megfelelően és a legváltozatosabb
megjelenési formákban zajlik le.” Ekkor rátér az
emberre:
„Csak az ember nem illik be sehová … Szülésenként
rendszerint egy gyermek jön a világra, és az is nagy
fájdalmak között. Sőt, még rosszabb: Segítség nélkül
a szülő nő úgyszólván tehetetlen, főként ha első
szülésről van szó.” A szerző ezután még egyszer
felteszi a kérdést: Miért olyan nehéz a szülés az
embernél – majd megadja saját válaszát:
„Miért éppen az embernek olyan nehéz világra
jönnie? Az evolúciónak ez a csúcsterméke, amely a
’teremtés koronájának’ hiszi magát, azt a benyomást
kelti, mintha a törzsfejlődése során valami félresiklott
volna. Az embernek erre a következtetésre kell
jutnia, ha összehasonlítja az embert a magasabb
rendű emlősállatokkal.”
Reichholf megfigyelései helyesek, csak az
értelmezéssel van baj. A természet sehol sem
értelmezi önmagát. Olyan információforrásra
van szükségünk, amely fölötte áll. Így ebből
a példából valami alapvetőt tanulhatunk: Mi
emberek a Biblia nélkül az élet legtöbb területén
sötétben tapogatózunk. Hogy a szülés miért
éppen az embernél zajlik le olyan nehezen, azt
egyetlen biológus, de még a legjobb nőgyógyász
sem tudja megválaszolni. Ez a bűnbeesés
közvetlen következménye. A teremtés eredeti
terve szerint a szülés fájdalommentes volt. A bűn
következményeként Isten ezt mondta Évának: „Igen
megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal
szülöd gyermeked” (1Móz 3,16).
Az evolúciótan okozta legnagyobb kár nem az, hogy
ezen a szemüvegen át nézve a világ sok ténye nem
értelmezhető kielégítően, hanem az, hogy ez a tan
a Biblia elutasításához vezet. Hogy milyen fontos
számunkra Pál hitvallása – „Hiszek mindabban,
ami meg van írva” (Csel 24,14) –, az megváltásunk
fényében különösen világossá válik (lásd a
következő fejezetet).
113